Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-47
4J. országos ölés 1S92. május 6-4n, pénteken. 93 megmaradjanak a hegyek, a gyengébb, könnyebb fajú borok számára pedig megmaradjanak a homoki szőlők. Ezáltal másrészt egy újabb iparág is keletkezhetnék, a melynek óriási jövője van és a melynél a túltermeléstől félni nem kell: értem a cognac-gyártást. Francziaországnak speciális szőlőfaja van a eognac gyártására: a folle Blanche. Méltóztassanak ezt Magyarországon is tenyésztetni és ez által lehetővé tenni, hogy egy új, gazdagon termő szőlőfaj keletkezzék, a mely épen olyan kitűnő eognacot szolgáltat, mint a minő rossz r bort termel. Óhajtandónak tartom, t. ház, hogy a fajborokra kellő ellenőrzés gyakoroltassák. A kereskedők ma összeveszik a borokat, össze-vissza keverik azokat és a különféle vignettákkal elkeresztelik tokajinak, ménesinek és egyéb jófajta boroknak. Mily óriási kárt okoz ez az eljárás a magyar hegyaljának : ezt, azt hiszem, mindannyian tudjuk. (Helyeslés.) Ha ma a piaczon egy rongyos malaczot, vagy borjút veszek, ezt marhalevél nélkül nem tehetem s azt e nélkül nem is szállíthatom. Nem volna-e lehetséges a termelők és fogyasztók érdekeinek megóvására ilyen borlevél formát alkotni, a melylyel az illető termelő bizonyítaná, hogy a kereskedő a bort tőle megvette és a melyet ha a kereskedő azt a bort tovább akarja adni, forgatmányával látna el? (Élénk helyeslés.) Nem kell ecsetelnem amaz óriási károkat, a^ melyeket aphylloxera okozott. Csak egyszerűen megjegyzem, hogy a kormány kimutatásai szerint nálunk összesen 622 ezer hold van leültetve szőlővel; ezeknek kataszteri tiszta jövedelme hét millió, földadója pedig két miilió. 1884. óta ez 560 ezer holdra, a földadója 1,600,000 frtra, a kataszteri tiszta jövedelem 6 millióra szállt le. E szerint a veszteség a földadó czímén 400.000 frtot tesz ki. S miután a pusztulás ezentúl még rohamosabban fog terjedni, pár év alatt nem lesz semmi. Hazánkban egy hold szőlő értéke 500—1000 frt volt, ha tehát átlagban a minimumot veszem is, t. i. 500 frtot: a veszteség a közvagyonban kerekszámmal 312,000.000. S ily óriási veszteség elhárítására, vagy enyhítésére mi történt eddig? Semmi, vagy majdnem semmi. S az a kevés is, a mi történt s a minek hasznát érezni is fogjuk, az is az utóbbi két év alatt, a jelenlegi minister úr gondoskodásából történt, a miért neki Magyarország szőlősgazdái a legnagyobb hálával tartoznak. De mielőtt az eddig történteket részletezném s a további teendők felett nézetemet elmondanám, engedje meg a t. ház, hogy lehető röviden felolvassam, más országokban, hogy gondolkoznak e kérdésről s hogy úgy az állam, mint az egyesek mennyi áldozatot hoznak s mily buzgóságot fejtenek ki. Vegyük legelőbb szomszédunkat Ausztriát. Itt az összes szőlőterület (olvassa) csak 152.000 hektár s a phylloxera elleni védekezés támogatása tárgyában alkotott 1891-ik évi október 3-ikán kelt osztrák törvény felhatalmazza a földmívelési ministert, hogy oly esetekben, midőn valamely községben a phyllosera pusztítása oly mérvet öltött, hogy az által okozott jövedelemcsökkenés az illető szőlők birtokosait ideiglenesen szorult helyzetbe juttatta, az elpusztult szőlők helyreállítása czéljából, az illetőknek kellő biztosíték nyújtása mellett, kamat nélküli kölcsönöket nyújthasson. Francziaország szőlőterülete, mely a phylloxera vész fellépte előtt 2,500.000 hektár volt, 1891. év végéig 1,700.000 hektárra, a bortermés pedig 50 millió hektoliterről mintegy 30 millióra apadt. Viszont a reconstructio, mely 1881-ben 8.900 hektárt tett, 1889-ben 299 ezer, 1890-ben 436 ezer s 1891-ben 600.000 hectárra emelkedett. Mint már említem, a franezia kormány eddig, hogy a régi franezia bor termelését mozdítja elő, eddig csakis a szénkénegezési eljárást támogatta, de mióta látja, hogy e tekintetben az eredmény sikeresebb, azóta az amerikai beoltott vesszőkkel beültetett területek is hasonló kedvezményien részesülnek. Németországban, a phylloxera ellen kezdettől fogva irtással védekeztek, még pedig szép sikerrel, mert habár ezen eljárással a phlloxeravészt teljesen kiirtani nem sikerült is, az tény, hogy bár Németországban az első infectio 1874-ben észleltetett, mégis más államokhoz viszonyítva a phylloxerától aránylag igen keveset szenvedett. Szerintem tehát Németország és Svájezban követték az egyedüli biztos módot a védekezésre és. a baj terjedésének megakadályozására, a mennyiben itt tisztán a kiirtásra fektetik a súlyt. Németországban a legelső phylloxera-intézkedést 1874-ben, tehát 18 esztendő előtt tették és 1891. év végén, vagyis 16 év alatt az összes phylloxerával ellepett terület nem tesz ki többet, mint 140 hektárt, mikor nálunk 8 esztendő alatt ez 40.000 holdat tesz. Ez Németországnak 2,800.000 márkába került, a miből egy évre 100 és egynéhány ezer márka esik. Svájcz hasonlóképen cselekszik. Ott szintén 74-ben jelentkezett először a phylloxera és eddig összesen 59 hektár pusztult el. Ezen 59 hektár kipusztítása, szóval a phylloxeravész megakadályozása 74 óta került 1,600.000 francba. Ezek oly dolgok, a melyeken mi nem segíthetünk. Minálunk ez meghaladott álláspont. Mi nem tehetünk egyebet, mint hogy azt az irányt kövessük, a melyet a földmívelési minister úr — nagy örömömre — szintén követ, t. i. hogy oltvá12*
