Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

77. országos Ülés 18*2. jnntns 21-én, pénteken, 33} ember, a ki ettől a rendszertől eltért, lehetetlenné tette, mert ha földjét egy-két pántlika vetéssel bevetette, az egész fordulónak legelőül való használása lehetetlenné vált. így törvényeink teljesen ignorálják azt a tényt, hogy oly állapot jő létre a kisbirtokosok közt, melyben ezek tényleg egymásra vannak utalva s a hol egyik sem gyakorolhatja jogát korlátlanul a másiknak sérelme nélkül. Ha tehát nem akarjuk, hogy egyik-másik embernek egy törpe kisebbségnek önkényes eljárása sértse meg a többi tulajdonost tulajdonának használatában, a törvénynek úgy kell intézkednie, a mint nézetem szerint épen az abstract jog szempontjából kiindulva intézkedik is a törvény mindenütt, a hol érdekkapcsolatról van szó, hogy az érdekeltek autonómiáját szervezze, illetőleg hogy az érdekeltek többségének adja meg a jogot, hogy a mennyiben a tulajdon használhatása végett feltétlenül szüksé ges, a kisebbséget kötelező határozatot hozhasson. (Helyeslés jobb felöl.) És tényleg láthatjuk az évek hosszú során át törvényeink ezen hiányának káros befolyását. Láthatjuk azt, hogy a közlegelők felosztás alá kerülnek; láthathatjuk, hogy az ugar bezáratik és hogy ott, a hol az ugar bezáratott, csak nagyon szórványosan, imitt-amott és akkor is csak egyes gazdák íízik az intensivebb takar mány-termelésnek magasabb niveaujú rendszerét és bekövetkezik legtöbb helyen az, hogy mindenki, a ki ugarát legeltetésre nem használhatja, még az is, a ki ezt a legnehezebb szívvel teszi, beveti az ugart piaczi terményekkel és beáll oly rablógazdaság, mely földjeink termelő képességét valóban nagy veszélylyel fenyegeti. (Igás! Úgy van I jobb felöl.) Sajnálatomra nem állnak az egész országot felölelő statisztikai adatok rendelkezésemre; birtokstatisztikánk erre a körülményre, fájdalom nem terjed ki; azonban privát szorgalomból megszereztem magam a statisztikai adatokat Bihar vármegyére vonatkozólag. Bihar vármegyében volt úrbéres birtokot képező szántóföld területe — kerek összegben szólva — négyszázötvenezer katasztrális hold; ezen négyszázötvenezer katasztrális holdból az egyéni tagosítás, vagyis egy tagba való kihasítás alapján rendeztetett ötvenezer katasztrális hold; fordulós rendszer alapján háromszázezer katasztrális hold; rendezetlen pedig nem egészen százezer katasztrális hold így tehát négyszázötvenezer katasztrális holdból négyszázezer olyan, hogy a közös legeltetésnek, tehát ezzel összefüggőleg a vetés-forgás közös szabályozásának szüksége forog fenn. Már most vizsgálódásaim tárgyává tettem azt is, hogy ennek a területnek mennyi része az, melyben még az ugar fenn van tartva, melyben az ugarra vonatkozó szabályok közmegegyezéssel fennállanak. És sajnálatomra ezen hat esztendővel ezelőtt készített összeállításomból arról győződtem meg, hogy ebből a négyszázezer holdból fentartatik ugar százhúszezer holdon és több mint kétszáznyolczvanezer olyan, a hol a legridegebb rablógazdálkodás folytattatik. A legridegebb rablógazdálkodás és pedig — ismétlein, mert ezt nem tartom fölöslegesnek újból és újból hangsúlyozni — a józan többség jobb belátása ellenére. És így állott hat esztendővel ezelőtt. De saját közvetlen tapasztalásomból tudok több községet, hol azóta vívta ki igen sok elégűletlenség és izgalom mellett azt, hogy az ugar bezáratott. Megengedem, t. ház, hogy az egész országterületén ez a kérdés nem bír fontossággal. De állítom, hogy igen sok megyéje van az országnak, a hol ez a kérdés épen ilyen fontossággal bír és merem állítani, hogy épen az ország területének legtermékenyebb és legmagyarabb részében áll fenn az a sajnos helyzet, hogy népünk tulajdonának okos felhasználásában az értelmetlen kisebbség által tényleg akadályozva és korlátozva van és tényleg szenved törvényeinknek azon hiánya miatt, melynél fogva azok értelmesebbek jobb belátása ellenére kényszerítik rablógazdálkodás folytatására. (Úgy van! Úgy van!) Ezen anomáliákkal szemben megvan most már valahára a hajlandóság segíteni a mezőrendtartási, vagy a mezőgazdaságról szóló torvény keretében. Hiszen több javaslat volt már a nyilvánosság előtt, melyek erre vonatkozólag dispositiókat tartalmaztak. De szerény nézetem szerint magában véve a mezőrendtartási törvényben a dolgon segíteni nem iehet. A mezei rendtartásba tartozhatik a közös gazdálkodás miként folytatásának, hogy úgy mondjam, admínistrativ rendezése; de e rendezés alapját a tulajdonjog velejéig lemenő intézkedésekben kell megvetni, melyek csakis bírói eognitio tárgyát képezhetik, melyek tehát nem ezen administrativ törvénybe, hanem külön törvénybe valók. E végből legyen szabad röviden rámutatnom azon legnagyobb hiányokra, melyek nézetem szerint mai törvényeinkben megvannak. (Halljuk! Halljuk!) Először is a tagosításra nézve nem egyformák a törvényes rendelkezések Erdélyt és Magyarországot illetőleg, Erdélyben — mindig a terűlet szerint számítva — a birtokosságnak egy negyedrésze kívánhatja a tagosítást. Magyarországban erre tulajdonképen praecise alkalmazható törvények nincsenek; de itt az 1836-iki törvényekben a jobbágyokra nézve kimondott