Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

74. országos ülés 1892. jimius 18-an, szombaton. ggg három vasútvonal vezet Galicziába: az egyik Orlónál, a másik Lupkownál, a harmadik Vereczkénél. Ha ismerjük azon vidéket és ismerjük a most contemplált vasút vidékét Mármarosszigettől Kőrösmezőig, az első tekintetre át fogjuk látni, hogy ezen négy vonal közt okvetlenül a mármaros^sziget-kőrösmezei vasút az,, mely úgy közgazdasági, mint kereskedelmi szempontból sokkal fontosabb a többi háromnál, mindenesetre a legfontosabb. (Úgy van! jobb felél.) Tegyünk egy kis rövid utat azon a vonalon, mely egyike a leglényegesebbeknek hazánkban. Mármaros-Szigettől mindjárt a legelső nagyobb község ezen a vonalon Nagy-Bocskó községe, egy 2—3000 lakossal bíró virágzó község, a melynek a határában van a monarchiában a mai napság legnagyobb szóda vegygyár, (Úgy van! jobb felöl.) a mely oly nagy üzemet folytat, hogy árúinak könnyebb értékesítése szempontjából maga már eddig Szigettől Bocskóig egy széles vágányú vasutat épített ki. (Igás! TJgy van! jobb felől.) Mellette van mindjárt Kabola-Polyána, a hol állami vasgyár van, melynek termékeit leginkább Galicziába szállítják ki. Ott van továbbá mintegy óra járásra TrebusaFejérpatak, mintegy 2000 lakossal bíró község, a hol jelenleg, miután a vasgyár beszüntettetett, egy nagyobb mérvű üveggyár állíttatik fel. Továbbá Rakó igen jelentékeny, mintegy 3000 lakossal bíró nagyközség, élénk kereskedéssel. A határszélen van Kőrösmező mezőváros, a mely mintegy 7000 lakossal, élénk kereskedelemmel és nagy marha- és juhtenyésztéssel bíró község. Hogy minő élénk ott a kereskedelmi forgalom, eléggé mutatja az, hogy két eléggé virágzó pénzintézettel bír. Ha mind a négy vasúti vonalat megtekintjük, át fogjuk látni, hogy sehol ezeknél a vasúti vonalaknál a végpont nincs ily fontos községben, mint a minő Kőrösmező, melynek nagyban magyarosodó szorgalmas ruthén és egyéb lakosai egy erős magyar végpontot fognak képezni, míg úgy Orló, mint Lupkov, vagy Vereczke jelentéktelen apró községek. Már most, ha tekintetbe veszszük azt, hogy ezen vasút mindenütt a legdúsabb, különböző fajú erdők közt megy, a hol a faipar eddig olyan arányban nem fejlődhetett ki, a milyenben kellett volna, mert a tengelyen való szállítás módja a finomabb fajták szállítására nem alkalmas és így csakis épületfákat szolgáltatnak, holott azon vidékeken, a hol kőrisfa, juharfa és efféle nemesebb fák vannak, mindenféle magasabb faipar fejlődhetnék. Gazdag érczekkel telt hegyeiben van egy, a jelenben igen fontos szerepet játszó ásvány, a mangán, a melyet igen sok helyen kell drága pénzen behozni azért, mert a Kőrösmező vidékén levő nagy mangántelepek a szállítás miatt nem értékesíthetők könnyen; de én azt hiszem, ha a vasút meglesz, akkor nagyobb kilátással fogják az illetők a petróleum-források kutatását is eszközölni, (Úgy van! jobb felöl.) mert akkor biztosítva lesznek arról, hogyha megtalálják a forrást, könynyebb lesz a szállítás. Nem hallgathatom e] a vonalon található jelentékeny savanyú víz forrásokat, melyek hívatva lesznek a már meglevő két fürdővel élénk forgalmat idézni elő. (Helyeslés jobb felől.) Mindezen okok, t. képviselőház, arra indítanak, hogy én ezen vasútnak az ügyét az azzal járó előnyöknél fogva egészen jóhiszeinűleg magamévá tegyem és azt a, t. háznak is ajánljam. (Élénk helyeslés jobb felől.) Nem mondhatja senki, t. képviselőház, hogy »cieero pro domo sua« beszélek, daczára annak, hogy ezen vasút az én választókerületemet érinti, mert nagyon jól tudjuk, hogy minden oly városról, mely vasúti végpontot képez, azt mondják, hogy csak addig gyarapszik, csak addig emelkedik, a míg végpont. Máramaros Sziget is végpont. Ha e vasút meg lesz, megszűnik végpont lenni és így nem lehet tudni, vájjon a vasút előnyére vagy hátrányára lesz-e. Máramaros-Szigeten túl pedig a határszélig az egész vonal tisztán állami birtokon vezet át, tehát magán embernek itt vagyoni érdeke nincs. Ezek nyomán egészen nyugodt lelkiismerettel az állam érdekében és pénzügyi szempontból is ajánlom a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Bolgár Ferencz: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy tekintve az ügynek, nézetem szerint, nagy fontosságát, néhány szóval hozzászóljak a kérdéshez. (Halljuk!) Nem emlékszem, hogy a monarchiára nézve stratégiai szempontból hosszú idő óta fontosabb vasút építése vétetett volna kilátásba, mint ez a vasút, a mely Máramaros-Szigetet keleti Gralicziával összeköti és a mint tudom, a katonai köröknek is régi óhajtása e vasút létesítése. Azt lehet mondani egész katonai irodalom létezik e kérdésben és hogy a vasút eddig nem jött létre, ennek oka az, hogy az áldozatok pénzügyi viszonyainkkal szemben oly nagyok, hogy a vasút építéséhez ezek miatt nem mertek hozzálátni, mindamellett, hogy egy ízben Moltke is kijelentette, hogy addig Ausztria Magyarországon védelmi biztosítékai észak felé nem lesznek tökéletesen befejezve, a míg északkelet felé egy kedvező vasútvonal kiépítve nincs. Magam évekkel ezelőtt, mikor még ily dolgokkal hivatásszerűen foglalkoztam, e tekintetben sokat írtam és épen egy Máramaros-Szigettől kelet Graliczia felé irányuló vasút építését propagáltam és sürgettem. A most szóban levő