Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.
Ülésnapok - 1892-72
12. országos ülés 1882. jnnliis 15-én, SMrdáB. Oj^j Nem azért, t. ház, mintha szükségét látnám igazolni azt, hogy én nem egyszerűen csak pénzügyi érdekekre szoktam figyelemmel lenni, hanem e mellett, a mennyire az adott viszo nyok közt csak lehetséges, a közgazdasági érdekek ápolására is kellő súlyt fektetek, (Ugy van! Ugy van! jobb felöl.) Mert a ki csak felületes figyelemmel kísérte a kormány legutóbbi működését, minden váddal felléphet ellene, de avval a váddal nem léphet fel, hogy közgazdasági intézkedéseket, különösen abban az irányban, a hol ezek a közgazdasági intézkedések a pénzügyi intézkedésekkel kapcsolatban voltak, ne tettünk volna. (Helyeslés jobb felöl.) A mit a t. képviselő úr a sörgyártás és szeszgyártás tekintetében felhozott, abban absolute semmi új nem volt. Nem volt új a kritika tekintetében, nem volt új a tendentia és a követendő irány tekintetében sem. A miket előadott, nagy részt benfoglaltattak már a szeszadó-törvényjavaslat indokolásában; a sörgyártást illetőleg pedig többszörösen felhoztam azokat, úgy ebben a házban mint a bizottságban és minden lehető intézkedés meg is történt a sörgyártás emelése czéljából. Csak egy új volt a képviselő úr állításaiban éä ez az egy új az, hogy mi a jólétet, a megélhetést nehezítjük meg és pillanatnyi pénzügyi előnyökért közgazdasági érdekeket koezkáztatunk. (Halljuk! Halljuk! Egy hang lalról: A felföldön!) Sem a felföldön, sem az alföldön. Megengedem, hogy a felföldön nehéz viszonyok vannak. De ha azt állítják és most közbeszólással újólag hangsúlyozzák, hogy a megélhetési viszonyok megnehezítésének oka a pénzügyi intézkedésekben van, ennek bizonyításával mindig adósok maradnak. Felállítják itt ezt a nagy tételt, hogy a közgazdasági érdekeket nem ápoljuk, a megélhetést nehezebbé teszszük, de mikor e nagy tételnek bizonyítására kertíl a sor, szóról szóra majdnem ugyanazokat mondják el az egyes iparágak helyzetét itletb'leg, a melyeket mi nemcsak fejtegettünk és kellőleg ismertettünk, hanem a mely helyzet ellenében a lehető intézkedéseket is megtettük. (Igás! Ugy van! jobb felöl.) A sörgyártás érdekeinek emeléséről szólva a képviselő úr, nyitott ajtót tör be, azt mondván, hogy söradóztatásunknak nagy bajai vannak, jelesül, hogy a tulajdonképeni sörtermelési adón kivűl, a melyet ő valami maláta-adóval akar pótolni, nálunk a sörre a sörfogyasztási és a sör-italmérési adó is nehezedik. Tökéletesen így van, t. ház. Eégóta, éveken át törekszünk arra s tárgyalások'tt folytatunk, már compensatiokat keresünk, hogy a sörfogyasztási adót eltörülhessük, sőt nem csak erre szorítkozunk, mert ugyanezen visszás állapotok vannak a czukoradó tekintetében is. És én nem teszek le a reményről, hogy már legközelebb a czukoradó tekintetében a t. háznak előterjesztést is fogok teltetni. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Ezzel tehát a t. képviselő úr semmi ujat nem mondott. A másik teher, a mely ránk nehezedik, az italmérósi adó. Vájjon e tekint tben rosszabbodott-e az állapot, vagy javult ? Teljesen megszüntetni az italmérési adót a sörre nézve, akármilyen paralellákat vonunk is más államokkal, nem lehet; inert a hol a pénzügyi eredményekre szükségünk van, a hol a pénzügyi eredmények forrását maga a törvény jelöli meg, mindaddig, míg e pénzügyi eredményekre okvetlen szükségünk van, ezektől nem lehet eltekinteni. (Igaz! Ugy van! jobb febö : .) De azt merem ismételten állítani, hogy a helyzet e tekintetben lényegesen javult és még lénye gesen javulni fog a jövő év január 1-től kezdve, mikor a sörre nézve a kizárólagos italmérési jog gyakorolhatása meg fog szűnni, ugy, hogy a sörnek italmérési adóval való terheltetekében nagyobb tétel, mint az adótétel, érvényesülni nem fog. (Helyeslés jobb felől.) De ily kérdéseket ne a szerint méltóztassék megítélni: mi lenne kívánatos? Hiszen ha nem kellene a fogyasztási czikkekre adót kiróni, nagyon természetes, hogy az ipar sz ibad lenne és szabadon fejlődhetnék. Ez igen ideális állapot lehetne. A kérdés csak az, hogy a gyakorlati politika terén mer-e valaki erre vállalkozni, mer e többre vállalkozni, mint a mire mi vállalkoztunk és a minek kivitelére valószínűségi esélyeket is képesek vagyunk nyújtani. (Helyeslés a jobboldalon.) Köztudomású dolog, t. ház, hogy épen a sört illetőleg, mikor a regale-kártalanítást megelőzőleg az átlagos adatokat gyűjtöttük, azt láttuk, hogy a sör literenkint 5 — 6 kr. italmérési adóval van megterhelve. Voltak esetek, vannak ma is, hol 10 krral van a kizárólagos jog alapján megterhelve. Ha ehhez az állapothoz viszonyítjuk a mai helyzetet és különösen azt a helyzetet, mely a kizárólagos jog megszűnése folytán a jövő évi január elsejével fog eloállani, azt kell mondanom, hogy a helyzet e tekintetetben az utóbbi időben nemcsak nem rosszabbodott, hanem határozottan javult, a mennyiben egy bizonytalan és átlag sokkal nagyobb szolgáltatás törvényes hatások közé szoríttatott és lényegesen reducalódott. (Helyeslés jobboldalon) A sörgyártás tekintetében még csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy az, hogy a maláta-adóra térjünk-e át, vagy pedig megtartsuk a sör-lé megadóztatását, a terheltetés és kezelés szempontjából, tökéleletesen másod rendű kérdés.
