Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

244 !3- országos fllés 1892. kir. adófelügyelőségek, jelenleg adóhivatalok és pénzügyigazgatóságok évenkinti kimutatásuk alapján a hátralékos adó- és szőlődézsmaváltságösszegeket bekebeleztetik az illetők ingatlanaira, 10— 15 éves, nagy összegre rugó bekebelezéseket lehet találni a vidéken az ingatlanokon, a melyek már régen megszűntek. Az illető tulajdonosnak kölesönre volna szüksége, inert dobra akarják ütni vagyonát, de ekkor annyi lótásfutásba, költségbe és időbe kerül neki, míg a törlést kieszközölheti, hogy addig vagyonát már rég elárverezték, míg a fenn nem álló, de bekeblezett kincstári terhek kitörlése elrendelhető. De én úgy tapasztaltam, hogy semmiféle nyilvántartás e tekintetben nem vezettetik. Kérem a t. pénügyminister urat, méltóztassék utasítani az illető közegeit, hogyha az adózó polgárok kifizetik tartozásaikat, a teher ingatlanaikról hivatalból haladék nélkül törűltessék, hogy az a szegény ember hiábavaló költségektől, a lótás-futástól meg legyen kímélve. A bírói árveréseknél is ilyen visszás helyzettel találkozunk. Ha a bírói árverés útján eladott ingatlan vételárából nem kerül ki a kincstár követelése a néha százakra rúgó szőlődézsma- és egyéb adóhátralék, akkor nem törülik a követelést a kincstár követeléseiből, hanem fönnáll az továbbra is a főkönyvekben és a jóhiszemű vevő egyszerre csak arra ébred, hogy nagyobb összegű hátralékokról megexequálják, tehát oly adó- s hegyvámért, a melylyel ő törvény szerint nem tartozik. Bárha úgy tudom, hogy az árverési jegyzőkönyvet, vételár-felosztási végzést a telekkönyvi hatóság átteszi az adóhivatalhoz s így módjában állana nyilvántartani azt, hogy mely összegek nem kerültek ki a vételárból s kötelessége lenne a pénzügyi hatóságoknak a ki nem került hátralékos kincstári követeléseket leírni s törülni. Ezek azok a sérelmek, melyeket a mélyen t. pénzügyminister úr előtt ezúttal felemlíteni szükségesnek láttam s kérem, méltóztassék ezeket mielőbb orvosolni. Csekély jelentőségüeknek látszanak ugyan ezek, de az életben igen gyakran előfordulnak s ez által fontosakká válnak. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Az előttem szólott t. képviselő úr ismételve a bírságokra méltóztatott figyelmét kiterjeszteni, jelestíl a tekintetben, hogy ezek magasak. Ezelőtt a számlákra vonatkozólag jelentettem ki, hogy az ötvenszeres bírságot valami magasnak nem tartom és erre vonatkozólag talán nem egészen áll az, hogy ez a legszegényebb néposztályt érinti, mely köztudomásúlag számlákat nem állít ki. (Úgy van! jobb felől) inlns 17-é», pénteken. Remete Géza: Nem ezekre mondtam! Wekerle Sándor pénzügyminister: Talán inkább a peres eljárásban előforduló bírságokat értette a t. képviselő úr, melyeknél az egyszerű illeték ötszöröse, némely esetben négyszerese van megállapítva. Korábban a birság átlag az illeték háromszorosát, a százalékos illetéknek pedig kétszeresét képezte. Ügy ez a kérdés, valamint az a kérdés is, hogy a leletezőket a birságból jutalék illesse-e vagy nem, elbírálás alá akkor fog kerülni, mikor az illetékek reformjára vonatkozó törvényjavaslatot előterjesztjük. Időközben nem tartanám indokoltnak intézkedéseket tenni, és különösen a leleti jutalékok tekintetében nem. Méltóztassanak szíves figyelmükre méltatni azt, hog. nem igen czélszertí az egyszer megállapított eljárást minduntalan változtatni, pedig e tekintetben nálunk már a harmadszori változtatásnak küszöbén állunk. 1868-ban kaptak a leletezők bizonyos százalékot, mely őket eo ipso megillette s melyet az 1868: XXIII. tcz. törült el. Akkor megszüntettük a leleti jutalékot és a leletezőket működésükhöz mért jutalmakban részesítettük. Nagy jutaimi összeg vétetett fel a költségvetésbe s ők ebből fáradozásukhoz mért jutalmat kaptak. Az időre ugyan positive nem emlékszem, de ha jól tudom, 1875-ben vagy 1873-ban újra visszaszállítottuk a leleti jutalékot. Ez az alap áll fenn ma is és azt hiszem, hogy a tapasztalatok igazolták azt, hogy a leleti jutalékoktól nem szabadulhatunk. Remete Géza: Le kell szállítani! Wekerle Sándor pénzügyminister: Az más, hogy lejebb szállítsuk. A mi a pénzügyőrség öthatod részesedését illeti ... Remete Géza; Veszedelmes! Wekerle Sándor pénzügyminister: Lehet, hogy veszedelmes, de mindezekben az esetekben nem administrativ utón hozunk határozatot, hanem a jövedéki, vagyis a rendes bíróságok elítélése alá bocsátjuk az ügyet. Remete Géza: A vizsgálatot mondtam! Wekerle Sándor pénzügyminister: Az elővizsgálatot természetesen a pénzügyi közegek teljesítik. Remete Géza: Ez baj! Wekerle Sándor pénzügyminister: A leleti jutalékok tekintetében bátor vagyok megjegyezni, hogy ez irányban már megszorítólag intézkedtem, illetőleg intézkedtünk — nem tudom mely esztendőben volt ez, de már évekkel korábban történt — úgy, hogy azon tisztviselők, a kik nem közvetlenül jövedék-ellenőrzési tisztviselők, hanem — hogy úgy fejezzem ki magamat — fogalmazási tisztviselők, vagy rendszeres