Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

77. országos Blés 1892. június 24-én, pénteken. 337 mert egy-egy hanyag biró egy egész törvényszék területén képes a birtokrendezési ügyeket megállítani, a mit sokszor ferde intézkedések és felfogások is eredményeznek. Ilyenekről utóbbi időben értesültem s e tekintetben felemlítem azt, hogy például nagy erdőségek arányosításánál előzetes kérdésül állítatott fel egy kir. tábla által, hogy előbb az elfoglalt terület tisztáztassék és csak azután lehet az arányosítás kérdésével tovább haladni. Ha, t. ház, ily előzetes kérdések a birtokrendezésnek útjába állíttatnak, akkor a birtokrendezést csakugyan huzamos időre lehet kitolni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az erdélyi részekben a birtokrendezési ügyekben a pénz és a gyors eljárás hiánya a legfőbb sérelem. Az anyagi jog tekintetében pedig következő nagy sérelmek vannak, a melyek orvoslását az igen t. minister úrtól itt az ország színe előtt kérnem kell. (Halljuk! Halljuk!) Az úrbériség már 44 éve, hogy megszűnt; azonban az úrbéri s különösen a segregationalis perek az erdélyi haszonvételi jogok tárgyában bármely perczben megindíthatok. Mi ennek a következése? Az, hogy ma nincs Erdélyben jogbiztonság és jogbátorság. Valaki ma megvesz egy jószágot készpénzért, a mely áll 1000 holdból. Van 400 hold szántója és kaszálója és 600 hold kitűnő elsőrendű erdeje. Megveszi e birtokot úgy, hogy a telekkönyvben semmiféle teher nincs rajta. Tizennégy nap múlva megfordul a községben egy vidéki, különösen nemzetiségi ügyvéd, vagy pedig írj oláh pópát talál a nép megválasztani: ezek felizgatják a népet és megindítják azon erdőtulajdon haszonvételének megosztása iránt a port, minek következtében az a tulajdonos, a ki készpénzért vásárolta a jószágot, egy reggel csak arra ébred, hogy az az erdő nem képezi az ő kizárólagos tulajdonát, hogy perrel van megtámadva, a melyben — és itt kérem a t. minister úr becses figyelmét — a tanúkkal való bizonyítás meg van engedve. Mit tesz ez? Teszi azt, hogy a volt úrbéresek a volt földesúrral szemhen a szomszédos községek lakosaival kartellt kötnek, hatravakra, egyre-másra bizonyítanak, esküsznek s vannak perek, hogy egyes helyeken, 50 évre is visszamenőleg, darabszámra esküsznek az úrbéresek, hogy atyjuk, vagy ők maguk azon az erdőbirtokon hány darab marhát legeltettek. Oly kitűnő emlékező tehetséggel birnak a maguk földesurával szemben, hogy 50 év múlva is tudják hány darab marhát legeltettek. Ezekkel szemben a földesurak nem állíthatnak más tonút, mint a papot vagy volt gazdatisztjüket. Ámde 44 év múlva kicsoda van azon kedvező helyzetben, hogy a pap is, meg volt gazdatisztje is él; míg viszont azon községekben százan vannak, a kik abból az időből élnek. Végét kell tehát KÉPVH. NAPLÓ 1892—97. IV. KÖTET. vetni ily perekben a tanúkkal való bizonyításnak és föl kell állítani, a mi eddig nem volt és bizonyító erővel kell felruházni a Czirákyána eonscriptiot, vissza kell állítani a 48 előtti adótabellák bizonyító erejét, a melyekkel szemben tanúkkal nem lehet bizonyítani. (Helyeslés a szélsőbalon.) A mai állapotok szerint, t. ház, az erdélyi közép- és nagybirtokosság egyenlően ki van szolgáltatva a tanúkkal való bizonyítás miseriáinak. (Igaz ! Úgy van ! Helyeslés a szélsőbalon.) De véget kell vetni a jogbiztonság hiányának is. Záros határidőt kell kitűzni, mely szerint az úrbéri pereket bizonyos határidő leteltével megindítani nem lehet; mert lehetetlen az, hogy az erdélyi birtokok úrbéri perek által a világ végéig megtámadhatók legyenek, hogy azok a hiteltelekkönyvekben sehol kitüntetve ne legyenek. (Helyeslés a szélsőbalon.) Szükséges e határidőt azért is kitűzni, mert a ki ismeri az erdélyi politikai állapotokat, az igen jól tudja azt is, hogy ezek a magánállapotokkal a legszorosabban összefüggnek, a mennyiben a volt földesúr rendesen magyar, a volt úrbéresek pedig igen jelentékeny számban az oláh nemzetiséghez tartoznak. Mi ennek következménye? Az, hogy egyes lelketlen agitátorok vagy pópák folytonosan bujtogatják a népet a magyar állam és földbirtokosság ellen. Ha tehát záros határidő lesz szabva az úrbéri perek megindítására, akkor a magyar földbirtokosok ellen nem lehet többé az oláh úrbéreseket uszítani; (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem lehet többé köztük érdekellentétet feltámasztani és akkor könnyebb lesz a magyar birtokosságnak a, földbirtokos minden tekintélyével, szeretetreméltóságával és természetes befolyásával azoknak az oláh úrbéreseknek élére állani és a nemzetiségi agitátorokat, az ország törvényeinek és alkot mányának megtámadóit visszaszorítani. De van még egy pont, a melyre nézve a a t. ház figyelmét ki kell kérnem. (Halljuk! Halljuk!) Ez az a pont, a mely az íirbéri elkülönítéseknél azt rendeli, hogy a földesúr a haszonvételekhez képest tartozik az erdőkből az úrbéreseknek bizonyos területet kiadni s tartozik a segregatio költségeit viselni. A bíróság állapítja meg azon quantumot, a melyet a volt úrbéresek kapnak, de a törvény intézkedése annyira határozatlan és bizonytalan, hogy teljesen a bíróság tetszésétől függ, hogy mekkora legyen az összeg. Ennek következése az, hogy a földesúr a segregatio révén hordozza a százakra, meg ezrekre menő költségeket és mikor kiadta a volt úrbéreseknek illetményeiket, neki nem marad talpalatnyi földje sem. A legelőkre nézve meg van határozva, hogy a volt földesúrnak a legelő egy negyed43