Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-77
33g I?. országos ttlés 1892. Június 24-én, pénteken. részének meg kell maradni. A törvény anyagi részében tehát okvetlenül meg kellene határozni, hogy az erdőkből a volt földesúrnak minden- [ esetre maradjon egj rész, mert az képzelhetetlen dolog, hogy megosztott birtoklás álljon fenn egy és több személy közt és a volt földesárnak, miután több személynek kiadta a magáét, semmi vissza ne maradjon. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Midőn kijelentem, hogy a szőnyegen forgó törvényjavaslatot elfogadom, arra kérem a t. há- ! zat, méltóztassék az általam elmondottakat , becses figyelmére méltatni s kérem az igen í t. igazságügyminister urat is, hogy az anyagiakban tegye meg a szükséges lépéseket, a melyek Erdélyben e specialitásokat végre-valahára egyszer megszüntetik, (Helyeslés bal felöl.) A míg e J specialitások megszüntetve nincsenek s ezek nem Magyarország jogfejlődésével összhangban intéztetnek el, addig Erdély és Magyarország I közt nincsen létrehozva a jogi egység és nincs meg jogi téren az unió. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) Különösen az államnak áll feltétlenül érdekében az, hogy mindazon különféleségek, a melyek az eddigi viszonyokban kifejlődtek, a legújabb törvényhozás által akként változtassanak és oldassanak meg, hogy bekövetkezhessek . az a korszak, a mikor Magyarország és Erdély ! ugyanazon jog és törvény oltalma alatt fognak j állani. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mivel remélem, hogy e törvényjavaslat elfogadása után a t. minister úr figyelmére fogja az erdélyi birtokrendezési törvény anyagi részeit is méltatni és igyekezni fog az erdélyi jogfejlődést a magyarországi jogfejlődéssel összhangba hozni és az egység előbb-utóbb be fog következni, a törvényjavaslatot elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen följegyezve. Ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház ! Készemről csak néhány igen rövid megjegyzésre szorítkozom, szemben azokkal, a mik nem annyira a törvényjavaslat ellen, mint kapcsolatban a törvényjavaslattal, felhozattak. (Halljuk!) A kérdéseknek egész sorozatát és j körét Tisza István t. képviselőtársam vetette [ fel, részben helyeslés, részben ellenmondás mellett. Legyen szabad ezekre nézve röviden a kormány álláspontját előadnom. (Halljuk!) Azon kérdés megoldása, hogy részint a j régi úrbéri viszonyok, részint a régi közbirtokossági viszonyok rendezésére vonatkozó álla- \ pótok a törvény szabályainak megfelelőleg mi- | ként bonyolíttassanak le hazánk egyik részében, i ez tulajdonképen e törvényjavaslatnak a feladata. Megengedem azt, hogy különösen két fontos szempont tekintetében maguk ezek az n. n. birtokrendezési törvények is tartalmaznak oly határozatokat, a melyeknek közgazdasági jelentősége és hordereje nagy, a melyeknek indoka nem annyira a jogi szempontban, mint a közgazdasági utilitásban fekszik. Ilyen, hogy egyebet ne mondjak, először a közlegelők feloszthatóságáuak a kérdése. A nélkül, hogy részemről ennek a kérdésnek az érdemébe bele akarnék menni, azt az egyet meggyőződésem szerint constatálnom kell, hogy az, hogy a közlcgelő és egyáltalán a birtokközösségek felosztassanak-e és ha igen, minő feltételek alatt, könnyebb vagy nehezebb feltételek alatt történjék-e az és a közösen tartott, vagy a felosztott területeknek használata minő korlátozások alá vétessék, ez túlnyomólag közgazdasági szempont és kell, hogy közgazdasági utilitás szempontjából meghatároztassék. A jognak itt kétségkívül egy nagy elve van: az az elve, hogy tulajdonában, illetőleg tulajdona haszonvételében senkit sem lehet korlátolni, csak a legevidensebb és leghatározottabb közérdek és közhaszon alapján. (Igaz! Úgy van!) A vita már most, a mely nem is jogi vita, hanem valóban nem kis jelentőségű közgazdasági, különösen pedig mezőgazdasági vita, a körűi forog: vajjón ezen közösségek felosztására, a felosztott és fel nem osztott, tehát közösségben megtartott területek használatára nézve ezen közérdek szempontjából és különösen a mezőgazdasági érdek szempontjából legyenek-e a korlátozások eltérők a törvényesen fennállóktól és ha igen, milyenek legyenek? így formulázva a kérdést részemről, a nélkül, hogy a kérdés érdemébe — a mi nem is volna hivatásom — állást foglalnék, t. barátomnak collegámmal a földmívelési ministerrel egyetértésben annyit mondhatok, hogy a kormány a felhozott szempontokat igen is kész eon8ideratio tárgyává tenni, de magát semmi nemű javaslattételre absolute nem kötelezheti, hanem ott, a hol mint minden törvényhozási javaslatnál az evidens utilitás, valamely rendszabály szükségességének világos kétségbevonhatatlan előnye és hasznossága kitűnik, ott a kormány nem fog késni azt meggyőződése szerint javaslatba hozni, a mennyiben pedig ily meggyőződésre nem jut, adandó alkalommal a házban okait ki fogja fejteni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi most a továbbit illeti, t. ház, (Halljuk!) Horváth Gyula t. képviselőtársam hivatkozott egy esetre — gondolom, arányosítás és elkülönítési esetről van szó — a melyben a becslés és az ítélet végrehajtása közt — ha beszédét jól értettem — nagy időköz nem telt