Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-73

236 75. orsKftgos ülés MM jnolni 1MB, ttéBtekea, Halljuk! Halljuk!) Miután már évek óta azt tapasztaltam, hogy Szepesmegyében a mezőgazdaság hanyatlik, hogy a sör- és szeszipar hanyatlása folytán terményeink ára a dolog természete éo a nemzetgazdaság törvényei szerint mindinkább lejfbb száll, hazafiúi érzet által parancsolt kötelességből igyekezetem oda irányait, hogy Poprádon egy sör- és malátagyárat létesítsek, hogy ez által a legalább terményeink egy részének eladását biztosítsam. Ezen gyár létesítésére részvénytársaságot alapítottam. Midőn Szepesmegye vidékén a szükséges nagyobb részvénytőkét a vállalat létesítéséhez elő nem teremthettem, a t. kormányhoz fordultam azon kérelemmel, hogy venné át a még hiányzó 30, esetleg 20 ezer forint értékű részvénytőkét 8 egyszersmind azt is proponáltam, hogy a t. kormány készpénz helyett az ezen vállalat által az első évben fizetendő egy évi adónak beszámítása útján, a mely körülbelül húszezer forintot tesz ki, róhatja le a hiányzó részvénytőkét. De arra is kértem a t. kormányt, hogy az ő támogatásával létesült magyar ipar- és kereskedelmi banknak ügyünket ajánlja és én úgy a t. kormánytól, mint a nevezett banktól azon választ nyertem, hogy kérésemnek, a melynek teljesítése ezen vállalat keletkezésének feltételét képezte, nem tehet eleget. Azonban a boldogult kereskedelmi minister volt az — a ki iránt való hálámat beszédemben le is róttam és érdemeit az ipar terén elismertem — a kinek hathatós közreműködése folytán ezen vállalatnak nem ugyan a keletkezésre szükségelt részvénytőkére, hanem a gyár fölépítése után a forgalmi tőke gyarapítására egy húszezer forintnyi, húsz év alatt három százalékos kamat mellett visszafizetendő kölcsön engedélyeztetett. Ezen kölcsönnel — a melyet a vállalat még eddig nem vett igénybe, de köszönettel igénybe fogja venni — a kormány semmivel sem segítette elő a vállalat keletkezését és legkevésbbé sem áll ezen segélyezés valami Összefüggésben beszédemben felhozott és a szepesmegyei viszonyokat ecsetelő káros következményekkel; de legkevésbbé sem mutatja ki ezen segélyezés azt, hogy az igen t. pénztígyminister úr már az említett enquéte megtartása előtt a sörfogyasztási adó törlése iránti lépéseket folyamatba tett volna. Hogy a t. kormány előnybe részesítette volna az említett vállalatot, erről nekem, ki ezen vállalat igazgatásában részt veszek, tudomásom nincs; talán csak nem tekinti az igen t. minister úr előnynek azt, hogy utólag teljesítette a város azon jogos kívánságát, hogy ezen város előhakidására befolyással bíró vállalat létesítéséhez jegyzett 15 ezer forintnyi tőke elöteremthetésére eladhassa az italmérési kártalanítási jogczímén kapott kötvények egy részét? Hiszen az igen t. pénztígyminister úr első ízben a várost ezen kérelmével elutasította, daczára annak, hogy az összes alapítók kezességet vállaltak arra nézve, hogy a város által jegyzett 15.000 forint tőkét teljes névértékben visszaváltják a várostól; daczára annak, hogy a városnak azon időre 5% kamatot biztosítottak (Halljuk! Hdljuk! bal felől.) És csak azután másodízben, midőn az időközben a kormánypártba belépett képviselő elismerésre méltó buzgalommal közreműködött, a város újabbi fölterjesztésére mégis teljesíttetett a kérelem. Ha az igen t. pénzügy minister úr ezen eljárásában az általa hansúlyozott előnyt és nem az általam vitatott sztíkkeblűséget látja, akkor méltóztassék az »előn}7« és »szűkkeblűség« szót a magyar szótárból kitörűlni. (Helyeslés bal felöl.) Ámbár új tagja vagyok a képviselőháznak (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) és így tőlem nem lehet követelni azt, hogy én az igen t. pénz ügyminister urnak a bizottságokban tett, de a gyakorlati életben nem foganatosított minden egyes kijelentéséről tudomással bírjak, de constatálnom kell azt, hogy a t. ház régibb tagjai, a kiknél ez iránt informatiot szereztem, sem bírnak tudomással arról, ho ry a pénzügyminister úr a kérdéses enquéte előtt a sörfogya«ztá«i adó megszüntetése iránti alkudozásokat foganatba tett volna. A mi pedig a kérdéses enquéten folytatott tárgyalásokat illeti, ennek eredménye nemcsak nem tartott vissza a fölszólalástól,sőt ellenkezőleg erre serkentett. Mert az igen t. kormánynak akkor jelen volt képviselője — erről méltóztassék az akkor fölvett jegyzőkönyvből meggyőződni — nemcsak nem járult hozzá a sörgyárosok kívánságainak legfontosabbikához, t. i. a sörfogyasztási adó megszüntetéséhez, hanem ezzel határozottan ellentétes és szűkkeblű álláspontot foglalt el. Ha azóta a mélyen t. pénzügyi kormány nézete megváltozott, azt én hálás köszönettel fogadom, de erről nekem, miután újságokban erről nem volt szó, tudomásom nem lehet. (Helyeslés bal felől.) Az igen t. pénzügyminister úrnak abban sincs igaza, hogy az irányadó körökben még kívánalom sem merült volna föl a tekintetben, hogy a sörlé adóról a maláta adóra térjünk át. E tekintetben is bátorkodom az igen t. pénzügyminister úr becses figyelmét a kérdéses enquéten fölvett jegyzőkönyre fölhívni. Es ha ezen jegyzőkönyvet elolvasni méltóztatik, abban meg fogja találni azt, hogy ezen kérdés szóba hozatott és hogy ez a sörgyárosoknak egyhangú kívánalma volt. Én egy szóval sem kértem a sorit dmérési adó megszüntetését, sőt ellenkezőleg ezen adót fejleszteni akarom és így az igen t. pénzügyminister úrnak az abból vont következtetései egészen tárgytalanok. En az igen