Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-74

74. orseógos Blés 1893. június 18-án, szombaton. 259 KoloZSVári-Kiss István: T. ház! A törvényjavaslatot, daczára az előadó úr fejtegetésének, el nem fogadom. Nem fogadhatom el pedig azért, mert sem. a közlekedésügyi bizottság, sem a pénzügyi bizottság jelentése, sem pedig a törvényjavaslat indokolása nem volt képes engem meggyőzni arról, hogy ez a törvényjavaslat indokolt, habár magas állami szempontokat jelez úgy a t. előadó úr, mint a közlekedési és pénzügyi bizottság is; mondom — lehet, hogy nem hallottam, bár egy kissé odafigyeltem — nem fejezte ki azokat az indokokat, melyek szerintem ezen vasút tervezésében a kormányköröket vezette, nem fejezte ki t. i. a nyomást: a katonai szempontot. A közlekedésügyi és pénzügyi bizottság, mint a hogy azok jelentéséből fel is fogom olvasni, határozottan kimondja, hogy ez a vasút azzal a 13,500.000 forintnyi költséggel nincsen arányban és hogy ez határozottan áldozat, melyet az ország hoz. Hogy szórói-szóra idézhesseai, fel fogom olvasni a pénzügyi bizottság jelentésének mindjárt az elejét. »A pénzügyi bizottság ezen javaslatot tárgyalás alá vévén, nem zárkózott el azon közgazdasági és forgalmi előnyök elől, melyeket a mármarossziget — kőrösmező — határszéli vasút kiépítése nyújthat s a melyek a ministeri indokolásban részletesen fel vannak sorolva, azonban azt találta, hogy ezen előnyökkel nincs arányban azon 13,500.000 frtot tevő költség, melybe e vasút kiépítése kerül s ha mégis a pénzügyi bizottság; az ország által meghozandó ez áldozat nagyságának teljes tudatában hozzájárul ezen törvényjavaslat megszavazásához és azt a képviselőháznak elfogadásra ajánlja, teszi azt azon oknál fogva, mert a kormány által a bizottsági tárgyalás során kifejtett indokolás szeiint ezen vasútnak mielőbbi kiépítését elutasíthatatlan állami szempontok s ezek közt az ország védelmi képességének fejlesztése követelik s ezen vasút kiépítése eddig csak a pénzügyi helyzetre való tekintettel volt elodázható«. Ez, tagadni nem lehet, őszinte beszéd. Ez a vasút követelve volt. Elodázták, a meddig lehetett. Benyujtatott a javaslat, miután kellett. És én határozottan merem nyilvánítani azt a véleményemet, hogy úgy a közlekedésügyi bizottság, mint a pénzügyi bizottság elfogadta ezt azért, mert azon indokok behatása alatt volt. Egész Európában, csak az egy Olaszország küzd a katonai terhek ellen; másutt mindenütt a legelőzékeny ebben járnak el ezek tekintetében. Nem akarom vádolni sem az egyik, sem a másik bizottságot, de kötelességem ezen vasút nagy hátrányait kitüntetni, szemben azokkal az összeköttetésekkel, a melyek szerint — a mint a t. előadó úr is oly szépen kifejezte — a keleti részeken Beszkidtől Tömösig terjedő határvonalon nincsen vasút. Azt hiszem, egész nyugodt lelkiismerettel állhatok szemben a t. előadó úrral, hogy közgazdasági és forgalmi tekintetben rosszabb helyen nem is építtethetett volna ez a vasút, mint a hol azt a törvényjavaslat építeni szándékozik. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy indokoljam ezt az állításomat, a ministeri törvényjavaslat indokolásából fogok idézni, előrebocsátom azt, hogy magas állami szempontok tekintetében én a magyar állami szempontokra helyezem a fősúlyt (Helyeslés a a szélsőbalon.) és ebből a tekintetből és nemcsak nemzetgazdasági és forgalmi tekintetben, hanem emiiienter stratégiai szempontból a kelettel való csatlakozásra helyezem a fősúlyt. Itt a ministeri előterjesztés, midőn ajánlja a javaslatot, először is felhozza a Stanislau és Bécs közötti viszonylatot, hogy a beszkid szerencsi vonal 915 kilométer hosszú, a mármarosszigeti 891 kilométer, tehát a különbözet 15 meg 924. Továbbá a Stanislau és Fiume közötti viszonylatot legrövidebbnek vévén a íawoczne—sze rencsi vonalat 1262 kilométerrel. Ezekkel szemben a mármaroisászigeti vonalat 1236 kilométerrel ; itt megint 26 kilométer a különbözet, hogy rövidebb az irány, mint másutt, a mely megvan. A beszkidi útirány 871 kilométer, a mármarosszigeti 845 kilométer, tehát 26 kilométer a rövidülés. Azon három útiránynál, melyet felhoz a ministeri indokolás, a rövidülés 24 kilométertől 26 kilométerig terjed, melyet a törvényjavaslatban tervezett új vasút által nyerni fogunk. Azt pedig, a mit itt felhoz az indokolás, erre nézve fel fogom olvasni magát az indokolás szövegét, mert először is a stylus nagyon hivatalos és megvallom, nehéz lenne szó szerint betanulni. »A tervezett vasút tehát, mint ixj csatlakozás, kétségkívül közgazdasági jelentőséggel bír a tekintetben, hogy az északkeleti szomszéd országokkal való csereforgalmat megkönnyíteni s remélhetőleg fejleszteni fogja s e jelentőségét még ama forgalompolitikai szempontokból fontos két körülmény is fokozza, ha egyfelől a kormány a magyar államvasxiti hálózat birtokában ma már az átmeneti forgalom díjszabásainak képzésére döntő befolyással bír, másfelől, hogy a tervezett vasútvonal az északkeletről nyugatra és délre, úgy a megfordított irányban mozgó forgalomnak, fontossággal biró viszonylatokban, tényleg a legrövidebb iránya lesz.« Tehát 24 — 26 kilométer. »A jelzett útrövidítések megfelelő s ma már úgyszólván kizárólag a kormány hatalmi körébe 33*