Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

262 '*• országos ülés 1892. jnnius 18-án, szombaton. pénzügyi bizottság jelentésében már, a mint mondani szokták, — nyomtatva megjelentek és azokat férfiasan indokolták, sőt ha jól emlékezem a lapokból, a .szabadelvű pártkörben is a katonai szempontok domináltak, daczára annak, hogy ezek a magas állami szempontok, a katonai szempontok az előadó úr beszédében hallgatnak, Talán a politikai iudokok voltak az uralkodók? Hogy melyek volnának ezek a politikai indokok: azoknak felsorolását egyáltalán elengedem mind az előadó úrnak, mind a t. kormánynak; de határozottan hangsúlyozom, hogy úgy a hadi, mint a politikai iránynak nem Szabad a eongressusi Lengyelország vagy Varsó ellen irányulnia az összes erőkkel, mert az nem magyar érdek. Ez lehet Németország érdeke, mert ő ez által jobban megvédhetné keleti határát. Ez lehet Bécs érdeke, mely ha Budapest elesik, szintén nem tartható. A mióta azonban nem Bécs az egyedüli birodalmi fő- és székváros, hanem Budapest is az — nézetem szerint — ennek a megvédése ép oly fontosságú. (Zaj.) Már most, ha egy kis figyelmet fordítunk a politikai szempontokra, azt látjuk, hogy birodalmunk keleti részén úgy, mint GUliczia keleti részén és Bukovináb.n ruthenek és románok laknak. Egy kitörendő háborúban, a mely adja Isten, hogy soha se következzék be s ezt nem is óhajtja senki sem, igen fontos, hogy a ruthen és román elem, különösen pedig Románia kivel tart. Az én véleményem az, hogy két oby hatalmas birodalom közé szorult állam, mint a minő Románia, oda fog csatlakozni, a hová jobban kényszeríteni fogják. Ha Ausztria nagy erőt vet a keleti részre, valószínű az, hogy Románia velünk fog tartani, mert nézetem szerint érdekei jobban ide húznak s mert a bessarábiai tapasztalatok még elevenen vannak emlékezetében. De ha Oroszországnak megengedik, hogy Romániába betörhessen, már engedelmet kérek, ott van az újabb török háború, mely alatt Románia először semleges akart maradni, sorba járták az udvarokat, támogatást kapniok nem lehetett s mi vége lett a dolognak? Az, hogy csatlakozott Oroszországhoz. De ha a történelmet akarjuk nézni — mert ez a legjobb oktatónk, tudjuk azt a törökkel való háboránkbau — a moldva-oláh hoszpodárok hol velünk voltak, hol a törökkel, a ki nagyobb erőt vetett rájuk. De maga a ruthén elem is, melynek rokonai a kis oroszok ott vannak Oroszországban, mindenesetre ha Ausztria oda veti a kellő erőt, az mindenesetre oly nép, a mely

r az erőnek fog engedni. De, t. ház, egy nagyon közel álló példám van és pedig mivel hogy ma a német iskola igen díszlik és mind katonailag, mind politikailag azt mondják, hogy a németek vannak Európában legelői, hogy ne igénytelen nézetemet hozzam légyen föl, hivatkozom Károly würtembergi király levelére, a ki még akkor, mikor a »deutscher Bund« volt, a keleti háború idejében felszólíttatván, hogy fog-e csatlakozni, az esetben, ha Franeziaország megtámadná a »Bund«-ot, seregére lehet-e támaszkodni, azt mondotta, hogy a míg Strassburg franczia kézben van, a míg onnan 100.000 katonával eláraszthatják az ő birodalmát, össze nem szedheti népét, megteheti, hogy ő maga átmegy a német táborba, de ha a franczia betódul, elvégre a nép azt fogja tenni, a mit tehet, ahol a hadsereg, a hol az erő van, az requirálhat, kényszerítheti a népet mindenre. Bármennyire erőltetem magamat egyáltalában, mert én is érzem a honvédelmi kötelezettségeket, az együttes védelem programmunkban benne van, hogy egy sziklát sem engedünk ő Felsége örökös tartományaiból, hanem azokat megvédeni el vagyunk határozva, de az a kérdés, hogy mik a honvédelmi érdekek? Mert meggyőződésem az, hogy tulaj donképen és a mit ő Felsége is kegyes volt kijelenteni, hogy Magyarország által a birodalom is erősödött, nekem hitem, hogy legnagyobb erejét a birodalomnak, jövőben a fejlődő Magyarország képezi, az pedig Magyarország gyöngítéséhez vezet, hogy szemben egy oly vasúttal, mely jövedelmező lehet, az országnak kincsbányájává válhatik, egy igazán, lehet mondani hátrányos vasutat építsünk. Összegezve mind a forgalmi, mind a nemzetgazdasági tekinteteket és a stratégiai szempontokat, nem akarván a t. ház türelmét tovább fárasztani, kijelentem, hogy a törvényjavaslatot el nem fogadom. (Helyeslés.) Urányi Imre: T. ház! Előttem szólott t. képviselőtársam oly sok háborús dolgon vezetett keresztül, annyi stratégiai szempontot emelt ki, hogy én jónak látom azoktól eltekinteni, nehogy unalmassá yáljék és egyszerűen a békés út választva a békés fejlődés szempontjából világítani meg és indokolni azon vasút szükségességét, a melyről most szó van. Megvallom, azt hittem, hogy t. képviselőtársam, midőn a vasút építése ellen felszólal, azzal fogja indo kölni felszólalását, hogy a szóban forgó vasút sem kereskedelmi, sem nemzetgazdászati szempontból nem előnyös az országban, mert hisz hogy stratégiai szempontból előnyös-e vagy nem, ahhoz azt hiszem, azok, a kik a vasutat tervezték és stratégiai szempontból ítélték meg, sokkal jobban értenek, mint mi és azoknak a véleményét ebből szempontból teljesen elfogadom. Én tehát csak a kereskedelmi és közgazdasági szempontból akarok hozzászólani, (Halljuk!) még pedig, hogy ezt tehessem, egy kis összehasonlítást teszek a mát meglevő, Gnüicziába vezető vasutainkkal. Tudjuk azt, hogy eddig