Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

*;8 0(5. országos 1802. ülés jnnitis 2-ÉH. csütörtökön. mének fejlődése szempontjából egyetemünk eosmopolitismusával szemben mulhatian szükségünk van jó jogakadémiákra, annyival inkább, mert ha centrálisaim akarjuk a tudományokat az egyetemen, mindenesetre kell lenni egyes emporiumoknak, a hol az egyes tudományszakok bizonyos virágzásra jutnak. Annyival inkább kívánom, hogy e reform végrehajtassák a vidéki jogakadémiák megerősödésére. Mert csak a mi magát a tannyelvet is illeti, elkezdve az egyetemen a középiskolákig, nem tartom azt eléggé magyarosnak. Mitől függ, t. ház, a tanintézetek szelleme? Első sorban attól, hogy mit adnak elő a tanárok és másodsorban, hogy minő tankönyv szerint tanul az ifjúság. A mi a tanárok előadását illeti, nemzeties fejlődésünk szempontjából a legjelentősebb tantárgyak, a történelem és az irodalomtörténet, ugyan alárendelt szerepet játszanak, nem praedonrinálnak úgy, mint a hogy nemzeti viszonyainkhoz képest kellene. Nem szólok részletesen arról, hogy a történelmet miképen tárgyalják, milyen száraz adatok szerint tanítják, a történelem szelleme nélkül, különösen a magyar történelem tanulságainak mellőzésével. Ehhez járul az, hogy a legújabb kort majdnem egészen figyelmen kivííi hagyják, úgy, hogy a mai ifjúságot nem készítik kellőleg elő a hazafiság átérzésére. Eljutnak legfeljebb II. József, Mária Terézia koráig, itt azután vége van magyar történelmünknek. Irodalomtörténetünkbe is oly részleteket vesznek fel, a melyek felvette nehézzé teszik az ifjúságnak képzését. A középiskolai halgatókat a régi irodalomnak sajátszerűségeivel és ma már közvetlenül nem létező, majdnem mondhatni görög regiókba tartozó részeivel foglalkoztatják, a legújabb kort egészen mellőzik. Hu végre eljutottak Arany Jánosig a középiskolákban az irók méltatásánál, taglalásánál; de Petőfiig nem, a kinek pedig egyénisége tökéletesen kifejezi Arany János mellett a magyar nemzet geniusát, a ki szigorúan politikai szempontból is feltétlenül méltánylandó magas írói egyéniség s a kinek működésére nem áll az, hogy »inter ama silent musae,< sőt a fegyver zaja között is leghatalmasabban szólott az ő múzsája és legjobban helyt állt a nemzet élet-halál harezában. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Ezek mind oda vezetnek, hogy nevelnek abstract, doctrinair ifjúságot, a kiknek műveltségében nincsen élet — a karakter képzésről nem szükség beszélni — és valóban nem lesznek modern férfiakká. Sajnálom mindenekelőtt azt, hogy olyan elmaradt institutiokban, kastszerű iskolákban nevelt spádés ifjúságot kapunk és ilyen lesz idővel az egész nemzet fiatalsága. Sajnálom, hogy az egyetemek nem találnak méltóbb feladatot az ifjúságnak mily irányban való nevelésére s nem tudják, miképen tetőzzék be helyesen az ifuság nevelését. Tankönyveink is hiányosak. A földrajzokat pl. fölötte hiányosan gyártják minálunk. Az egyik földrajz kezdődik — mondjuk — a tenger leírásával, a másik földrajz a patakokkal, a harmadik pedig azzal a megyével, a hol a t. szerző úr született, onnan indul ki az egész föld leírására és így tovább (Derültség a szélső baloldalon.) Ezeknek a tankönyveknek az az eredményök, hogy az a tanuló, a ki pl. a budai gymnasiumban a földrajz tanulását a patakokkal kezdi, itt a pesti gymnasiumban a hol már a tengerrel kezdődik meg a földrajz tanulása, nem boldogulhat. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Erre a tankönyviparra hívom fel a t. ház és a t, miuister úr figyelmét. Valóban borzalmas üzérkedéssé fajult ez, szellemtelen, tudomány nélkül való és magyartalan, idegen kútfők után készülnek azok (Igaz! Úgy van! a bal- és széls öbalon.) két-három német glóbusból csinálnak egy magyar glóbust: ily talajon soha sem fogunk valódi műveltségű, tartalmas magyar ifjúságot nevelhetni s igen ajánlom a t. minister úr figyelmébe, hogy kissé szigorúbb censurát gyakoroljon ezzel az iparággal szemben. (Helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Már az egyetemnél kezdődik a tankönyvek irányának hiányossága, ott kezdődik a szolgai compilatió, kezdem a leghíresebb tanárokkal pl, Kautz Gyula is így irta tankönyveit, de benne még volt lelkiismeretesség, hogy ha egy lapon 4— 5 soros tanulmányi anyagot foglalt egybe, 20—30 csillag alatt jegyezte meg, melyik szerzőtől származnak az adatok. Most a philosophiai tanszakon olyan egyének akadnak, a kik egy egész könyvet vágnak oda, a mely egy német vagy más szerző müvéből van áthódítva,— mert »a lángész ma nem lop, hanem hódít« (Élénk derültség a balés szélsőbalon.) A hol a tanárokban ilyen komolyságot látunk a tankönyvek készítésénél ; a hol ilyen tanerők léteznek ilyen szellemmel: ott az ifjúság bukásra van kárhoztatva; ott lehetetlen, hogy a gyakorlati életben az oly kötelező műveltségnek alkalmas bajnokokat képezzünk, a kik magasra lendítsék Magyarország szellemi niveauját, valamint termőképességét azon ágaiban a nemzetgazdászatnak, a melyek a legvitalisabbak — a legfizetőbbek is, mondjuk — a tudomány, a művészet, az irodalom mezején, amelyek a külföldi cuítur-államokban nemcsak milliókat, hanem milliárdokat hoznak be; ezt a czélt sohasem fogjuk megközelíteni, pedig e nélkül nem is képzelek hatalmas modern államot. A német szellem teng túl még mindig közoktatásunkban, ment ez traditionalis nálunk. Ez a német szellem, mely nálunk utánzat, Németországnak eredetisége, mint Francziaországban a ehauvinsimus, a mely ott diadalra vezette az állami eszmét.