Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-77
342 77. országos Illés 1862. janiiig 24 én, pénteken. bíró államban, hogy a volt földesúr az erdősegregatio költségét hordozza és az erdőből egy talpalatnyit se kapjon? Ez igazságtalanság; de az igazságtalanság sokkal flagransabb, ha tudni fogja a t. ház, mikép váltották meg Erdélyben az úrbérességet. Erdélyben nem volt rendszeres urbárium, mint Magyarországon, mert az 1846/7-iki törvények nem voltak végrehajthatók. Miután nem volt rendszeres urbárium, a megváltást a Bachkorszakban az úrbéri telkek holdszáma után eszközölték. Már most a földbirtokos az úrbéresek telkeinek holdszáma után kapott kárpótlást azon legelő és erdőbeli arányrészekért, melyek az úrbéreseknek előlegesen kiszolgáltattak. Nem akarom kétségbevonni, hogy a legelő bői és erdőből az úrbéreseknek általában részt nem adtak; de a mikor az erdő és legelőből az úrbéreseknek adott részért semmi kárpótlást nem kaptak, megkívánható, hogy azon erdőterületnek legalább egy negyedrésze a volt földesúr számára visszamaradhasson, Újból kell kérnem tehát a t. igazságügy minister urat, méltóztassék ezen kérdéssel behatóan foglalkozni és én remélem, hogy minden hosszabb capacitatio nélkül az igazság világos útja őt is meg fogja győzni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! Erre az utóbbi pontra • vonatkozólag bátor vagyok a t. képviselőtársam figyelmét két dologra felhívni. Először én magam is azt mondtam, hogy az erdélyi részek és a volt kapcsolt részekre vonatkozó törvény a maximumot és minimumot határozza meg .és a bíró azonfelül intézi a kiszabást. De az az eset, hogy a felosztandó erdőterület ki lesz merítve a volt jobbágyok illetményeivel, még akkor is előállhat, ha tisztán a minimumot, a mit köteles a biró kiadni, adja ki a volt jobbágyoknak. Ennélfogva áll állításomnak második tétele is, hogy ez az eszme nem volna keresztülvihető j'zon mértéknek leszállítása nélkül, mely mértékben a fajzási jogban az évtizedeken át fennállott törvény a volt úrbéreseket részesítette. Hogy pedig ennek a bolygatása elkerülendő, azt gondolom, bizonyos tekintetek világosan igazolják. (Helyeslés jobb felől.) Elnök: Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Kérdem a t. házat, hogy méltóztatik-e a czímet elfogadni? Gondolom, hogy az meg sem támadtatván, elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa 1—22. cikket, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak; olvassa a 23-ilc czikket). Lits Gyula jegyző: Ugron Gábor! Ugron Gábor: T. ház! A mint a költségvetési törvényekből méltóztatik tudni, az 1891. évi költségvetésben is 50.000 frt szavaztatott meg s e törvény alapján az indemnytiben a kormány folytatólag felhatalmaztatok és az iijabh költségvetési törvény is megadja a kormánynak azt a jogot, hogy 50.000 frtnyi összeg az erdélyi birtokrendezési alapba utaltassék; tehát már 100.000 frtra rug az az összeg, a mely az erdélyi birtokrendezési alapnak a költségvetés által rendelkezésre bocsáttatott. Kérdem a t. igazságügyminister urat, tett-e valamely intézkedést, bocsátott-e ki rendeletet, mely szabályozza, hogy mi módon vétessenek ez összegek igénybe, mert tudtommal eddig még egyetlenegy tagosítási, vagy arányosítási és más ilyen birtokrendezési esetnél is ezen alapok sem a múlt évben, sem az idén igénybe nem vétettek. Szilágyi Dezső igazságügyminister: A t. képviselő úr kérdésének mind a két részére megfelelek. Az a rendelet, a mely szabályozza, hogy mi módon vétessék igénybe ezen most már 100.000 frtot kitevő alap a községek részéről, régen ki van bocsátva, közzétéve és kihirdetve. A mi a második részt illeti, tudniillik azt, hogy nem vétetett igénybe, abban téved. Hogy igen kevéssé vétetett igénybe, az a valóságnak megfelel. És itt hozzá kell tennem teljes nyíltsággal . . . Ugron Gábor: Nem tudták! Szilágyi Dezső igazságügyminister: Dehogy nem tudták, hiszen ha benne volt a rendeletek tárában, ha megküídetett minden törvényszéknek . . . (Egy hang a szélsőbalon: A »Nemzet«-hen is benne volt!) Abban i«, sőt azon lapokban is benne volt, a melyek iránt t. képviselőtársam sokkal nagyobb hajlandósággal viseltetik. (Derültség jobb felöl). Ha tehát mindez megtörtént, akkor a kellő kihirdetés kétségkívül megvolt, de nekem az, hogy ámbár az ügy annyi oldalról sürgettetett, az ily módon rendelkezésre bocsátott összeg még sem vétetik igénybe nagyobb mértékben, annyira feltűnt, hogy nem régen a törvényszéki és a kir. táblai elnököket felszólítottam, tegyenek jelentést az iránt, hogy az o tapasztalataik szerint — és ebben a részben a törvényszéki elnökök igazán competensek — mi akadályozza azt, hogy ezen előlegek igénybe vétessenek. Ez a feleletem i képviselőtársam kérdésére. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Méltóztatik a 23. czikket elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik. Molnár Antal jegyző (olvassa a 24, czikket.) Elnök: Méltóztatnak a 24. czikket elfogadni? (Elfogadjuk!) Elfogadtatik,
