Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

77. orsEÖgos filós 1892, jnntns 24-én, pénteken. 341 mesebb és jobban gazdálkodó részét, hogy haladásnak tartja-e magára nézve azt, ha az ugarrendszer és az ugarlegeltetés vissza állíttatik, hogy az állattenyésztést emelhesse, a földet jobban művelhesse és hogy ez emeli-e a gazdasági jólét magasabb fokára vagy pedig visszaesést fog képezni a mai állapottal szemben. Itt adott helyzettel állunk szemben, t. ház! Azzal, hogy a fordulós rendszer mellett földjét mindenki csak akkor használhatja czélszerííen, ha szomszédja, ha a forduló összes birtokosai vele hasonlóan használják a földet. Épen ilyen kérdésnél az abstract jog is azon megoldást kívánja, hogy miután érdekkapcsolat van és miután az egyiknek ellenkező lépése a másikat birtoka használatában akadályozza, csakis a birtokosság aránylagos többsége az, a mely dönthet e kérdésben. Azt hiszem, ez a liberális, ez a jogi álláspont és azt hiszem, hogy az ország lakosságának nagy zömére nézve ez az álláspont az, mely a közérdek és a gazdaság érdekeinek leginkább megfelel. Ismétlem, hogy a legnagyobb horderővel bírónak vélem e kérdést; legnagyobb károkat szenvedett a magyar nép, a kisbirtokosság, hogy e kérdés ily szabad szellemben eddig meg nem oldatott. Azon reménynyel zárom be előadásomat, hogy a ma adott nyilatkozatnak megfelelően a t. igazságügyminister úr, a mint kellő tanulmányozást fordított a kérdésre, erélyes kézzel fogja azt megoldani. (Helyeslés jobb felöl.) Ugron Gábor: T. ház! Teljesen igaza van az előttem szólott t. képviselő úrnak abban, hogy én csak rögtönözve szólottam ehhez a kérdéshez, mert nem mondhattam el itt a házban azt a beszédet, a melyet elmondottam a szaktanácskozmányon. (Derültség ä szélsőbalon.) Épen ezért engedje meg a t. képviselő úr, hogy felszólalása után is álláspontomhoz szigorúan és ridegen ragaszkodjam. Az állam törvényhozásának az a feladata, hogy a gazdasági cultura fejlesztésének irányához mérten tegye meg a birtokviszonyokat szabályozó jogi intézkedéseket. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Az országnak bírnia kell egy nagy gazdasági fejlődés jövőjének a képével és a törvényhozásnak azon fejlődés irányának megfelelően kell eljárnia és intézkednie. Nem lehet nekünk Biharmegyének visszamaradt viszonyait felvenni alapúi, mert ott vannak a Dunántúlnak vagy Arad- és Csanádmegyének gazdasági tekintetben messze előre haladt vidékei, a melyeknek haladása és fejlődése például szolgálhat; de ott van nyugati szomszédságaink előre haladt gazdasági fejlődése, mezőgazdasági iparuk fejlődésének iránya, az nekünk megmondja, sőt — mondhatnám — dictáija, mi úton kell a mi törvényhozásunknak haladnia. (Helyeslés a szélsőbalon.) Meg vagyok győződve, úgy a tapasztalás, mint az elméletnél fogva, hogy a körülöttünk fekvő culturállamok gazdasági fejlődése, valamint azon országok anyagi és mezőgazdasági fejlődése, haladása, az én álláspontomnak adnak igazat, nem pedig a képviselő úrénak. (Igaz! hgy van! a szélső baloldalon.) Arra, a mit a t. képviselő úr közbevetőleg mondott, hogy t. i. exelusiv legelő-gazdaság nak van helye, azt felelem: igenis, minden darab földet úgy kell felhasználni, a mint azt legjobban felhasználni lehet. Ha azt a talajt, a mely megtermi a búzát vagy a baltaczimet, legelőnek használom fel, rosszul cselekszem, mert nem vettem el attól a talajtól azt, a mire képesítve van. Tehát visszamaradt, fejletlen gazdasági rendszernek csak ott van helye, a hol a talaj minősége rákényszeríti a gazdát és nem szabad erre a fejletlenebb gazdasági rendszerre rákényszeríteni a kisgazdák egész tömegét jogi akadályokkal más vidékeken is. Hogy én keressem fel az alföldet ? Hát én felkeresem, de ha én ott birtokos volnék, én ott saját gazdasági culturámmal igyekezném példát adni. A hova betenném a lábamat, ott megteremne a here és gazdaságom tanúsága szerint másutt is kivirágzanának a herék — nem azok a herék, melyek csak tápláltatják magukat, de nem dolgoznak, hanem azon pillangó alakú takarmánynövény, mely nélkül erős gazdaság nincs. Es óvakodnám oly állítást koczkáztatni, mint pl. az, hogy magyar szarvasmarhát nagy legelőteríílet nélkül nem lehet nevelni. Az erdélyi részekben akárhány helyen be v.m bizonyítva, hogy magyar szarvasmarhafajtát épúgy lehet istállózás mellett is fejleszteni, (Igaz! Úgy van! bal felől.) Mert azt a nagy arányú csont- és hústömeget, azt a kedvező fejlődésíí haszonállatot, a magyar szarvasmarhát sohasem fogjuk előállíthatni, ha át nem megyünk az istállórendszerre. Ezek után legyen szabad áttérnem az igazságügyminister úrnak azon válaszára, melyet szíveskedett nekem adni. A minister úr azt mondta, azért nem lenne az erdélyi birtokrendezési törvényeknek azon anyagi dispositioja megváltoztatható, hogy a haszonvételekkel terhelt erdők úrbéri elkülönítése esetén egy negyedrész a volt földesuraknak biztosíttassák, mert olyan jogok képzeletében élnek azok a volt úrbéresek, melyeknek igényétől őket nem helyes megfosztani. A törvény nem határozza meg praecise, hogy mennyit fognak kapni. Tér van engedve arra, hogy bírói belátás szerint lehessen ezt elintézni és így az úrbéreseknek nem adatott meg a jog határozott összegre, hanem csak bizonyos határok között a minimum és a maximum között. Hogyan kívánhatjuk egy rendezett jogélettel