Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

222 ?2. orsxágos Illés 13&B. jttiiäns 16-éw, szerdán. Bizonyítom ezt maguknak a sörgyárosoknak kívánalmaival, kik zaklatásnak a sörlé megadóztatásánál kitéve ugyan nincsenek, mert hiszen kisebb zaklatással járó adóztatás, mint az, hogy maga a gyáros vallja be a sörlét előzetesen és megtartsa a bevallást, már nem is képzelhető; úgy, hogy merem állítani, hogy a sörgyárosok köréből még csak kívánalom sem merült fel a tekintetben, hogy a sörlé megadóztatásáról a maláta megadóztatására térjünk át. De feltéve, hogy át is térünk, azt már határozottan tagadni merem, hogy ez által egyszerűbb adóztatást lennénk képesek életbeléptetni; tagadni merem azt, mintha az kisebb ellenőrzéssel, a pénzügyőrségnek kisebb elfog]altatásával járna. De nem tehetem a hallottakkal szemben, t. képviselőház, hogy egy kissé vissza ne térjek azokra a közgazdasági intézkedésekre, melyeket az utóbbi években a pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatosan tettünk, (Halljuk ! Halljuk !) mert igaz ugyan, hogy a t. képviselő úr nem volt eddig a törvényhozásnak tagja, de oly tényeket ignorált, a mely tényeknek nem ignorálását, azt hiszem, minden közönséges hirlapolvasótól is meg lehet kívánni. (Úgy van! jobb felöl.) Hogy állottunk, t. képviselőház. 1888-ban? Mert a szeszipar helyzetét ne méltóztassék absolut mérték szerint megítélni, hanem azon relatív mérték szerint, a mely mértéket alkalmaznunk kell, hogy a helyzetnek igaz bírái lehessünk. A szeszipar a mostani szeszadó törvény meghozatala előtt úgy állott, (Halljuk! Halljuk!) hogy ki voltunk téve annak a veszélynek, hogy nemcsak mezőgazdasági, hanem ipari szeszgyáraink is rohamosan pusztulni fognak. Azt merném mondani, hogy egy-két kedvezőbben situált gyárnak kivételével az egész szeszipar, a mint maguk az érdekeltek állították, úgyszólván a megsemmisülésnek veszélye előtt állott. (Úgy van! jobb felöl.) Azon veszély előtt állottunk, hogy saját belfogyasztásunkat sem leszünk képesek öntermelte szeszünkből fedezni és mindenesetre azon veszély előtt állottunk, hogy azt a többletet, a melyet Asztriának szolgáltattunk át fogyasztás végett, el fogjuk veszteni. Ez volt, t. ház, a szesziparnak a helyzete és ezzel szemben tette a kormány a kezdeményező intézkedést: a gyárosoknak kívánalmára, azok meghallgatásával, kizárólag és minden tekintetben azokkal egyetértői eg, eontingentálta a szeszt. (Úgy van! jobb felől.) Megállapított, megengedem, bizonyos szigorú szabályokat a szeszadó kezelése tekintetében, de egyet elért: azt, hogy megóvta a szeszipart a további decadentiotól (Élénk helyeslés jobb felől.) és a contingens szerinti megosztás megállapítása által biztosította azt is, hogy bizonyos mennyiségű szeszt mi termelhetünk, ha nem is a mi fogyasztásunknak van az szánva, (Úgy van! jobb felől.) Ez, t. képviselőház, igenis közgazdasági intézkedés volt, kapcsolatosan egy pénzügyi intézkedéssel és az előny épen abban áll, hogy a pénzügyi eredményeket a közgazdasági érdekek érvényesítésével együttesen tudtuk elérni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Akkor, t. ház, midőn a szesziparra vonatkozólag- ezt az intézkedést megtettük, a fogyasztási adóztatás terén még két igen visszás állapotot találtunk. Az első az volt, hogy ezukorfogyasztásunknak szükségletét öntermelte ezukrunkból fedezni képesek nem voltunk. Milliókra ment az az összeg, a melyet ezukorfogyasztásunk után másutt termelt ezukorért fizettünk. A ki nem fordítja meg a tényezőket és a kis tényezőket nem a nagyok fölé helyezi, hanem valódi mértékét vonja meg annak, hogy mi van először a pénzügyi kincstárnak az érdekében, hol lehet nagy eredményeket elérni és másrészt, mikor visszahatása van a ezukoriparnak és a söriparnak a mezőgazdaságra, mert e kettőt egy napon említeni sem lehet, a súlyt mindenesetre a ezukoriparra kell, hogy fektesse. És e tekintetben merek hivatkozni már nem is reményekre, hanem az eddig elért eredményekre. Azt hiszem, hogy ezukoriparunk fejlődése terén azon határig mentünk el, a melyet kielégítőknek ugyan nem tartok, de a mely biztosítja, hogy legalább öntermelte ezukrunk fedezi saját fogyasztásunkat, Ezen kivül ez biztosítja azt a pénzügyi eredményt, a mely költségvetésünkben már is számokban jut kifejezésre; biztosítja azt a gazdasági előnyt, a mely a répatermelés behozatala folytán az egész baromtenyésztésre hárul. Méltóztassanak csak azon vidékeket megnézni, a melyek a ezukorgyárak áldásaiban részesíílnek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Ez volt a második intézkedés, t. ház. Meg kívánom jegyezni, t. ház, hogy ilyen nagy iparok rohamos keletkezésénél, midőn azok többékevésbbé tán nem is egészen önmaguktól, hanem dédelgetve kormányintézkedések segélyével, állnak elő, válságoknak mindig kitéve lehetnek; de azért mondhatjuk, hogy a parthie meg van nyerve, mert bármilyen válságoknak legyen is kitéve a ezukoripar, de azt, hogy saját termelésünkkel fedezzük fogyasztásunk szükségletét éi az adót is megkapjuk utána, minden körülmény közt elértük. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugyanakkor, mikor a ezukoriparra nézve tettünk intézkedéseket, nem mulasztottuk el azt sem, hogy a sörgyártásra nézve is tegyünk kezdeményező lépést; mert hiszen a sörgyártás