Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

77. országos ttlés 1892. jnnius 24-én, pénteken. 339 el, hanem a per megindítása közt folyt le nagy időköz. . . . Horváth Gyula: 14 év. Szilágyi Dezső igazságügyininister: Megengedem, de időközben oly viszonyok álltak elő, hogy az annak idején helyesen megbecsült erdőterület értéke tetemesen emelkedett és oly erdők, melyek azelőtt értéktelenek voltak, egyszerre igen nagy értékűek lettek. Ennek következtében természetesen az ítélet és az ítélet végrehajtása többé nem nyugodott a méltányosság, illetőleg az igazságosság elvén. A nélkül, hogy bővebb informatio nélkül egy birói forumokon letárgyalt ügy érdemére reflectálni akarnék, csak az az egy jut eszembe, hogy a viszonyok természeténél fogva ilyen eset, legalább in abstracto képzelhető akkor is, ha ma történik az az arányosítás és a helyes becslés és rögtön azon becsit alapján az ítélet meghozatott és végrehajtatott, azonban a végrehajtás után pl. egy ipari etablissementet felállítanak egy helyen, hol azelőtt értéktelen erdőterűlet volt és a hol azon területnek értéke most tízsszeressé válik, mert ilyen esetben is természetesen az egyéni illetékben kiadott erdőrészeknek értéke is aránytalanul felemelkedett: nem habozom kimondani, hogy ily esetekben a viszonyok bekövetkező változása folytán — ágyszólván — az ítéletne ; igazságossági tényleges alapja felfordult. De ez jóformán az igazságszolgáltatás kikerülhetetlen tökéletlenségeinek természetével jár. (Helyeslés jobb felől) Ezzel szemben orvoslást csak ott lehetne szerezni, a hol ilyen, a viszonyokban beállott változás foly tán az egész rendezés alapjában ismételhető volna. Hogy pedig ez »medicina peior morbo« volna nem egy esetben, de általában, azt t. képviselőtársam aligha be nem fogja ismerni. Ugron Gábor t. képviselőtársam két észrevételt tett. Először arra nézve, hogy a birtokrendezési törvények anyagi dispositioiban javítások lehetségesek. Ezt én in abstracto nem tagadom, de az általa felhozott két eset közül az egyikre nézve nem is látom az orvoslást kizártnak. A kérdés előttem meglehetős evidensnek látszik; óvatosan róla csak azért szólok, mert mégis annak minden irányban való áthatása nélkül magamat semmi irányban kötelezni nem óhajtom. Ez t. i. az, hogy a hol a volt úrbéreseknek joga terheli a közös erdőt, a hol tehát erdőelkülönítés áll elő, a mi a fennálló szabályok szerint a telekkönyvben nem is kell, hogy kitüntetve legyen, a hol tehát valaki erdőrészeket vehet, a nélkül, hogy nagyobb utánjárás nélkül magának bizonyosságot szerezhetne az iránt, hogy azok meg vannak e az úrbéri szolgáltatásokból eredő igényekkel terhelve vagy nincsenek, megengedem, előállhat az eset, hogy egy szép napon az a meglepetés éri a tulajdonost, hogy az erdőrészeket ki kell adnia azon úrbéri haszonvételek fejében, a melyeket a volt úrbéresek kétségtelenül gyakoroltak. Ha malmost t. képviselőtársam azt az óhajtását fejezi Id, hogy jó volna, lm az ilynemű igényekre bizonyos praeclusiv terminus tűzetnék ki és ez által mód nyújtatnék arri, hogy bizonyos időn túl e tekintetben jogbiztonság álljon elő, hogy óvatosan fejezzem ki magamat, ez az eszme olyan, a melylyel a kormány kész foglalkozni. De kevésbbé kedvező impressiot tett rám a képviselő úrnak második megjegyzése. Ez, ha jól fogtam fel, abban a kérdésben culminált, hogy oly erdőterűleteken, a melyek úrbéri fajzás tárgyai voltak és a volt úrbéreseknek a törvényben megállapított maximum és minimum határai közt a gyakorolt haszonvétel erejéig erdőrészeket kell kiadni, mi marad a földesúrnak ? Ugron Gábor: Sokszor semmi. Szilágyi Dezső igazságügyminister: Igenis előfordulhat az eset, hogy a volt úrbéres illetményeknek törvény szerinti kiadása után semmi sem marad a földesúr részére. Hanem ha nem akarunk azon nagyon kényes dologba belebocsátkozni, hogy annyi éven át érvényben volt törvényt, a mely az úrbéresek abbeli jogát meghatározta, hogy ők fajzási haszonvétel fejében mi módon elégíttetnek ki, utólag megváltoztassunk, bolygassunk, a mit köztekintetek elle néznek és ha nem akarunk kétféle állapotot teremteni: egy kedvezőbbet a lefolytakra, egy kedvezőtlenebbet a lefolyandókra nézve: akkuién csakugyan nem látom a lehetőségét annak, hogy miként lehessen azt keresztülvinni, hogy egy bizonyos hányada vagy mértéke ezen erdőterületnek a volt földesúr számára okvetlenül megmaradjon. Mert ott, a hol a volt úrbéresek igen nagy mértékben gyakorolták a fajzást, talán ipari czélokra is és ott, a hol a földesurak semmi haszonvételt nem gyakoroltak, az az állapot, a melyre t. képviselőtársam czélzott, mintegy önként előáll. Nem mondom azonban, mert elvégre a kormánynak kötelessége minden reális panaszszal szemben szemét nyitva tartani s a kérdést consideratio alá venni, nem mondom, hogy ezt nem vagyok hajlandó, illetőleg a kormány nem volna hajlandó megfontolás tárgyává tenni, de azon nagy nehézségnél fogva, a melyre utaltam, megvallom, a képviselő úrnak ezen észrevételével szemben már nem ígérhetek oly kedvező álláspontot, mint a másikra nézve tetten. Ennyi az együttvéve, a mit megjegyezni bátor vagyok és kérem a t. házat, méltóztassék a jelen törvényjavaslatot, a mely mindezen kér48*