Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-77
340 77. országos filés 1802. jniiius 24-cn, pénteken. déseknek nem praejudicál, hanem főleg és egyedül az eljárás reformjával foglalkozik, általánosságban elfogadni, (Élénk helyeslés jobb felöl.) Horváth Gyula: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreállítása czéljából kérek szót, (Halljuk! Halljuk!) A t. igazságüsryminister úr nem méltóztatott megérteni, lehet, hogy én vagyok benne a hibás. Én az esetet csak példakép hoztam föl, nem mint bíróság előtti esetet, melyet a parlament előtt akarnék tárgyalni, hanem legfőként .-ízért, hogy az igazságügyminister úrnak módjában legyen annak végére járni. A másik, a mit nem méltóztatott megérteni, az, hogy a megejtett becsléstől addig, a míg az ügy a végrehajtás stádiumába jutott, évek teltek el. Tehát itt nem az az eset van, a mit a t. igazságügyminister úr méltóztatott fölemlíteni, mert azt hiszem, hogy ezen az alapon az illetők jogorvoslást próbálhatnak. E törvényben alig van szó ily jogorvoslatról, pedig e jogorvoslatra vagy a törvénynek, vagy a bíróságnak módot kell nyújtani; mert az igazságügyminister úrról nem teszem föl, hogy az igazság formai részéért a legnagyobb igazságtalanságot hajlandó volna keresztülvinni. (Helyeslés bal felől) Elnök: A tmácskozás be van bejezve. A kérdés az: elfogadja-e a t. ház a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az igazságügyi bizottság szövegezése szerint általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) A ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét.) Tisza István: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán méltóztatnak nekem megengedni, hogy egy már meglehetősen általánossá vált szokást felhasználjak arra, hogy lehető rövidséggel egy pár észrevételt tegyek Ugron Gábor t. képviselőtársam beszédére. (Halljuk! Halljuk !) Kénytelen vagyok felszólalásomat a feletti sajnálkozásomnak kifejezésével kezdeni, hogy az igen t. képviselő úr rögtönözve belekapott ezen tárgy tárgyalásába, a nélkül — ezt nem szemrehányásképen mondom, de előadása arról győzött meg — hogy ezen országos jelentőséggel bíró kérdéssel foglalkozott volna s hogy ezen vidékek viszonyait, melyek tőle távol feküsznek, e tekintetben tanulmányozta volna. Csak egy bizonyítékot hozok fel ennek igazolására, azt, hogy ő hivatkozott arra, hogy hiszen a fordulós gazdálkodást követni kívánó birtokosok mért nem alakulnak birtokossággá, akkor érvényesíthetik akaratukat. Hát méltóztassanak megengedni, úgy a bíróságok, mint az administrativ hatóságok actái közt bőven akad anyag, a melyből meggyőződést lehet szerezni, hogy a hátóságok álláspontja mindig az volt, hogy csak rendezetlen határokban részesül a statusquo hatósági védelemben. Ott azonban, a hol a határ rendeztetett, de több fordulóban fekszik az egyes birtokosok illetménye, ott nem részesül ez hatósági védelemben; tehát az a példa, a melyet felhozni méltóztatott, homlokegyenest ellenkezik a tényleges állapotokkal. (Helyeslés jobb felől.) Megengedem, hogy Erdélyben az esetek legnagyobb részében még rendezetlen határral állunk szemben, de Magyarországon határozottan állíthatom, hogy igen nagy többségben rendezettek a határok, a hol ezen sérelmek előfordulnak. (Ügy van ! jobb felöl) A t. képviselő úr beszélt a gazdasági haladásról és arról, hogy nem a 19. században, hanem gondolom talán Nagy Károly korát méltóztatott érteni, hogy abba az időbe való az ugarrendszer. Azt tartom, t. ház, hogy a kisbirtokosokra nérve az ugarrendszer, a közlegelők kérdése és mindaz, a mi ezzel összefügg a maga gazdasági vonatkozásában, azon gazdasági kérdés mikénti eldöntésétől függ, hogy az illető község viszonyai olyanok-e, hogy ott. az állattenyésztés a teljes istállózás mellett eszközölhető-e, vagy pedig kell e legelő használata is hozzá. És itt legyen szabad csak arra az egy körülményre utalnom, hogy teljesen lehetetlenség magyar marhát nevelni teljes istállózás mellett. Áz országnak minden részében, a hol magy T ar marhát kell nevelni, határozottan a legeltetés az egyedüli gazdasági mód, a mely mellett ezt a gazdasági ágat űzni lehet. Nem tagadom, ma is vannak az országnak egyes részei, a hol intensivebb cultura folytatása van indokolva, a hol előnyösebb, ha a tagosítás alkalmával egy tagban osztatott ki a föld és vannak oly részei, a hol még közlegelők felosztása mellett is nyomós argumentumokat lehet felhozni; de meg kívánom jegyezni azt, hogy ezen kérdésnek elbírálását és eldöntését nem hatós;igi gyámkodástól, nem is a törvény rendelkezésétől tenném függővé, hanem azt óhajtom, hogy ezt az illető birtokosság, mely egyedül competens arra, hogy miként kívánja használni földjeit, a saját autonóm hatáskörében szótöbbséggel határozza el. Es én nagyon ajánlanám a t. képviselő úrnak figyelmébe, keresse fel gyakrabban az alföldi magyar népet, ne csak azért, hogy a saját ékesszólását ott ragyogtassa, hanem hogy közvetlen tudomást szerezzen az ő valódi érdekeikről, felfogásukról, kívánságaikról és kérdezze meg az alföldi magyar népnek nem a kevésbbé haladni vágyó részét, hanem az értei-
