Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

200 ?1- orsüágos ülés 1892. jttnitts 14-én, kedden. ven vette tegnapi kifejezésemet, habár akkor sem úgy értettem szavaimat és most kijelentem, hogy nem szakképzettségére, értelmi tehetségére czéloztam, hanem csak azt értettem, hogy nem vett magának elegendő időt arra, hogy a kérdést alaposan áttanulmányozza. Én elismerem, hogy Tóth Ernő képviselőtársam egyike a legjobb tartalékos tiszteknek, mert nemcsak hogy ő minden esztendőben bevonul, hanem olyan hazafias odaadással teljesíti kötelességét, hogy — őszintén mondva — példát adhatna itt a többi tartalékos tiszteknek. De ha ezt elismerem, el kell, hogy ismerje ő is, hogy ő nagyon jó párttagja az ellenzéknek. Mi, a kik nem vagyunk abban a helyzetben, hogy a t. ellenzéknek politikai nézeteit oszthassuk, hozzá vagyunk szoktatva, hogy gyakran nem igen válogatott kifejezésekkel, sőt a liazanatlanság vádjával is illetnek. Ezt megszoktuk, mert kénytelenek vagyunk naponkint hallani. De lia aztán valaki közülünk ellenészrevételt tenni, védekezni merészkedik, akkor a támadó mindjárt lángba borúi, mint a hogy a képviselő úrnál láttuk és oly kifakadásokat insceniroz, mint az iménti! Annak megítélése, hogy compromittáltam-e ministeremet, a kormányt és a kormánypártot, midőn lovagiasan, férfiasan kijelentettem, hogy szavaimat nem értettem úgy, mint a képviselő ár felfogta: ennek megítélése, mondom, nem a képviselő urat illeti. Én azt mondtam, hogy a budgetben nem lehet mindent az utolsó krajezárig kiszámítani, hanem előrelátó minister számot vet azzal is, hogy ne kelljen minduntalan póthitelt kérnie a háztól; kikerülhető-e az, hogy a rangviszonyok és előléptetések folytán bizonyos állások betöltésénél változások történnek? Miért nem hozza fel a képviselő úr, hogy például a főparancsnokságnál a budgetben felsorolt őrnagy helyett most már alezredes van, mert időközben Surányi őrnagy előlépett? A minister csak akkor volna megrovandó, ha többet költött volna, mint a mennyit a költségvetés megenged, de azért nem lehet megróni, hogy nagyobb összegeket állított a költségvetésbe és hogy aztán tényleg kevesebbet költött, mert azok a változások, melyekre a budget összeállításánál gondolt, nem következtek be. Én tehát joggal védekeztem az ellen, hogy valaki ily budgetet irreálisnak, nem őszintének mondjon. De csak így értettem szavaimat, hogy a képviselő úr, úgy látszik, nem vett elég időt a budget áttanulmányozására. Ez, azt hiszem, nem volt elég ok ilyes kifakadásokra ! (Zajos helyeslés jobbról.) Tóth Ernő: T. ház! Félreértett szavaim értelmének helyreigazításáért kérek szót. Az igen t. államtitkár úr teljesen félreértett engem. Ott vannak a gyorsírói jegyzetek; én nem azt mondtam, hogy az államtitkár urat a központ pénzén ég a kormány hatalmával választották meg. Én azt mondtam és vigyáztam erre, »hogyha talán Agy van«, tessék megnézni. — Mikor én azt mondtam, »hogyha talán«, akkor csak a lehetőséget megengedem. A másikat épen így értette félre a t. államtitkár úr, mikor Agy állította oda a dolgot, hogy én azt mondtam volna, hogy az ő személye compromittál, nem tudom kit és mit. Bocsánatot kérek, én azt mondtam : hogyha én nem ismerném a katonai viszonyokat, nem volna oly nagy baj, mert én csak magamat eompromittálnám, de ha az államtitkár úr nem tudná, nemcsak magát compromittálná, hanem mindazokat, akiket elősoroltam. Hogy az ő személyisége compromittál valakit, azt én nem mondtam, tehát az államtitkár úr szemrehányásának velem szemben egyáltalában nincs helye. Elnök : Kíván még valaki szólani ? Bolgár Ferencz: Csak egészen röviden kívánok egy kérést intézni a t. államtitkár úrhoz s arra vagyok bátor kérni, hogy legyen szíves a holnapi ülésbe elhozni magával és a t. háznak bemutatni azokat a kimutatásokat, a melyekből tájékozást szerezhetünk arra nézve, hogy miféle helyiségekért fizet a kormány bért. Ha ezen bérösszegek kimutatását összehasonlítjuk a költségvetésbe beállított összegekkel, akkor az egész controversiának vége lesz. (Helyeslés bal felöl.) Grómon Dezső államtitkár: Részemről kész vagyok a kimutatásokat elhozni, de ha nem méltóztatik hitelt adni — és értem, hogy ellenzéki szempontból ez megtörténhetik — ezen összeállításnak, mely a költségvetésben van, kérdem, miképen fogja az a kimutatás ezt a költségvetést igazolni? Ha abból a nézetből méltóztatik kiindulni, hogy mi nem reális tételeket, nem igaz tételeket veszünk be, ha már — hogy úgy fejezzem ki magamat — ily jellemtelenek vagyunk, akkor azt ott is megtehetjük. Különben elhozhatom azokat. Ismétlem, hogy a költségvetésben a rendszeresített tisztek létszáma van felvéve. Ennyinek a költsége fog tényleg kiadatni. Egy krajczárral sem több. így van bevéve átlag a költségvetésben az összes szükséges raktárak bérösszege, természetes, a hol kincstári épületben van a raktár elhelyezve, ott bérösszegre szükség nem lesz, de ezt az öszszeget nem is fogjuk kiadni. A mint ez a zárszámadásokból világosan ki fog tűnni, tehát nem is érhet bennünket oly súlyos vád azért, hogy tényleg kevesebbet adunk ki, mint a mennyi a költségvetésbe be van állítva. (Helyeslés jobb felöl.) Elnök: Kíván e még valaki szólani?