Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

78. országos Hlcs 1892. jnnins 17 én, pénteken. 251 ződések körííl követett eljárás ellenőriztessék. Ez utóbbiak általános érdekű intézkedések, melyek a polgároknak esetleg teherviselési képességét is érintik, ennélfogva a törvényhozásnak feladata és kötelessége az e részben adott felhatalmazásokkal való élést a maga részéről hatátyosan és részletekbe menőlegis ellenőrizni. Azt a kérést vagyok tehát bátor intézni a t. minister úrhoz, hogy méltóztassék a boldogult előde által tett ígéretet magáévá tenni és úgy az előttünk fekvő javaslatra, mint azokra a szerződésekre nézve, melyek a múlt télen tár gyaltattak, t. i. a Törökországgal, Bulgáriával, Spanyolországgal és Portugáliával ideiglenesen kötött szerződésekre vonatkozó jelentését előterjeszteni méltóztassék oly időben, hogy azok még az őszi ülésszak alkalmával a képviselőház közgazdasági bizottságában tárgyalhatók legyenek. Másik észrevételem a szerb kormány és a szerbiai törvényhozás által követett eljárásra vonatkozik, mely érdekeinket sérti. Sőt abban a véleményben vagyok, hogy a szerb kormány nem jár el egészen loyalisana még most érvény ben levő kereskedelmi szerződéssel szemben, illetőleg azt nem hajtja jóhiszemíüeg végre. Arról van ugyanis szó, hogy Szerbiában a szeszadó az ujabb időben 50 dénárról 100 dénárra emeltetvén fel, abban a törvényben, mely ezt kimondja, felhatalmazás adatik az ottani pénzügyministernek arra, hogy a szerb szeszgyárakkal megegyezhessék egy bizonyos adóátalányban. Ez a törvény másfél esztendeje hozatott meg és a millt évben alkalmaztatván, azt eredményezte, hogy majdnem egész Szerbiába menő eddigi szeszkivitelünk csaknem teljesen kiszorult onnan. A dolog tudniillik úgy áll, hogy Szerbiának egy pár szeszgyárával az egyezmény megköttetvén, ezek a lehető legkedvezőbb feltételek mellett képesek termelni és pl. a Belgrádban működő két szeszgyár összesen 60.000 dénárt fizet, termel pedig összesen 540.000 kilogramm szeszt, minélfogva 11 dénár és 15 párat fizet egy métermázsa szesztermelési adójára; tőlünk pedig a 10°/»-ot tevő vámon és a 7°/°-nyi városi fogyasztási adón kívül még a 100 dénárban megállapított egész szeszadót is követelik. Ezen kedvezőtlen helyzetben némi szeszkivitelünk csak azért van Szerbiába, mert bizonyos finomabb szeszek tekintetében reánk vannak szorulva, melyeket ott nem állítanak elő és továbbá mert a szerb szeszgyárak nem képesek az irántuk formált igényeknek eleget tenni. Ezeket az adatokat az aradi kereskedelmi és iparkamara indítványára az összes kereskedelmi és iparkamarák felterjesztették és midőn az előttünk fekvő javaslat a közgazdasági bizottságban tárgyaltatott, én azokat a boldogult kereskedelmi minister, úr figyelmébe ajánlottam. 0 akkor elismerte, hogy ezen adatok alapján nemcsak a nyomozást lehet megejteni, hanem egyszersmind határozott követeléssel léphet fel a szerb kormánynyal szemben. Azonban e tekintetben akkor nem tudott még bővebb felvilágítást adni. Én tehát most azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, hogy azóta ez irányban mi történt és vájjon a szerb kormány hajlandó-e ezen panaszok alaposságát elismerni és vagy magát a törvényt, vagy pedig a velünk szemben eddig követett eljárást megváltoztatni. Az kétségtelen t, ház, hogyha a dolog úgy áll, a mint felhoztam, a mihez pedig alig fér kétség, akkor kijátszással állunk szemben, a melyet sem közgazdaságunk érdekei, sem Magyarország állami méltósága szempontjából szó nélkül nem tűrhetünk el. Az előterjesztést magát elfogadom. (Helyeslés hal felöl.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Széll Ákos jegyző: Lukács Béla! (Felkiáltások: Be van zárva a vita!) Elnök: A pénzügyminister úr kíván szólani Wekerle Sándor, mint kereskedelemügyi minister: T. ház! G-aál Jenő képviselő úr két irányban méltóztatott felszólalni. Először perhorreseálja azt, hogy a kormány nemcsak arra hatalmaztatik fel, hogy a fennálló kereskedelmi szerződést lejárta után meghosszabbíthassa, hanem hogy azt meg is változtathassa. A ki figyelemmel kísérte és azt hiszem, a t. képviselő úr különösen figyelemmel kísérte, az ilyen complicált vámegyezkedési tárgyalások menetét, az nem fog elzárkózhatni az elől, hogy koronkint ilyen felhatalmazás szüksége felmerül. Magában a törvényjavaslat indokolásában a legrészletesebben elő van adva, hogy részünkről a Szerbiával fennálló kereskedelmi szerződés felmondása után azonnal megletettek a kellő intézkedések arra, hogy az újabb tárgyalások felvétethessenek. Egy körülmény hátráltatott ezen tárgyalások felvételére. Először a jelentékenyebb államokkal első sorban Németországgal kellett megegyezésre jutni, mielőtt álláspontot foglalhattunk volna vám és kereskedelmi szerződésünk tekintetében Szerbiával szemben, mert különben esetleg oly kedvezményeket nyújtottunk volna kis érdekekért, a melyeket akkor, mikor ránk nézve nagy érdeket képviselnek, ellenszolgálmányként ki nem köthettünk volna. Mihelyt ama tárgyalások be voltak fejezve, a magunk részéről semmit sem mulasztottunk el, nemcsak a tárgyalások újólagos felvételére^és folytonos vitelére, hanem azok siettetésére is, úgy, hogy kívülünk álló körülmények akadályoztak abban, hogy september 16 ára — a mikorra ezen szerződés fel van mondva — egy újabb szerződés életbeléphet. 82*