Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

204 '*• országos ülés 1892. jnnius 18«ftn. Szombaton. vasutat minden tekintetben egy par exeellence katonai vasútnak tartom és a nemzetgazdasági szempontok itt tekintetbe nem is jöhetnek. Épen azért nagyon különösnek találom, hogy a bizottság jelentésében erre a katonai szempontra egyáltalán nincs súly fektetve, hanem mindenféle közgazdasági érdekekkel akarják motiválni. Tessék megengedni, t, képviselőház, egy vasút, egy stratégiai vasút és kivált ily fontos stratégiai vasút építése oly dolog, melyet a külföld előtt eltitkolni egyáltaln nem lehet. Hiszen tudjuk, hogy a legkisebb stratégiai vasútvonalnak, melyet ma Oroszországban építenek, adatait épúgy ismerjük holnap, mint az oroszok maguk. Titkolózni ily dolgoknál egyáltalán nem lehet. Azt hiszem, nincs ember, ki első perezben nem mondaná, hogy itt minden tekintetben stratégiai vasútról van szó. Már most, t. képviselőház, ha ez stratégiai vasút, akkor nem fogadhatom el a t. előadó úrnak azon nézetét, hogy mindegy Magyarországra nézve, ha a vasút Sztaniszlauig, vagy Kolomeáig építtetik, mert mindkét esetben a határig egy irányban megy. Nem mindegy az t. képviselőház; nem mindegy, mert mint az, előadó úrtól hallottuk, az a vonal, mely a magyar határtól Kolomeáig menne, 60 km., míg Sztaniszlauig a távolság 96 km., tehát 36 km. különbözetről van szó. Már most 36 km. különbség katonai szállításnál nagy szerepet játszik, de nem 36, hanem 92 km.-ről van szó, mert a távolság Sztaniszlautó! Kolomeáig szintén 56 km. És most kérdezhetjük azt, hogy miután tudtommal katonai körökben egy MáramarosSzigettől Sztanislauig kiépítendő vasút sohasem volt proponálva, hanem mindig Kolemeáról vagy Besztercééről volt szó: mi indíthatta az osztrák kormányt arra, hogy nehéz terrénumon inkább 36 kilométerrel hosszabb vasútvonal építtessék, mint hogy a vonalakat a tulajdonképeni katonai irányban . a határszéltől Kolemeáig vezetnék ? Az, t. ház, hogy Ausztriában ez esetben a kereskedelem-politikai érdekek praevaleálnak a katonai érdekek fölött. Mi roppant áldozatokat hozunk, 14 millió forintot akarunk befektetni, csakhogy ilyen katonai vasutat létesítsünk, de Ausztriában egyszerre elfelejtik a katonai érdekeket. Meg vagyunk győződve, hogy a hadügyministerium szivesebben látná, ha Kolomea-felé, építenék a vasutat, mint Sztaniszlau felé, mégis Sztaniszlau-felé építik. A distantia Kolomea és Sztanislau közt 56 kilométer, tehát keleti Galicziával az összeköttetés Kolomeán és Mármarosszigeten keresztül 92 kilométerrel rövidebb volna, mint az mostan lesz. Félnek, hogy a forgalom észak-kelet felől egészen Magyarország felé terelhetnék. Ez az, a mi az osztrák kormányt arra indította, hogy ragaszkodott ahhoz, hogy az útirány Sztanislau legyen, pedig tudva van, hogy semmire sincs olyan szükség, mint egy összeköttetésre kelet felé. Én is azt mondom, a mit Urányi t. képviselőtársam, hogy a mi a dolognak stratégiai oldalát illeti, azt legjobban értik az irányadó katonai körök. De hát azok, t. ház, nem szokták nézeteiket titokban tartani és a jelen esetben nem is tartották. Hosszít évekig egy ilyen vasút kiépítése érdekében nagy publicistikai propagandát vittek, a közvéleményt évekig praeparálták a sajtóban e vasút kiépítése érdekében és ezek az irányadó körök soha nem beszéltek Staniszlauról, hanem Kolomearól és Beszterczéről, most pedig, hogy csak valamit kapjanak — mert a mint mondják, Ausztria a fél rendszabályok országa — beleegyeznek a staniszlaui vonal kiépítésébe inkább, semhogy semmit se kapjanak. És most is, ha kelet Gfalicziába az utolsó perezben sok katonaságot akarunk vetni, még mindig nem fog lehetséges lenni a katonaságot egyenesen kelet Gralicziába vinni, a mi lehetséges volna, ha Kolomeába ment volna a vasút. A katonai kormány még ennek is alávetette magát, csakhogy az osztrák kereskedelmi érdeknek elég tétessék. Oly tények ezek, hogy az ember arra az álláspontra helyezkedhetnék, hogy a törvényjavaslatot egyáltalában el se fogadja és méltóztassék elhinni, hogy ezt meg is tenném, ha nem volnék annyira meggyőződve, hogy kelet felé szükséges egy gyorsabb összeköttetés és ezen vonal segítségével mégis több katonát fogunk egyszerre oda dirigálhatni, mintha kelet felé csak a munkác-s-stryi vonal volna rendelkezésünkre. Elfogadom ugyan a javaslatol;, de nem tehetem ezt a nélkül, hogy álláspontomat megmagyarázom és csakis kényszerhelyzetben járulok a javaslathoz, mert katonai okokból nem akarom, hogy e kérdés továbbra is nyilt kérdés maradjon. (Helyeslés bal felöl.) Lits Gyula jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kámán: Igen röviden szólok a kérdéshez. (Zaj jobb felöl.) Ha nem tetszik, hétfőn hosszabban fogok beszélni, míg ha csendben méltóztatnak meghallgatni, pár perez alatt bevégzem beszédemet. (Halljuk! Halljuk!) Azok az okok, a melyeket Bolgár Ferencz t. képviselőtársam főkép katonai szempontból a fenforgó törvényjavaslatra vonatkozólag felhozott, felmentenek engem attól, hogy ismételjem az azokhoz hasonló okoskodásokat, miután ő kellő szempontjából világította meg a tárgyat, hogy tudnillik akármit mondjon a t. előadó úr a vasútnak előtérbe tolt állítólagos nemzetgazdasági értékéről, az első sorban mégis stratégiai vasút (Úgy van! Űgy van! a szélsőbalon.) és így azt ezen szempontból kell bírálat alá venni.