Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

73. orszAgos ülés 1892. június 17-én, pénteken. 243 t. elnök úréval, kérem tehát a t. házat, hogy ha netán nem épen e tétel alá tartozókat is felemlítenék, méltóztassék nekem arra engedélyt adni, hogy ezt megtehessem. Mielőtt tulajdonképi felszólalásom tárgyaira térnék, bátor leszek reflectálni a mélyen t. pénzügyminister iir azon megjegyzéseire, melyeket Kovács József képviselőtársamnak a bélyegcsonkításra vonatkozólag tett. Szükségesnek tartom, t. ház, hogy a pénzbírságok mérve, százaléka a bélyegcsonkításoknál törvényhozási úton leszállíttassék, mert a legszegényebb osztályt terhelik leginkább e bírságok, a mennyiben épen a legszegényebb emberek azok, a kik momentán nem rendelkeznek azzal az egypár forinttal, a mely szükséges arra, liogy a tárgyalási jegyzőkönyvi, ítéleti, vagy esetleg feleblezési bélyeget megszerezhessék s felragaszszák, Sem igazságos, sem méltányos dolognak nem tartom a magam részéről, hogy a hivatalnokok részére épen a szegény emberek rovására különös jövedelmi forrás nyujtassék, hiszen az államnak különben is igen kevés haszna van ezen birságból. Úgy tudom, hogy e bírságok B

A-od részét az illető hivatalnokok kapják, a kik a leletet felveszik. Higyje meg a t. pénzügyminister úr, hogy e nagy jutalék már is oly üzletszerű szellemet honosított meg a leletezéssel foglalkozó hivatalnokok körében, mely a férfias jellem és erkölcs fejlesztésére ép nem alkalmas, Tehát helyénvalónak tartom, hogyha a t. pénzügyminister úr figyelembe venni méltóztatnék Kovács József t. képviselőtársamnak a birság leszállítására vonatkozó óhajtását. Es ha nem bízik a t. minister úr a hivatalnokokban, hogy azok kötelességüknél fogva, jutalom nélkül is felveszik a leleteket, méltóztassék ezen jutalékot leszállítani és ezzel lehetővé tenni a pénzbírság leszállítását. De tovább megyek. Rosszabbul áll ennek a pénzbírságnak a dolga a pénzügyőröknél. A pénzügyőrök ugyanis a pénzbirságnak, úgy tudom, szinte 5

/

6-odát kapják. Csakhogy itt nagy különbség van. Mert míg a bélyegcsonkításoknál a csonkítás ténye elvitázhatatlanúl, kétségbevonhatatlanul constatálható a legtöbb esetben — mert ritka eset az, hogy a bélyeget a tisztviselő távolítsa el lelkiismeretlenül az okmányokról — addig a pénzügyőröknél annak a cselekménynek constatálása, hogy valóban elkövettetett-e a kihágás, igen kétes, és sokszor megállapítják a kihágást akkor, a midőn azt egyáltalában nem lehet megállapítani. A mennyiben a törvény a vizsgálatot, a kihágás tényének constatáíását a pénzügyőri közegekre bízza, azokra a közegekre, a kik anyagilag érdekeltek, mert érdekükben fekszik minden egyes esetben eonstatálni a kihágást, holott igen gyakran egy percznyi idő kérdése az, hogy lehet-e eonstatálni vagy nem a kihágást, például a szeszfőzőknél, mint ezt a t. pénzügyminister úr igen jól tudja. Egy modern jogállamban tűrhetetlen az, hogy ilyen anyagilag érdekelt közegek teljesítsék a vizsgálatot. Ez nem más, mint az önbíráskodás, az ököljog meghonosítása e hazában. Kérem tehát a t. pénzügyminister urat, ne méltóztassék oly könnyen átsiklani a Kovács József t. képviselőtársam komoly felszólalásán. Mert ha igaza is van a váltóknál és számláknál, magam is azt mondom, hogy ott a nagy birság jogosult; de azokban az esetekben, melyeket felemlíteni szerencsés voltam, annak jogosultságát nem ismerhetem el. Áttérek most felszólalásom tulaj donképeni tárgyára és mivel látom, hogy a t. ház türelme megfogyatkozott, igen rövid leszek. Bátor vagyok a t. pénzügyminister urat egy visszaélésre figyelmeztetni, melyet a pénzügyi közigazgatás terén tapasztaltam. Ugyanig a százalék-illetékeket az adóhivatalok a pénzügyi igazgatóság jóváhagyása mellett szabják ki és hajtják be a felektől és e törvény alapján a fizetési meghagyások az esetleges behajtás után is felülvizsgálat végett a pénzügyministeriumhoz terjesztetnek fel, melynek egyik osztálya újra helyesbíti és felülvizsgálja ezeket és ha azt tapasztalják, hogy az illetőre kevesebbet vetettek ki, mint a mi törvény szerint jár, akkor ujabb fizetési meghagyást kap az illető és behajtják rajta a hiányzó összeget. Eddig még jogsérelemről nem panaszkodhatik senki; de ha azt tapasztalja a pénzügyministerium és azt constatálja, hogy a szegény ember többet fizetett, mint kellett volna, ezt írásban • ugyan constatálja a ministerium, de a felet hivatalból írásban erről nem értesíti s nem utalja ki az összeget hivatalból a félnek, hanem azt kívánja, hogy a szegény ember maga megszagolja, hogy a pénzügyministeriumnál hogyan intéztetett el az ügye és azt akarja, hogy külön folyamodást adjon be az illető a pénze kiutalásáért. Én, t. ház, ezt nem tartom igazságosnak a magyar állam méltóságával és a t. pénzügyminister úr ismert igazságszeretete és előkelő felfogásával megegyeztethető eljárásnak. Azért kérem a t. pénzügyminister urat, méltóztassék közegeit utasítani, hogyha netalán a felülvizsgálat alkalmával kitűnnék, hogy több százalék szedetett be az illetőtől, hogy az hivatalból utaltassék és fizettessék ki az adózó polgárnak. (Helyeslés a szélsőbalon.) Bátor vagyok még egy visszás helyzetre a t. pénzügyminister úr figyelmét röviden felhívni. Mint vidéki ügyvéd tapasztaltam, hogy a volt 31*