Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

ti. omrtg-os Hlés 18Í)S. Jtmíits U-én, kedáett. fQj Szederkényi Nándor jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! Én tisztán e költségvetési tételre vonatkozólag kívánok egy rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A hiba felfogásom szerint csak abban van és ez már a pénzügyi bizottságban is felemlítve lett, hogy a honvédelmi ministerium költségvetésének előirányzata oly szűkmarkú indokolással van ellátva, hogy ennek alapján a költségvetést magát és annak realitását megbírálni nem lehet. Ez a tétel is olyan, t. ház, a mely bizonyára feltűnhetik mindenkinek, fel fog tűnni a honvédelmi kormánynak magának is, mert hiszen az előirányzatnak azon tételei lehetnek a legtisztábbak, a melyek bérleteken alapúinak, minthogy ezek szerződési viszonyból származván, azok nagy részénél az összegek teljes tisztaságukban előre láthatók. Ha már most ezzel szemben azt látjuk, t. ház, hogy 360.000 forint van felvéve raktári bélietek czímén — egészen biztosan nem szólhatok, mert nem néztem a költségvetés tételét ég a tényleges kiadás a zárszámadás szerint csak 70.000 forint vagy mint Tóth Ernő t. képviselő úr mondotta, esik 20 és egynéhány ezer forint, akkor mindenesetre nélkülözi a költségvetés azt a realitást, a melyben annak nyugodnia kell. Magam is elismerem, hogy vannak és lehetnek bizonyos tételek az előirányzatban, amelyeknek összegét előrelátni nem lehet és itt elnézéssel kell lennünk, szemben a t. kormánynyal, az előirányzat realitásával. De oly tételeknél, melyek tudvalevőleg szerződési viszonyon alapulnak, vagy legalább összegükben tiszták és esélynek kitéve nincsenek, ott, azt gondolom, hogy a költségvetés realitása tekintetéből nem szabad annak előfordulnia, hogy 360.000 forintnyi praeliminált összeggel szemben 50.000 forint legyen a tényleges kiadás. Én ebből semmi eonsequentiát nem akarok levonni, sőt addig sem megyek, mint a meddig Bolgár Ferencz t. képviselőtársam ment, hogy tudniillik azt kérjem, hogy méltóztassék az erre vonatkozó kimutatásokat benyújtani. Az én ké ré«em csak az, hogy legyen szíves a t. kormány a jövő évi költségvetést bővebben indokolni, hogy már a pénzügyi bizottság abban a helyzetben lehessen, hogy az előirányzatot megbírálhassa. Ez a kérésem. (Helyeslés bal felöl) Grómon Dezső államtitkár: T. ház! Daczára annak, hogy Horváth Gyula képviselő úr nincs itt, vagyok bátor azt, a mit a miuister úr ő excellentiája a pénzügyi bizottságban már jel zett, hogy tudniillik jövőre bővebb indokolást fog előterjeszteni, ismételni, hozzátévén egyszersmind, hogy én már a múltban sem voltam egészen egy nézeten azzal az úrral, a ki az indokolást készíKÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. ÍV. KÖTET. tette és hogy az aggodalmak e tekinteben elháruljanak magam is közre fogok működni a költségvetés indokolásának elkészítésénél, hogy a t. képviselő urak kívánsága teljes mértékben kielégíttessék. (Általános helyeslés.) Szederkényi Nándor jegyző: Polóuyi Géza! (Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Ohó!) Polónyi Géza: Kedvem volna azt mondani, hogy a Hortobágyon vagyunk. (Zaj a jobboldalon.) Bolgár Ferencz: Tessék őket rendreutasítani ! (Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne tartsák kötelességüknek az elnöknek utasítást adni, mert ezt határozottan tiltják a házszabályok. Ismerem kötelességemet, teljesíteni is fogom azt s így figyelmeztetéseket a rendre utasításra el nem fogadok. (Helyeslés jobb felől. Mozgás bal felöl.) Polónyi Géza: Reménylem. hogy ez nem nekem szólott. Elnök: Ez Bolgár Ferencz képviselő úrnak szólt. Polónyi Géza: Én csak kérelmet hallottam előterjeszteni s így — szerintem — figyelmeztetésről a rendreutasításra szó sem lehet. (Igás ! Úgy van! a szélsi baloldalon.) Egyébként meglepett ez a consternatio a túlsó oldal részéről, mert én eddig egy szót sem szólottam a honvédelmi ministerium költségvetéséhez (Halljuk! Halljuk!) s így talán méltóztatik megengedni, hogy egy-két perezre én is igénybe vehessem a szólás jogát. (Halljuk! Halljuk!) Mindössze is egy rövid felvilágosítást kérek és semmi egyebet. A gyalogságnál a századosok lovasítása már sokszor tárgyaltatott itt a házban. Tudtommal e tekintetben bizonyos megállapodások is történtek. Nem emlékszem, megvan-e ez költségvetésileg szavazva, igen vagy nem, de arra emlékszem, hogy a honvédelmi ministeriumtól egy rendelet bocsáttatott ki, mely megmondja, hogy minden zászlóalj számára egy százados lovasítása elrendeltetik. A mint tudom és a mint informálva vagyok, az illető századosok meg is szerezték lovaikat, később azonban, midőn az illető jelentések a zászlóaljaktól és ezredektől számfejtés alá kerültek, ezen tételeket egyszerűen törölték és ezen kiadásokat magokkal az illető századosokkal fizettették meg. Én tehát csak rövided tisztelettel kérem az államtitkár urat: kegyeskedjék jelezni a ministerium álláspontját arra nézve, hogy szükségét látja-e annak, hogy a gyalogságnál a századosok lovasítása előre haladjon, igen vagy nem'? Ha igen, milyen módon és mértékben óhajtja ezt vég-ehajtani, hogy legalább a 26