Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

74. országos ülés 1892. junras 18-áo, szombaton. 265 Egy Oroszország és Ausztria-Magyarország közti háború a legnagyobb veszélylyel fenyegetne bennünket, mert Munkács-Stry-től Tömösig nincs a Kárpáthegység sehol sem átszelve, tehát az észak-kelet felé való felvonulás nagyon hiányosan történhetnék. Azért sürgettük mi és t. szomszédaink mindenkor, hogy a keleten néhány helyen összeköttetés létesíttessék, például a Székelyföld északi részén, vagy a beszterczeszucsavai, vagy a mármarossziget-borsai vonal által, a melyet Ivánka Imre gyakran hangoztatott. E kettő között bármelyiket megszavaznám, mert tudom, hogy a mellett, hogy stratégiai szempontból nagyobb fontosságúak a stanislauinál, e mellett kereskedelmi szempontból isjövedelmezőbbek lennének, mert a Kárpátokon belül írnának le egy kört azok a vasutak, míg most Odessától és Jassytól a Károly Lajos vasút a Kárpátok északi oldalán Bécsnek ír le egy kört. A kereskedők tehát nem fognák a hoszszabb vonalat választani, mikor a Kárpátok belső vonalán rövidebb körúton is ezélboz juthatnak. Ez az oka, a miért az osztrákok a stanislaui és nem a colomeai, sem pedig szuesavai irányt pártolják, tudniillik féltik a Károly Lajos vasút forgalmát. Ez az igazi ok és igen jól jegyezte meg Bolgár Ferencz t. képviselőtársam, hogy a közös hadügyminister és az illetékes katonai körök a fél rendszabályok követéséhez hozzá lévén szokva és azon elvből indulva ki, hogy jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, egyelőre lemondottak a colomaeai irányról és belenyugodtak a stanislaui vonal kiépítésébe. ' De ez az ok nem elég erős arra, hogy a inagyar kereskedés irányát az osztrák érdek kedvéért és a miénknek kárára cserben hagyjuk; nekünk semmi érdekünk sincs a Károly Lajos vasút forgalmának elősegítésében, de igenis érdekünkben áll a magunk keleti vonalának forgalmát az ország fővárosa felé előmozdítani és annak kereskedelmét forgalom tekintetében rövidebb vonalakra, a mi irányainkra terelni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tekintettel a stratégiai pontosságra és egyúttal a magyar és a keleti kereskedelem összeköttetésének rövidebb vonalára, azon elvtársaimmal együtt, a kikkel egy párthoz tartozni szerencsém van, nem ragaszkodna a sznesava-beszterczei, vagy a szuesava-borsa-marmarosszigeti vonalhoz, összesen hozzájárulnánk a colomeai irányhoz, de a stanislaui irányt, a mely az osztrák kereskedelemnek kedvez, jóllehet védképesség szempontjából szükséges, sem én sem velem gondolkozó elvtársiunk meg nem szavazhatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi okoskodásunk ugyanaz, a mely Bolgár Ferencz képviselőúré volt, csakhogy máskép vonjuk le belőle a következtetést, mert míg ő a kényKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. IV. KÖTET. szerhelyzet előtt meghódolva hozzájárul ezen irányhoz, addig azt, mint a mely csak az osztrák érdekeknek szolgál, de nem szolgál sem a mi érdekünknek, sem a stratégiai érdekeket ki nem elégíti, nem fogadom el és meg vagyok győződve, hogy a hadügyminister is így gondolkozva, nem sokára elő fog lépni a colomeai-vasút tervével. Nekünk magyaroknak nincs annyi pénzünk, hogy 13 és fél milliót kidobjunk egy félrendszabályos vasútért az osztrák kereskedelmi érdekek elősegítése miatt, a melyek ellen inkább védekeznünk kellene, azért részemről kijelentem, hogy a törvényjavaslatot azon okoknál fogva, a melyeket hallottam, meg nem szavazom, mert a kényszerhelyzet sem vezethet arra, hogy az osztrák érdekek előtt meghajoljak. Mindenesetre kész örömest megszavaznák a borsa-szuesavai, katonai szempontból szükséges vonalat, de ezt meg nem szavazhatjuk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Széll Ákos jegyző: Lukács Béla! államtitkár ! Lukács Béla állmtitkár: T.ház! Tekintet tel az időnek előrehaladott voltára, csak néhány észrevételre szorítkozom és bátor vagyok némi felvilágosításokat adni azokra a megjegyzésekre, a melyeket az előttem szólott képviselő urak tettek. Mindenekelőtt azon kérdésre vonatkozólag kívánok reflectálni, a melyet a közvetlenül előttem felszólalt Thaly Kálmán és Bolgár Ferencz t, képviselő urak felvetettek, tudniillik a Coíomea és Stanislau közötti kérdést illetőlen-. E tekintetben mindenekelőtt megjegyzem azt, hogy a mi régebben egyes katonai röpiratokban katonai irók által íratott, arról nincs tudomásom, hanem másfelől constatálnom kell azt, hogy mindazon illetékes tényezők, a kik úgy ezen vasút, mint általában a vasutak építése körűi meg szoktak hallgattatni, különösen a hadügyminister, határozottan a colomeai csatlakozás mellett nem foglaltak állást, sőt ellenkezőleg a stanislaui csatlakozás az illető tényezők hozzájárulásával és közreműködésével állapíttatott meg. t Én a colomeai csatlakozásnak nem tulajdoníthatom azt a kiváló fontosságot, sem közgazdasági, sem hadászati szempontból, a melyet annak a t. képviselő urak tulajdonítanak, Thaly Kálmán: A szuesavai a legfontosabb ! Lukács Béla államtitkár: Erre is rátérek még. És nevezetesen nem látom a stanislaui csatlakozást annyira hátrányosnak a colomeai csatlakozással szemben. Először nem, közgazdasági szempontból, mert e szempontból ugyazokat a forgalmakat, melyet a colomeai csatlakozás esetében elérhetünk, többé-kevésbbé elérhetjük a 34