Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

fttt. orsíágds Ülés 1882. jnnins 2-átt, és«tl$ri;8k8n. 41 toha és rendőri felügyelete alatt álljon. (Élénk helyeslés ajszélsö baloldalon.) S a színházi calamitáshoz tartozik az eredeti costume-tannak teljes elhanyagoltsága, a magyar történeti viseletek hiánya. Tudomásával bírok, hogy ép a cultusministerium egyik kiváló tisztviselője foglalkozik azzal, hogy összeállítsa a történeti festmények alapján a magyar jelmeztant. Hiszen ha mi királyunknak egy bandériummal akarunk kedveskedni, a minő pl, a koronázás alkalmával az egész európai művelt nyugatot elragadta festői szépségével, pompájával ; már e szempontból is, de a leendő magyar udvar iránti tiszteletből is szükségünk van rá, hogy tisztában legyünk multunk feltűnő külsőségeivel, őseink külső megjelenésével, maguk tartásával. Ily conservativ nemzetnek, mint a magyar, e régi vonásokat helyre kell állítania; szükséges, hogy a nemzet ezzel is még jobban imponáljon a maga eredeti méltóságú egyénisége által. (Helyeslés a szélsőbalon.) Itt van aztán tere annak, hogy az egyházi nagyok meghozzák köteles áldozataikat, hogy a magyar művészet fejlesztésében helyit álljanak. Hiszen kötelesek is erre, mert a katholikus egyház nem zárja ki a művészeteket, sőt azok istápolását rituális feladatának és eszközének tartja. Itt van a helye, hogy ezzel is rendkívül lendítsenek a magyar képzőművészeten. T. ház! A népnevelés levén ép most napirenden, ehhez kívánok utoljára szólani, bocsánatot kérve kitéréseimért, a melyek úgyszólván saját magunk általános nevelésére vonatkoztak. (Halljuk! Halljuk!) A népnevelés kérdésénél lehetetlen a nemzetiségekre rá nem mutatni. És ha azt kérdezzük: hol a legsötétebb műveletlenség, hol van a magyar állammal, a magyar műveltséggel szemben legnyiitabban, legmagasabbra emelt fővel álló s a legveszedelmesebb nemzetiségi tudatlansá*)' és tanítatlanság: akkor ismételten Erdélyben, az oláhság földjére vagyok kénytelen a t. ház figyelmét irányozni. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) És bátor leszek erre még többször is visszatérni s nem szűnöm meg, mint Carthagóra Cato, ha ez nem vagyok is, rámutatni Erdélyre. S bocsánatot kérek a t. cultusminister úrtól, hogy Kolozsváron túl bátorkodom vezetni, de hát »Románia Erdély

rben« tulaj donképen csak Kolozsváron túl kezdődik. Nem reflectálok itt azokra a t. képviselő urakra, a kik csak megjelennek Erdélyben, hogy letegyék Transsylvania oltárára szerény alkotmányos költségeiket s hónuk alá véve a »nép bizalmát«, hátat fordítanak neki, de szólok azokhoz s felhívom azokat, a kiket Erdélyhez állandóbb viszony köt: mondják meg, képzelhető-e sötétebb mapparész, mint az a darab föld, a melyet Kolozsváron túl a románok laknak, a KÉPVH. NAPLÓ. 1892- 97. IV. KÖTET. kik ép most nyilatkoztak meg, felmenve Bécsbe s ott keresve a magyar királyt.. . Madarász József: Az osztrák császárt! Bartók Lajos: A midőn a mi fejedelmünket a távoleső erdélyi nemzetiségek Bécsben keresik; a midőn Budapestről a német polgárság Berlinbe megy a német császárt keresni, a miként történt a német színház kérdésében; a midőn ilyeneket, látunk s a hol ily jelenségek vannak: ott valóban hiányzik a népnevelés; ott azután valóban mindent el kell követni, hogy rövid idő alatt magva se maradjon meg e szellemnek, hogy kiveszszen minden nemzetiségi velleitás és csupán a magyar állam fenhatósága, annak tisztelete, a magyar nyelv és a magyar műveltség uralkodjék, amint hogy itt nem is képzelhető más. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Tisztelt képviselőház! Ez állapotok Erdélyben oly mértéktelen mérvben elfajultak, a nép tudatlanságával űzött ámítás és lázítás olv fokú, hogy arról nekünk fogalmunk sincs. Ugy, hogy én nem késlelkedem ismételni, mint a múltkor is volt szerencsém mondani, hogy igenis csak mert béke, csak mert nappal van, azért nem látjuk, hogy ott az állam épületének az eresze ég, de ha egy kis szélvész jön, eomiagratio áll be, lángba fog borulni az egész épület. Meg vannak ennek a történelmi praecedentiái. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Thaly Kálmán: Hóra! Kloska! Bartók Lajos: Nem szándékom az oláhság műveletlenségét bővebben leírni, csak azt mondom, hogy rendkívüli mértékben kívánatos, hogy a cultusminister úr fejtsen ki nagyobb erélyt nem rendeletek által, hanem megbízható férfiak kiküldése által, a kik épen azért vannak a gép élére állítva, hogy

T saját felfogásuk szerint tudják mérlegelni a teendőket és életet tudjanak adni a gépnek. Óhajtandó, hogy tetterős és hívatott férfiak személyesen járják be a vidéket. Méltóztassék csak ott a hegyek közt két héten át tengelyen utazni, ahol ezrei és ezrei élnek a magyart nem értő, a magyart gyűlölő, felbujtott nemzetiségnek, a kik közt alig bukkanni elszigetelten is magyarra; mily lesújtó lesz tudni, hogy itt Magyarországon vagyunk ; mily borzasztó elhagyatottságot kell érezni s levertséget és kétségbeesést. Ezt méltóztassanak a. cultusministerium első tisztviselői megtenni, találják meg az utat a népek szívébe s ezek vezetőihez, mert azt meg lehet találni s merem állítani, hogy ennél nyugodtabb, türelmesebb és culturképesebb nép nem létezik. Minden jóra fogékony, csak neveltessék, azok, a kik élén állanak; csak részesüljenek a magyar állam gondjában, vagy sújtó vagy jutalmazó figyelmében. De ha teljesen elhanyagolunk egy nemzetiséget, ez sem 6