Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-66

M. 66. országos Ülés 1892. jnnius 2-án, csütSrtCkön. ily vegyes lakosságú megyében az iskolalátogatás nem olyan, a minőnek lennie kellene. • T. ház! Ily helyeken szükség van arra, hogy a kormány beavatkozzék, hogy tényleges segítséget nyújtson és eszközölje ki e részben azt, hogy iskolák legyenek és ha ilyenek vannak, azok látogattassanak. (Helyeslés.) A kormány cselekszik is ez irányban; mert nem szabad elfeledni, hogy a hegyek közt sokkal nehezebb az iskolalátogatás, mint a síkföldön, de a sík földön is vannak oly viszonyok, pl. a tanyákon elszórt lakosságnál, a hol órákon át nem lehet iskolát találni; ily helyeken a kormány gondoskodik vándortanítók alkalmazásáról. De azt hiszem, hogy a mi eddigelé ez irányban történt, elég szép. Hetven egynéhány ily vándortanító van, de nem elég. A hol oly roppant nagy azok száma, a kik egyáltalában nem látogatják az iskolát, ott a hiba vagy abban van, hogy nagyon nagy azon községeknek száma, a melyeknek nincs iskolájuk — a statisztikai kimutatás ugyan csak kétszáz egynéhány ily községre utal — vagy pedig a vándortanítóknak számát tetemesen szaporítani kell azért, hogy az iskolalátogatás kényszere alá nem esőket legalább ez úton legyünk képesek oktatni. Az az oktatás, az a nevelés fogja megalapítani Magyarország jövőjét; egyebet, mint ezt, a jövőnek nem adhatunk; de ezt megadni kötelességünk. Azt a generatiót, mely hivatva lesz azon munkát folytatni, a melyet kezünkből ki fogunk adni; azt a generatiót, mely hivatva van az országot fentartani, a mely hivatva van az egyetértést e nemzetben fentartani, azt a generatiót nekünk nevelnünk kell és e ezélra alaposan kell előkészítenünk. (Helyeslés.) A magyar állameszmének idegen ajkú népeinkben megerősítése szükségessé teszi, hogy ez a népiskolában megkezdessék és folytattassék; szükségessé, hogy azok, kik kénytelenek már ott bevégezni a tanulást, gyermekkorukra szívesen emlékezzenek vissza, szívesen arra, hogy annak az államnak polgárai, annak az állameszmének hívei, melyben kedves gyermekkort éltek, jő oktatást nyertek és melyben jövőjük biztosítva van. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) A költségvetést elfogadom; de a tegnap beadott határozati javaslatra, hogy a néptanítók fizetésének minimuma már most 400 frtra emeltessék, pár szót kívánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Nem kívánja közülünk senki, s én vagyok legkevésbbé az, ki a 400 frtot nem szívesebben szavaznám meg, mint a 300 frtot. Szívemnek esik nehezére azt mondani, hogy a 400 írthoz ez idő szerint — de csakis ez időszerűit •— még határozati javaslat alakjában sem járulhatok. Kekünk van még 5000 tanítónk a 24.000 közt, a kinek nincs 300 frt fizetése. Első sorban tehát ezekről kell gondoskodnunk, a mi maga közel fél millió forintba kerül. Ha pedig 400 forint minimummal biztosítjuk .a tanítók fizetését: akkor már másfél millió forintra leend szükségünk. Egyelőre beérem te-' hát a 300 forint minimummal, de óhajtom, hogy már a legközelebbi költségvetések valamelyikében gondoskodva legyen arról, hogy azok a férfiak, a kik oly nagy szolgálatot tesznek az országnak, bár szerény, de mégis tisztességesebb fizetéssel: 400 forinttal dotáltassanak. (Élénk helyeslés.) Abban a reményemben, hogy ez be fog következni, ez alkalommal megszavazom a költségvetést. (Élénk helyeslés.) Madarász József: T. képviselőház! Nagy örömmel hallgattam az előttem szólt t. képviselőtársamnak azon kijelentését, melylyel felhívta a képviselőket arra, hogy ezentúl nagyobb figyelemmel és nagyobb lélekkel vegyünk részt a népoktatás iránti tárgyalásokban; mert én úgy hiszem, mindenki önmagára nézve ítél leginkább és belsőleg. Én legalább részemről örülök rajta, hogy most t. képviselőtársam szükségesnek tartja bővebben foglalkozni a népoktatással. De kénytelen vagyok emlékezetébe hozni, hogy mióta a hatvannyolezadiki törvény meghozatott, ez oldalakról mindig behatóan, kimerítően foglalkoztunk ÍI népoktatás, a népnevelés ügyeivel. Emlékeztetem csak t. képviselőtársamat, hogy a legelkő költségvetésnél a népnevelésre nézve az akkori minister úr által felvett csekély néhány százezer forintnyi összeg a mi pártunk részéről indítványoztatván, fölemeltetett egy millió forintra. Azonban sajnálattal voltunk kénytelenek tapasztalni, hogy az utána következő évben az akkori közoktatásügyi minister úr azt jelentette a t. háznak, hogy nem volt képes ötszázezer forintot kiadni a népnevelés ügyére. Fátyolt akarok vetni rá, mert lehetetlen volna gúnyíratot nem írni róla, hogy a mikor Magyarország közoktatásügyi ministerének a magyar törvényhozás egy millió forintot megszavaz, az azzal a jelentéssel lép a ház elé, hogy abból ötszázezer forintot nem volt képes a népnevelés ügyére fordítani. Később bizonyos zavaxok miatt kénytelen volt a közoktatási minister a költségek megszavazásában a fokozást megakasztani. De emlékeztetem t. képviselőtársamat arra, hogy e párt részéről én voltam az, a ki akkor, a midőn az országnak tudomására jutott, hogy több ezer oly község van még, a melyekben nincs iskola s a melyekben a gyermekek nem részesülhetnek oktatásban, elvtársaim megbízásából indítványoztam és kértem a házat, hogy ha másként nem lehet, egy nagy kölcsön fölvételével segítsen e bajokon és ott, a hol sem a község, sem mások nem tarthatnak fönn iskolát, e nagy kölcsönből építtessenek mindenütt az iskolák, úgy.