Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-74
74. országos ülés 1882. jnnins 18-án, szombaton. 261 által Kolomea is megerősíttetnék, de Delatin is erős pontot képezne ez által, hogy otta vasút két felé ágaznék. De nemzetgazdasági és forgalmi tekintetből is fontos ez, mert a számbavett stanislaui vonal, a szucsva budapesti összeköttetést 85 kilométerrel rövidítené meg. De sokkal nagyobb hordereje van egy másik dolognak, a mi engem arra bírt, hogy hogy ezen vasúti vonalnál szót emeljek, tudniillik, hogy ki lévén emelve ezen vasútnál a stratégiai szempont, igyekeztem ezen szempontot is figyelembe venni. E tekintetben pedig, különösen német írók azt tartják, hogy egy Oroszország és Ausztria-Magyarország között kitörhető háborúban az osztrák és magyar és német hadaknak leghelyesebb hadműveleti tere a congressusi Lengyelország. Varsó elvételével Oroszországnak Európa testébe belemélyedett régze esnék el ez által, elvesztené európai jelentőségét. Másrészről pedig a katonai írók azt állítják, hogy Galícia a glacisja a Kárpátoknak s a ki azt a glacist bírja, az bírni fogja a Kárpátokat. Méltóztassék tehát megengedni, ha a vasút érdekében felhozott érvelésnek hitelt nem adhattam és ha azt állítom, hogy hiába való aggodalom vezeti az irányadó köröket, midőn a nyugati Gácsországot erősítik meg, minden úton Bukovinának, Erdélynek és Magyarország többi részeinek. Erre különösen azért hívom fel a t. ház figyelmét, mert ha a hadügyminister arra az álláspontra helyezkedett volna, hogy Kolomea összeköttessék Delatinnal: ennek következtében a keletre való előnyomulás is lehető lenne. Legfontosabb dolog azonban az, hogy Lengyelországnak kitűnő országutai vannak, hogy Lengyelország be van hálózva jó vasutakkal és erdők és erődített táborokkal. Ezek elvétele is túlságos nagy erőt kíván, de meg azon esetben is, hogyha ez sikerülne, a mit nem hiszek, a történet nem azt mutatja, hogy Lengyelország elvesztése Oroszországot megtörné. E tekintetben hivatkozom nagy Napóleon háborúira. Mennyire bement nagy Napóleon Oroszország szívébe s még sem volt képes Oroszországot harczképtelenné tenni. Még egy más dologra is felhívom a t. ház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Hol vívatott a krimi háború? Szebasztopolnál? Odesszánál? és mégis Oroszország Szebasztopol bevétele után kénytelen volt békét kötni. Nekünk, a mint ország-világ tudja, nem igen szokott szerencsénk lenni a nagy hadvezérek dolgában, a kik katonaságot százezer számra tudnak comandirozni. Nyugot-G-alicziába pedig sok 100.000 katonát kellene vinnünk, hogy ott túlerőt állítsunk Oroszországgal szemben. Ámde ilyen tömeget először igen nehéz comandirozni és másodszor igen nehéz élelemmel ellátni. Méltóztassanak csak visszaemlékezni a boszniai hadjáratra. Milyen nehézséggel járt ott a katonaság élelmezése. Gralicziába tehát tömérdek katonaságot kell összevonni. Már pedig — ámbár nem vagyok katona — de mégis tudom, hogy azon a sok vonalon annyi katonát lehet oda vetni, a mennyi kívánatos s a vasutaknál épen az a fődolog, hogy képesek legyenek a katonaságot hirtelen rendeltetése helyére vinni s az élelmezést a szükség mértékéhez képest foganatosítani. Hogy a pénzügyi bizottság nem hozta fel helyesen a magas állami szempontokat, ezt egyenesen a pénzügyi bizottság indokolásával fogom igazolni. A pénzügyi bizottság indokolásában ez áll, hogy ezt a vasutat: »az ország védelmi képességének fejlesztése követeli s ezen vasút kiépítése eddig is csak a pénzügyi helyzetre való tekintette! volt elodázható*. A mi pedig elodázható, bebizonyítást kíván, miért elutasíthatlan. A pénzügyi helyzethez nekem is van ugyan bizalmam, mert oly erélyes minister áll pénzügyeink élén, de nem tartom azt még sem olyan rózsásnak, hogy már most bőven költekezhessünk és 13 — 14 milliót adjunk ki nem gyümölesözőleg akkor, midőn semmi egyébre nincs pénzünk; midőn a költségvetés tárgyalásánál felhozott állami szükségletekkel szemben folytonosan azt hangoztatták, hogy azokat a pénzügyi helyzet miatt nem lehet kielégíteni; midőn — hivatkozom a ministeri jelentésre és az előadó szavaira — Beszkidtől Tömösig 515 kilométer távolságban a határtól nincs vasúti csatlakozásunk, pedig ezt eminenter magyar állami szempontok, magyar honvédelmi érdekek követelik. A ki csak valamit is olvasott a stratégiából, az tudja, hogy határt offensiva nélkül megvédeni nem lehet. Ha nem tudunk offensive előhaladni, nagy kérdés, hogy megvédhetjük-e a határt ? Mivel pedig ezen a részen összeköttetés nincs, legalább a hadseregnek mostani ellátási viszonyai mellett, ha nincs a hátunk megett vasút, igen nehéz offensive működni. És ha egy ily vasiít tárgyaltatnék, akkor is abban culminálna nézetem, hogy azon a vonalon kellene vasutat építeni, melyet az állami szempont ajánl, a mely forgalmi és közlekedési szempontból is a legrövidebb és a mely mesterséges támogatás nélkül is természeténél fogva jövedelmező lehet. Már most, t. ház, áttérek a politikai indokokra. (Zaj jobb felöl.) A magas állami szempontok alatt meglapultak a katonai indokok, melyek még a közlekedési bizottságban magasak voltak. Ezek a
