Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-72

12. országos «lés 1892, j emeléseié irányuló kormányaetio nem ott kezdődik, hol a t. képviselő úr mondja: az enquétenél. Mi hosszas tárgyalásokat folytattunk más tekintetben is. Hiszen egy gyárról épen a t. képviselő úr is bir tudomással a Szepességben, mely már korábban keletkezett a kormány segélyével és a kormány részéről más előnyökben is részesíttetett. A sörgyártás fokozása iránt átfogó intézkedéseket tettünk minden tekintetben és kérésemre a kereskedelmi minister úr akkor enquétet hívott össze, mely tulajdonképen nem eonstafált mást, mint a mit régen tudtunk, minek azóta megszüntetésére törekedtünk, hogy ugyanis meg kell szüntetni a külön eonsum-adót és ezáltal a sörgyártás helyzete lényegesen előnvösebb lesz. Azt, hogy meg kell szüntetni, korábban is tudtuk és mint említettem, törekszünk ennek megszüntetésére. Reménylem, hogy pénzügyi viszonyaink, a fogyasztási adók terén teendő más intézkedésekkel kapcsolatosan, módot is fognak nyújtani ennek az iparra és a forgalomra hátrányosan visszaható különleges consum adónak megszüntetésére. (Helyeslés a jobboldalon.) Egyébként a sörgyártást illetőleg még csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az, hogy a kisebb gyárak elpusztulnak, nem az adózásban leli magyarázatát, hanem abban, hogy ott, hol a coneurrentia fokozottabban kihegyezve nyilvánul, nagyon természetes, a gyengébb pusztul és az erősebb foglalja el a tért. Ezt az átalakulást, hogy úgy fejezzem ki magamat, hol a kis ipart a nagy ipar váltja fel, nemcsak a sörgyártás terén, hanem mindenütt tapasztaljuk és ha az ipar fejlesztésére súlyt akarunk fektetni, meg kell a mezőgazdasággal összefüggő iparágakra nézve az e tekintetben szükséges intézkedéseket tenni, hogy meglevő kis iparaink el ne pusztuljanak; de a súlyt mindig a tömeges és nagy termelésre kell fektetni, mert csak ez biztosíthatja az ipar előnyeit és az ipar meghonosításának áldásait. (Helyeslés a jobb oldalon.) A t. képviselő úr a szeszadót illetőleg egy pár eoneret kérdést említett fel. Ilyenek a bonificatio és az apadék emelése. Megengedem, hogy az apadék emelése egy vagy más helyütt bizonyos méltánytalanság megszüntetése lenne; általában azonban tapasztalataink nem azok, hogy az a concessionált apadék — a raktári apadék 2°/°, melyhez a termelési apadék is számíttatik — elégtelen, sőt ellenkezőleg többletek vannak, (Úgy van! a jobboldalon.) nemcsak a nagy gyáraknál, mert ott igen nagy többletek vannak, 'hanem az okszerűen berendezett mezőgazdasági gyáraknál is. És ha különbséget akarnánk tenni, akkor sem úgy tehetnők azt, Í28 hogy mezőgazdasági és nem mezőgazdasági gyárak közt teszünk különbséget, hanem azon gyárak közt, melyek reservoirral vannak ellátva és közönséges hordókban tartják a szeszt, mert megengedem, hogy itt a 2% apadék koronkint nem kielégítő. Törekvésünknek azonban még akkor is, midőn a gyengébb iparágakat akarjuk megóvni, nem az lehet a tendentiája, hogy a kor színvonalán nem álló, azzal ellentétben lévő, elmaradt ipart dédelgessünk, tartsunk fenn, (Élénk helyeslés jobb felől.) hanem épen a termelés sikere érdekében arra kell törekedni, hogy minden körülmény közt modern, életképes, a versenyt kiálló termelés létesüljön. Már ezen tendentiával sem tartanám megegyeztethetőnek azt, hogy az elmaradottabb gyáraknak adjunk nagyobb apadékot, midőn a tapasztalás azt mutatja, hogy átlagban véve még ez az apadék is nagy, mert intézkednem kellett, hogy az apadékból tényleg be nem álló rész adómentesen forgalomba ne hozassék. Mellesleg megjegyzem, hogy a mi azt a kívánalmat illeti, hogy három évről-évre legyen csak n mezőgazdasági jelleg kimutatandó, méltányosnak tartom és ha annyi visszaéléssel nem fogok találkozni, mint a mennyivel, fájdalom, találkozom most, hogy egyes gyárakat mezőgazdasági jelleggel ruháznak és ruháztatnak fel, daczára annak, hogy azok közvetlen összeköttetésben semminemű mezőgazdasággal nincsenek, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) szóval a mint e tekintetben javulás áll be, nem fogok elzárkózni attól, hogy minden ilyen nehezítéstől a termelőket felmentsük és inkább hivatalból tartsuk nyilván, vájjon a gyár viszonyaiban változások nem állnak-e be'? (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) A mi azonban az ital mérési jogra vonatkozólag felhozott kérdéseket illeti, t. i., hogy a kereskedőket szorítsuk meg és mindent az italmérőkre ruházzunk és akkor nagy financiális eredményeket foguuk elérni, én sohasem vontam kétségbe, ha mindenkitől elvonjuk a jogot és monopóliumot adunk egy-kettőnek, óriási financiális eredményeket lehet elérni. Csakhogy a t. ház bölcsességének bírálata alá bocsátom: vájjon akkor létesítjük-e azt a tendentiát, melyet az italmérési jövedékről szóló törvény akart létesíteni, hogy minden kizárólagos jog ellenében a szabad forgalomnak engedjünk tért; vájjon létesítjük-e azt az ipari törekvést, mely annyiszor felhozatott és mely a t. képviselő úrnak is egyik czélpontját képezi, hogy az ipart előmozdítsuk, ha az ipari czélokra kiszolgáltatható szesz után fokonkint egy krajezárt fogunk szedni? Vájjon mi lesz abból az iparból, mely literenkint egy forint szeszszel kénytelen kielégíteni saját ipari czéljait és vájjon mi nntns M-en, síeráán*