Képviselőházi napló, 1892. IV. kötet • 1892. junius 1–junius 24.

Ülésnapok - 1892-71

71. om&gos Illés 1893. június 14-én, kedden. 195 magát és így a hiány pótlása ez úton is elősegíttetik. A mi Belicska t. képviselőtársam javaslatát illeti, erre nézve ismét csak azt vagyok kénytelen fölhozni, a mit már egyszer elmondtam, hogy az az akadály, melyet ő említ, nem létezik. Bolgár t. képviselő úr azt kérdezte, hogy miért nincs a Ludovica-Akadémiánál a tanári kar stabilisáivá? Ha a közös hadseregbeli intézeteket nézzük, azt látjuk, hogy a stabilitás ott sincs meg. Lehetetlen is keresztülvinni, hogy az a tiszt, a ki a tanári pályára jelentkezik, vagy már benne van az intézetben, mint tanár örökké ott maradjon. Mi lenne a következménye annak, ha azok a tanári kart képező tisztek egészen stabilisáivá volnának? Soha többé onnét ki nem kerülhetnének és utoljára, mert az érdemeket el kell ismerni s az előléptetéseket itt is kell érvényesíteni, csupa törzstiszt és ezredes volna tanárúi alkalmazva, ha azok a tanárok a csapatokhoz többé sohasem jutnának ki. Ez itt is és ott is történik. Az a tanár, a ki a LudovicaAkadémiához be van vezényelve, a saját érdekében kívánja, hogy a esapatszolgálatból egészen ki ne tanuljon s hogy legalább az őszi gyakorlatokban részt vehessen. Ezt tőle megtagadni nem lehet. Az a tiszt kijutván a Ludoviea-Akadémiából, idővel megint a csapatokhoz jön s azt kívánja, hogy az előléptetéseknél ne mellőztessék, hanem előléptettessék, hogy törzstiszt lehessen s előmenetele ne legyen elzárva. Ha pedig a gyakorlatoknál egészen hátramarad, természetes, hogy akkor csakugvan mellőzik. Ez az egyik főok. A második ok az, hogy a tisztikar egy része nemcsak a Ludoviea Akadémia növendékeinek zárvizsgáin, hanem a felsíibb tiszti tanfolyam zárvizsgáin is el van foglalva júliusaugusztus hónapokban. Most annak a tisztnek ereje, a ki kívánkozik menni a gyakorlatokhoz, a melyek nem kezdődhetnek az aratási időben, hanem augusztus-szeptember hónapok elején tehetők, ha a tanfolyamot szeptember l-jével kezdjük, egészen ki lenne zsákmányolva, vagy az illetőnek jövője egészen szem elől lenne tévesztve. Ezért ismételve kérem a t. házat, hogy c kívánság mellőzésével e tételt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobb felől.) Szederkényi Nándor jegyző: Horváth Gyula! Horváth Gyula: T. ház! Indítvány nem adatott be a képviselő úr által s Bolgár Ferencz képviselőtársam is csak e kérdést az államtitkár úr, illetőleg általa a honvédelmi kormány figyelmébe ajánlotta. És joggal, mert Magyarországon, mint az egész monarchiában, minden katonai intézet igyekezett tantervét és felvételi vizsgáinak idejét a polgári és középiskolákkal, egyszóval a polgári neveléssel kapcsolatba hozni s ez mindenütt sikerült. A közös hadsereg intézetei oly időben tartják a felvételi vizsgákat, hogy az ifjakra nézve a pályafolytatást, hanem vétetnének is fel, nem akadályozzák. Már most a t. államtitkár úr a helyett, a mi a legtermészetesebb lenne a világon, hogy egyszerűen kijelentené, hogy ez a kérdés megfontolandó s hogy természetszerűleg oda fog törekedni a honvédelmi kormány, hogy a létező visszásságot lehetőleg kiegyenlítse, a mit mindenki megértene, e helyett az államtitkár úr felül a non possumus magas paripájára. Pedig, t. ház, az nem lehetséges, hogy az egyetlenegy intézethez, a melyet a honvédelmi ministerium tart fenn, alkalmazkodjék az a száz meg száz intézet, a melyet az ország tart fenn. Önök még csak nem is törekednek arra, hogy a közönség érdekéhez, a közneveléshez alkalmazkodjanak. Ez mégis nagyon szokatlan dolog. Sok mindenféléhez hozzászoktunk, de az efféléhez nem szoktunk hozzá. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Indítvány nem adatott be. De ne méltóztassanak e kérdést úgy venni, mintha valaki azt követelné az államtitkár úrtól, hogy tegyen ígéretet az egész rendszer megváltoztatására, mert tudja mindenki, hogy annak semmi hatása nincsen, a mennyiben, ha a honvédelmi minister űr nem járul hozzá, úgy sem lesz képes ezt az ígéretet megtartani. Azt azonban megígérheti, hogy ezt a honvédelmi kormány komoly figyelme tárgyává teszi; ezt joga van megígérni s meg vagyok győződve, hogy a minister, a kinek van joga intézkedni, maga is arra fog törekedni, hogy egy ilyen intézet szervezetét ne hozza ellentétbe az összes országos középiskolák vizsgázási és beiratkozási idejével. Csak erre akartam figyelmeztetni az igen t. államtitkár urat, hogy ne méltóztassék ezen kérdésben magát ahhoz tartani, mintha ígéretére egy cséppel is nagyobb súlyt helyeznénk, mint a minő súlya az államtitkári Ígéreteknek lehet; de azt már igenis joga van megkövetelni a magyar törvényhozásnak és az egész országnak, hogy tekintettel legyenek a közérdekre, hogy egy intézetet ne helyezzenek egyenesen ellentétbe az egész országban dívó közoktatási eljárással. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ez az, a mit meg akartam jegyezni. (Helyeslés bal felől.) Grómon Dezső államtitkár: Mindenekelőtt Horváth Gyula igen t. barátom felszólalásának utolsó részére óhajtom megjegyezni, hogy sohasem képzeltem magamnak, hogy Ígéretemnek kelleténél nagyobb súlyt fognak tulajdonítani; de azt bátor vagyok kijelenteni, ismervén a honvédelmi minister urat, ha annyi bizalommal van hozzám és belenyugszik abba, hogy beteg-