Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-47

90 47. országos ttlés 1892. május 6-án, pénteken. földmívelésügyi minister urat, hogy e tekintetben is intézkedni méltóztassék. Az, hogy szabad-e ilyen hirdetéseket közölni vagy nem, természetesen nem képezheti jelen felszólalásom tárgyát. T. ház! Most érkeztem előadásom tulajdonképeni tárgyára s ez a phylloxerára vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Nézetem szerint az az eljárás, melyet e pusztító féreg ellen kezdtünk, eleitől kezdve eltévesztett. A ministerium természetesen tájékozatlan lévén a dologban, szakértőket küldött ki, a kik, megengedem, hogy igen jeles, derék és jó hazafiak voltak, de a kérdésnek nem practicumát, hanem csak tudományos oldalát tanulmányozták. Nagyszerű fejtegetéseket tartottak a phylloxera eredetéről, nagyszerűen mondták el, hogy egy phylloxera tojásból egy esztendő alatt hány ezer millió phylloxera lesz, szóval e szakmában a legjelesebb, legtökéletesebb véleményt nyilvánították. Ok nem azt nézték, hogy mi úton-módon lehetne ezt a veszélyt elhárítani, vagy miként lehetne annak terjedését megakadályozni, lassúbbá tenni, hanem, mint mondom, remek tudományos dissertatiokat tartottak. Ebből magyarázom én meg azt a bizonyos ingadozást, mely a földmívelési ministerium kebelében felmerült, hogy ma szénkénegezés, holnap direct termék, holnapután oltvány, riparia és nem tudom miféle szőlőfajokkal, szóval mindig ilyen -- engedelmet kérek a német kifejezésért — sehlagwortokkal állottak a közönség elé és az eredmény az volt, hogy semmi sem sikerűit. Fr.mcziaországban lehet szénkénegezni, mert ott meg vannak rá a szükséges viszonyok, hogy azt eredménynyel teljesíthessék. Francziaországban őszszel és tavaszszal szoktak szénkénegezni. Tudjuk azt, hogy a Szénkénegezés jó hatásának legnagyobb akadálya a nedves talaj. Ezreket költöttem a szénkénegezésre minden eredmény nélkül, míg utoljára is nem győztem azt s felhagytam véle, mert azon meggyőződésre jutottam, hogy úgy a cliinaticus, mint a talajviszonyok miatt sikert el nem érhetek. Ha egyszer elég száraz volt a talaj, megtettem a szénkénegezést, de jött reá egy eső és vége volt minden eredménynek, a phylloxera csak tovább szaporodott. A mi pedig a direct termő fajokat illeti, az arra fordított költséget kidobott pénznek tartom. Megengedem, hogy ez különösnek tűnik fel, de ez az én erős hitem. A franczia kormány igen helyesen azt vette figyelembe, hogy a fődolog, hogy megmentessék a szőlő, illetőleg hogy biztosíttassák a franczia bortermelés; azért minden olyan iparkodást, mely nem ennek a czélnak az elérésére volt megindítva, nemcsak hogy nem gyámolította, hanem ellenezte. És így a franczia kormány csakis a szénkénegezésre fektette a súlyt, mert ezzel vélte megmenthetni a szőlőket s illetőleg a bortermelést. Dél-Franeziaországban ép olyan viszonyok vannak, mint nálunk. A franczia bortermelő közönség látván, hogy nem boldogul a széukénegezés^el, eonsortiumokat alakított, amelyek ssgítségével amerikai szőlőfajokat hozatott ba Francziaországba; ezen direct termő szőlőfajok elültetésível tett kísérletet és midőn arra a meggyőződésre jutott, hogy ezen amerikai szőlőfijok közt is alig van egy-kettő, mely a phylloxerának ellentáíl, tovább kutatott és így jutott arra a gondolatra, hogy oltás útján kísérelje meg a franczia szőlők megmentését 8 illetőleg a franczia bortermelés biztosítását. És ez helyesnek bizonyult, mert rövid idő múlva óriási eredményeket mutatott fel és ma már Francziaországban nemcsak hogy egészen felhagytak a direct termő fajok ültetésével, hanem még azok a tulajdonosok is, a kik ezreket költöttek a direct termőkre, vagy oltványokat ültetnek vagy pedig ott helyben oltás által nemesítik szőleiket s ma már odajutottak, hogy miután Francziaországban az oltványokkal beültetett szőlők területe óriási mértben felszaporodott és miután így, a régi franczia faj borok termés-mennyisége óriásikig emelkedik, n direct termő szőlők bora, a mely ezelőtt 4—5 évvel 40 frankért kelt, 7 frankért kapható. Már most méltóztassék a mi viszonyainkhoz alkalmazni ezt. Magyarországban igen helyesen indult meg a mozgalom, hogy a homoki szőlő honosíttassák meg; óriási terűletek vaunak már beültetve és még folytonosan fognak ültettetni: már most, hogy fogja megtalálni a szőlőtulajdonos a maga számláját a direct termőkkel, ha azok a homoki szőlők szintén teremni fognak, a melynek bora mindenesetre hasonlíthatlanul jobb, mint a direct termőé, mikor annak van kitéve, hogy a direct termőnek termése rosszabb és ez is egy-két faj kivételével a phylloxera pusztításának szintén alá van vetve, mikor tudja, hogy a direct termők ültetése épen olyan fáradsággal, költséggel, épen olyan kitűnő talaj megkívánásával jár, mintha oltványt ültetne és csakis az oltás előállításának költsége teszi drágábbá a direct termőnél a terűlet beültetését. Kérdem, miért költekezne, miért fordítaná idejét, erejét a direct termő szőlő előállítására? Gr. Bethlen András földmívelésügyi minister: Az oltási nehézségek miatt! Atzél Péter: Én e tekintetben a t. minister Úr figyelmét felhívni óhajtom arra, hogy egyáltalában az egész szőlőszeti mozgalmat bizonyos helyes arányba terelni méltóztassék és különösen óhajtanám azt, hogy a homoki szőlőket ne az úgynevezett borfajokkal, hanem részint csemegeszőlőkkel, részint gazdag, bő termőszőlőkkel ültessék be, hogy fajboraink számára