Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-77

330 *'• wmAmu «é» íéM, junim 24-én, péntekeií. egyéni részesedés arányának kiszámítása tekintetében a 25. §. módosítása, mely az aránykulcs némely egyszerűsítését kívánja behozni. Ilyen az, hogy az elkülönítési, arányosítás!, vagy tagosítási tervezet feletti szemléhez gazdasági, esetleg erdészeti szakértelemmel bíró egyén nevezendő ki elnökül, mint ezt a 26. §. tervezi. Ilyen, hogy az egyéni kihasítás hitelesítésére a kataszteri mérnök mellé gazdasági szakértő bíyandó meg, a mint azt a 28. a) §. szándékolja. Ilyen, hogy a költségelőirányzat igazságügyministeri megvizsgálását és jóváhagyását teljesen elejti és e helyett a feleknek a költség-előirányzat megerősítése és az ezzel kapcsolatos kérdésekben jogorvoslatot engedélyez, mint ez a 33. §-ban van eontemplálva, a mihez a bizottság azon módosítást hozza javaslatba, hogy a pótlólag felszámított és utólagosan megállapított költségek behajtására szintén egy méltányos, a bizottság nézete szerint két évi határidő volna kiszabandó. Ilyen végre a 36. a) §-nak azon intézkedése, a mely a jogorvoslatok halasztó hatályát a gyakorlat követelményei szerint szabályozza. Ezekben, t. képviselőház, a javaslatot főbb és csekélyebb jelentőségű részleteiben is ismertetvén, kérem az igazságügyi bizottság nevében, hogy e javaslatot a részletes tárgyalás alapjául általánosságban elfogadni méltóztassanak. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Molnár Antal jegyző: Tisza István! Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk!) Voltaképen magához a javaslathoz nem kívánok hozzászólani. Én örömmel fogadom azt, mint egy igen gyakorlati könnyítését és czélszerü módosítását az eddigi eljárási szabályoknak, a mely ha minden bajt nem orvosol is, tagadhatatlanul alaposabbá és olcsóbbá fogja az érdekeltségre nézve tenni az eljárást. Kötelességemnek tartom azonban felhasználni ezen alkalmat arra, hogy egy más, nézetem szerint igen nagyfontosságú kérdésre hívjam fel a t. ház szíves figyelmét, egy oly kérdésre, mely a most szóban forgó javaslattal igen szoros benső összefüggésben áll. Értem a birtokrendezésre vonatkozó törvényeink alapján kifejlett jogi és gazdasági állapotokat nemcsak Erdélyben, de az egész ország területén, különösen a kisbirtokosokat illetőleg. A birtokrendezésre vonatkozó alapvető törvényeink, mint méltóztatnak tudni, a hetvenes évek elején készültek, abban a lázas termelési időszakban, midőn az önrendelkezési jogát visszanyert magyar állam rohamos sietséggel volt kénytelen kiépíteni, nem is mindenütt a kellő időt véve az alapok lerakásához, a modern politikai és társadalmi rend épületét; és ezért nem gzemrehányásképen mondom azt — de mint tényt constatálom — hogy ezen kérdés meg' oldásánál is egyoldalúan abstract jog szempontjából indult ki; egy eszmét, egy jelszót tűzött ki maga elé, a tulajdon felett szabad rendelkezés jelszavát és megvalósította ezt nézetem szerint ott is, a hol a megvalósítás által a szabad rendelkezési jog csak látszólag lett életbeléptetve, tényleg azonban épen a tulaj • donosok rendelkezési joga a szomszéd tulajdonos önkénye által korlátoztatott. A tagosításra és birtokrendezésre vonatkozó törvényeink ugyanis alapelvül, irány elvűi azt tűzik ki, hogy minden tulajdonosnak leglegalább is szántóföldből álló illetősége lehetőleg egy tagban adassék meg. A közlegelő meghagyására nézve vagy a közlegelő eltörlésére nézve — hogy abban fejezzem ki magamat — nem történt intézkedés, de például az erdélyi törvényben az van mondva, hogy arányosítások alkalmával a közlegelő is, a mennyiben a határba esik és legalább fele alkalmas szántóföldnek is, bármely egyes birtokos számára, tekintet nélkül birtoka nagyságára, természetben külön lesz kihasítandó és úgy Erdélyre, mint Magyarországra nézve azon dispositio van a törvényben, hogy a közlegelő felosztását a tulajdonosok terület szerint számítandó egy negyedrésze bármikor kívánhatja. Ezen állapottal és a törvény ezen intézkedésével szemben tekintettel arra a valóban bölcs módra — ezt elismeréssel kell kiemelnem — a melylyel a bíróságoknak adott discretionalis hatalommal bíróságaink a legtöbb esetben éltek, tényleg az az állapot következett be, nem általában mindenütt, de az ország nagy részében, hogy a kisbirtokosok, a volt jobbágyok illetőségüket három-négy fordulóban vették ki és legalább egy ideig ezen különböző fordulókban kivett birtokaikon az úgynevezett fordulós gazdálkodást közegyetértéssel gyakorolták. Hasonlólag láttuk tagosítás alkalmával kevéa kivétellel mindenütt azt, hogy a közlegelők intézménye is fentartatott Beállott ez által az a gazdasági és tulajdonjogi állapot, melynél fogva a kisbirtokos, állattartásának, azaz annak, hogy állatait legeltethesse, alapfsltétele az lőn, hogy egyfelől a közlegelő fentartassék, másfelől hogy a több fordulóban kihasított szántóföldek egyetértőleg, azonos módon kezeltessenek, úgy, hogy az ugaron és a tarlón legeltetés akadálytalanul eszközölhető legyen. De ez az állapot jogvédelemben egyáltalában nem részesült. A közlegelőnél a tulajdonosok egy negyedrésze kívánhatta a felosztást, az ugar vagy tarló legeltetését pedig egy-két