Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

fi6. országos ölés 1892.; hogy tíz-húsz év múlva sehol e hazában ne legyen község iskola nélkül. És kik voltak ismét, a kik ezen közoktatásügyünk, magyar hazánk és nemzetünk előrehaladására nézve legkiválóbb érdekeket leszavazták? Azok, a kik ma is sokainak 1,400.000 forintot a tanítók •fizetésének felemelésére s a kik legalább a mostani pénzügyi állapot mellett nem tartják czélszeríínek ez összeget megszavazni. Nos jó, fogadjuk el ezt; de jöjjön csak elő a hadügyi kormány és kérjen két, • három, négy év előtti szükségletekre utólagos póthiteleket, a melyek nem 1,400.000 forintra rúgnak, hanem sokkal többre; álljon csak elő a hadügyi kormány, hogy a megszállott tartományokra: Boszniára és Herezegovinára minden évben egy millió rendes és mondjuk 300 — 400 ezer rendkívüli kiadás kell: lesz-e akkor önök között csak egy is, ki tekintetbe venné az ország szomorú állapotát, a mely miatt a közoktatásügyre és a belmíívelődés érdekeire hat-hét-nyolczszázezer forintot sem képes az ország megszavazni? Bocsánatot kérek, ez nem egyezik meg nemzetünk iránti kötelességünkkel. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Visszaidézem t. képviselőtársamnak emlékezetébe s erre felhívom a t, minister úr figyelmét is, hogy mivel láttuk, hogy hiába óhajtjuk hazánk közoktatása érdekében a költségeket bizonyos összegekkel felemeltetni, midőn hazánk pénzügyi helyzete ismét javult, én voltam a 70 —80-as évek közt, a ki ismét indítványoztam, általánosságban bár, hogy a közoktatásügyi minister iartsa kötelességének és jogának felvenni a jövő évtől fogva a költségvetésbe mindazon összegeket, a melyeket hazánk közoktatási czéljaira szükségesnek lát. A ház akkor egyhangúlag elfogadta ezt, a ministerek azonban soha sem érvényesítették, (Úgy van! a szélső baloldalon.) Hát. t. képviselőtársam, én felismerem jó szándékát és köszönettel fogadom azt, de arra kérem a t. minister urat, hogy tekintve a háznak ezen egy akarattal hozott határozatát, ha netalán ministertársai a ministertanácsban azt mondanák, hogy mégis csak lehetetlen azokra a közös hadügyekre egy vagy két milliócskával többet meg nem szavazni, akkor hivatkozzék a t. minister úr a ház eme határozatára, mert ez köti a ministertanácsot, hogy mindaz, a mi szükséges hazánk közoktatása érdekében, meg is szavaztassák. Üdvözlöm t. képviselőtársamat ás hogy erre az évre nem fogadja el azt, sajnálom ; mert jól tudjuk, hogy a nem közoktatási ezélokra kívánt milliók előtt, melyeket a hadügyi kormányzat követel, mindig térdet és fejet kell hajtani a többségnek. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbalon.) De álljunk egyszer igazán magyar lábunkra és mondjuk, hogy először a magyar nnius 2-án, csütörtökön. 37 közoktatásról kell gondoskodnunk, azután — ha majd lesz — német sógor, juttatunk neked is. (Élénk helyeslés ä szélsőbalon.) Óhajtom és remélem is, hogy t. képviselőtársaim ezentr\l így is fognak érezni és cselekodni, bár 800 ezer forinttal többe kerüljön is évente az, hogy a néptanítók 300 fölint helyett 400 forint fizetési minimummal láttatnak el. Mivel ezt t. barátom csak a jövő évi költségvetésben kívánja és mivel itt van az ideje, hogy érvényesítsük a ház ama régi határozatát, mely azt rendeli, hogy mindazt, a mit az oktatásügy előhaladása szükségessé tesz, a minister a költségvetésbe bevegye, melegen pártolom Okolicsányi t. képviselőtársam indítványát és ajánlom azt a t. közoktatásügyi minister úr figyelmébe is, a kiről meg vagyok győződve, hogy mivel jobban ismeri az ügyeket, mint én, a tanítók szükségét is jobban érzi. Ezért kérem őt, hogy érvényesítse a ministertanácsban ezt az álláspontot s mindanyiunk örömére, örvendeztesse meg a nemzetet azzal, hogy a haza gyermekeit oktató legjelesebb munkások sorsának megjavítására szükséges összeget a jövő évi költségbe felvegye. Pártolom t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Lázár Árpád jegyző: Bartók Lajos! Bartók Lajos; T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kern kérek mentséget ezúttal, a miért e vitát hosszabbítani bátorkodom, mert nem tartom feleslegesnek a leghosszabb időt sem az ilyen rendkívül fontos tárcza tárgyalására áldozni, a mely népnevelésünkkel, közművelődésünkkel foglalkozik, mert az ezen tárcza keretében ezélba vett reformok keresztülvitele magyar állami hatalmunk és nemzetünk szempontjáhól a legégetőbben sürgős. De különben a mi a magyarosítást illeti, a eultustáreza keretén kívül, melynek centrumát képezi a magyarosítás, ezt illetőleg egyformán rendkívüli a feladatunk minden tárczánál, elkezdve a honvédelmitői a kereskedelemig a hol Baross, mint valóságos reformátor hajtotta keresztül a hivatalos szellemnek magyarosítását, úgy, hogy nekünk a közoktatásnál épen ily reformátorra van szükségünk, nem pedig igazgatóra, főigazgatóra, vagy kormányzóra, mint ezt Horváth Gyula t. képviselőtársam tegnap igen elmésen és mégis komoly jelentőséggel említette. Reformátorra van szükségünk a cultusministeri tárczánál és azért a legbensőbb örömmel hajlok meg a t. vallás- és közoktatásügyi minister úr nagyszabású, egészen eredeti xíj kezdeményezései előtt, mert nem lehet azoktól elvitatni épen azt, a mit első szempontnak tekintek, a magyaros szellemet. így például igen örültem annak, hogy a jogakadémiákat az ott ezélba vett vizsgálati reformmal megerősíti. Mert a jog magyar szelle-