Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

Í94 íi. orsíégfts ftléS 18»2. junins W-én, keddeM. szemben nagyon méltányosnak tartom azt, a mit Belitska Béni t. képviselőtársam mondott, (Helyeslés a bál- és szélsőbalon.) mert az e tekintetben fennálló helyzet azon nagyobb hibák közé tartozik, a melyek a Ludovica-Akadémiánál léteznek. Nem szándékoztam különben ezúttal a LudovicaAkadémiával bővebben foglalkozni, de tény az — s ezt most már kénytelen vagyok kijelenteni — hogy a Ludovica-Akadémía nincs helyes alapokra fektetve. Olyan ez az intézet, mint a miről a német azt mondja: Mittelding, sem akadémia, sem kadetiskola s épen ezért sürgette az ellenzék évek óta ezen intézet reorganisatioját. A t. kormány maga is kénytelen volt beismerni, hogy ez az akadémia nem felel meg teljesen feladatának s mégis mindig vonakodik attól, bogy helyes alapokra fektesse. Helyes alapokra pedig akkor fektettetnék, ha — mint Nagy István t. képviselőtársam tavaly egy alkalommal igen szépen kifejtette itt e házban — a Ludovica-Akadémiát egyszerű kadetiskolává alakítanók át, melyből csapattiszteket nyernénk a honvédség részére; másrészről pedig igazi akadémiává fejlesztenők, melyből valódi akadémiai műveltséggel bíró tisztek lépnének a magyar honvédségbe. (Helyeslés a baloldalon.) Én, t. ház, nem egy alkalommal voltam már bátor kimutatni, bogy ezen átalakítás nagyobb költségbe nem is kerülne, mert hiszen a közös +hadseregbeli intézetek alapítványi helyeire évenkint gondolom, 80 ezer forintot adunk ki. Ha mi ezt a Ludovica-Akadémia, kibővítésére adnók, hogy a Lndovica-Akadémia igazi katonai akadémiává alakíttassák át: akkor ott nemcsak a honvédség számára nevelhetnénk tiszteket, hanem idővel lehetne módozatokat találni, hogy az ott nevelt tisztek egyrésze átadassék a közös hadseregnek. Minden esetre a közös hadseregbe sokkal több magyar fiú jutna így be, mint azon az úton, hogy íentartjuk roppant költséggel a közös hadsereg intézeteiben az alapítványi helyeket és így évenkint 9 —10 tisztet nyerünk: egyrészt ilyen áldozatokat hozunk ; másrészt pedig tömegesen helyezzük át a magyar fiúkat a magyar honvédséghez. Tehát mikor ilyen helyzetben vagyunk és ilyen áldozatokat hozunk; mikor a kormány maga mindig azt beszéli, bogy miért nem lép be a magyar ifjúság a közös hadseregbe: akkor egyszerre azt látjuk, hogy a honvédelmi kormány nem talál más módott a honvédtiszti hiány pótlására, hanem tömegesen nyúl ahhoz a módhoz, hogy a magyar elemet a közös hadseregből kivonják és a honvédséghez teszik át. Tény az, hogy mikor a mostani honvédelmi minister kormányra keríílt

/ a közös hadseregben több magyar fiú volt, mint ma; mert százakra megy azoknak a ttszteknek száma, a kik csak az utolsó években helyeztettek át a közös hadseregből a honvédséghez. Hát egészséges' állapotok ezek ? Egészséges intézet a Ludovika-Akadémia, ez az egyetlen magyar katonai intézet, ha azt látjuk, hogy ámbár a honvédelmi kormány évek élőit tudta, hogy a honvédséget reorganisálni kell, még sem képes arra, hogy ezen Akadémia által, a melyet mi itt a házban mindig dédelgettünk, a honvédségnél a tisztikar hiányát pótolja s kényszerítve van mindenféle más eszközökhöz nyúlni, tartalékos tiszteket activáíni s a közös hadügyministernél könyörögni, hogy bocsásson ki rendeleteket, buzdítsa a magyar ifjakat arra, hogy a honvédséghez tétessék át magukat. És mindez akkor történik, mikor azt halljuk folyton, hogy a Ludovika-Akadémia milyen kitűnő intézet, mely azonban nem képes arra, hogy a honvédségnek kellő számú tiszteket képezzen ki. Ez az egyik és fő critériuma szerintem annak, hogy az intézet betölti-e hivatását vagy sem; mert a Ludovica-Akadémia nem azért állíttatott fel, hogy az üllői-út végén egy katonai épület legyen, hanem azért, hogy az a magyar királyi honvédségnek kellő számú tiszteket szolgáltasson. Erre az az intézet nem képes, tehát mindenesetre hiba van benne s ezért jogosult az, a mit én mondok, hogy a honvédelmi kormány nem fordít kellő figyelmet az intézetre. (Élénk helyeslés bal felől.) Grómon Dezső államtitkár: T. ház! Hogy a végén kezdjem és arról beszéljek, hogy a Ludovica-Akadémia elegendő számú képzett tisztet szolgáltat-e a honvédségnek és hogy kényszerítve vagyunk-e a magyar elemet a közös hadseregből elvonni, tartalékos tiszteket activáíni, minderre megjegyzésem az, hogy a kormányt vádolni méltányosan nem lehet és tagadom, hogy az e részben felhozott vádaknak komoly alapjuk volna. Méltóztassék visszaemlékezni, hogy az a nagy hiány mikor állott elő. Akkor, midőn nem régiben a honvédség keretei szaporítottak ; az ez által keletkező hiányt pedig a Ludovica Akadémiával, ha két akkora volna is ez, az onnan kikerülő fiatal tisztekkel egyszerre pótolni lehetetlenség. Kénytelenek voltunk tehát ezt a nagyobb hiányt a közös hadseregből átvett tisztekkel és tartalékosok tettlegesítésével fedezni. Most, a mint már tegnap is szerencsés voltam kimutatni, a gyalogságnál a tiszti hiány 55 vagy 56, a, lovasságnál pedig már csak 2. Minthogy a Ludovica-Akadémiába a növendékek száma legutóbb 90-re emeltetett, e szaporodás által a hiány, a mint azt emberi számítással előre lehet látni, a jövőbea födözve lesz,jómért a tartalékos tisztek közül egy bizonyos rész mindig találkozni fog, a mely tettlegesítteti