Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-46
46. országos ülés 1892. vélést is fejleszteni törekszik. Ha azonban a végeredményt látjuk, mégis arról kell meggyőződnünk, hogy a minister úrnak általam már jelzett jóakarata sem lesz egyáltalában képes más irányt adni azon általánosan elterjedt és mondhatom, nem igen kedvező nézeteknek, melyek a kormány gazdálkodását illetőleg országszerte hallhatók. A jóakarat kétségkívül fennáll és épen ezen jóakarat az, a mi engem is felszólalásra indít; mert én, mint különben is erdélyi ember, már első sorban is feltételezhetem a nagyméltóságú minister úrról, mint a Bethlen utódáról, hogy ezen kizárólag gazdasági kérdésben minden körülmények között az ellenzék véleményeit is figyelembe fogja venni, ha azok figyelemre egyáltalán érdemesek lesznek T. ház! Az előttem szólott t. szónokok már kimerítően ecsetelték mindazokat, a mik földmívelésügyünk emelésére szükségesek volnának; nekem tehát ez ügyben alig marad már mondani valóm; de ezen szükségletek hangoztatása közben folytonosan arról gondolkoztam és arról gondolkozom ma is: vájjon honnét lehetne azon eszközöket előállítani, a melyekkel mindazon kívánalmaknak, melyeket itt az előttem szólott érdemes képviselő urak hangoztattak, megfelelni lehetne. Én, t. ház, mint minden más józan gondolkozású ember, legalább szerény nézetem szerint, mielőtt valami dologban valami intézkedés kívántatik, szükségesnek látom, hogy első sorban is saját házunk körében nézzünk körűi, vájjon a szükségletek fedezhetők-e vagy nem? Csak ha saját háztartásunkból nem tudnók a szükséges kellékeket fedezői, csak azon esetre vagyok hajlandó máshol keresni a segítséget. Én az igen t. földrm'velésügyi minister úrnak költségvetését tüzetesebben megvizsgáltam s arra a meggyőződésre jutottam, hogy az állami birtokok jőve delmezősége nincs oly mértékben kihasználva, mint a mily mértékben megtörténnie lehetett volna. A minister úr maga is elismerte, hogy az utóbbi időben a birtokok ára nagy mértékben emelkedett, én ehhez hozzáteszem még azt is, hogy különösen az erdők értéke oly nagyra emelkedett az utóbbi időben, hogy némely vidéken 5 — 10, sőt 20-szoros értéket is képvisel, szemben azzal, a mint volt néhány év előtt. Már ez azt indokolná, hogy az állami birtokoknak többet kellene jövedelmezniök, mint az előbbeni időben volt és ez mégis csak a régi kerékvágáson mozog. Ha például az erdőgazdaságot tekintjük, azt találjuk, hogy az erdők kezeiélésének kiadása 4,909.851 forinttal van felvéve és azon rengeteg kiadással szemben csak 7,616.916. forint bevétel áll azemben: tehát 2,207.065 forint a tiszta jövedelem. Az állami erdőségek holdjainak számából még nem következtethetünk arra a haszonra, melyet az állami erdőkkel elérni lehet, mert az nájns 5-én,csütörtökön. 33 erdőknél nemcsak a hold, hanem a minőség is határoz. Ebből kifolyólag, minthogy véleményemet az erdőgazdaságra nézve csak a költségI vetésből merítem, ebből merített véleményem az, hogy az itt elért eredménynyel csak akkor lehetnénk megelégedve, ha az állami erdőket | valaki bérbe vette volna és azután maradna 2,000.065 frt, ily temérdek kiadással szemben. : Hogy pedig az komoly beszéd, arról bárki tájékozást szerezhet magának a fakereskedő váli lalatoknál. Hogy manapság az erdőfája magá| ban az erdőben mily rengeteg értéket képvisel, i arra nézve legyen szabad többek közül csak , egy adatot felhoznom. (Ralijuk !) Alsó-Csernátony községe, Háromszékmegyében a székely\ földön, a hol a fa tudvalevőleg még ma is a I legolcsóbb, mert a szállítási nehézségek az árakat nagyon alábbszállítják, csak a múlt évben | adta el 200 hold területű erdőfáját 42.000 j forintért, tehát minden egy holdnyi erdőfájáért ;210 frtot vett be, pedií? mondanom sem kell, hogy a Székelyföldön valami nagy concurrentia | ily nagyobb bevásárlásokkal szemben nincs is I — mint ezt a t. földmívelésügyi minister úr époly jól tudja, mint én — és az említett erdő mégis ily nagy áron adatott el. Ha jól emlékszem, egy nagyváradi kereskedő czég vásárolta meg ezt az erdőt. Ebből föltehető az ! is, hogy ez a nagyváradi kereskedő czég az | erdőre fordítandó kezelési költségek után minden bizonynyal nagyobb eredményt remél elérhetni, mint a minőket a földmívelésügyi tárcza költségvetése az állami erdőkből feltüntet, mert hiszen máskülönben annak a kereskedő czégnek meg sem érné a távol vidékre való járást és a tőkének koczkáztatását, (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) mert tudvalevőleg az erdők termékeit még tííz ellen sem lehet I biztosítani. Továbbá azt sem kell feledni, hogy oly rengeteg erdők tulajdonosa, az állam, minő . rendkívüli nagy előnyökkel bír minden más erdőtulajdonossal szemben, már csak azért is, mert az állam mindenütt kész apparátussal rendelkezik, ismeri mindenütt az erdőterületek minőségét, kész emberek állanak rendelkezésére, míg a magánvállalkozónak a műszaki egyéneket, üzletvezetőséget más vidékről kell szállítania és ez minden körülmények közt az állammal szemben csökkenti a versenyképességet. A midőn pedig mindezek daczára az állami erdők ezen csekély hozamát láttam, mindjárt nagyobb Intelt kezdtem adni azon országszerte 5 beszélt mendemondának, melyek többek közt az ' ungvári erdőségekről is keringenek. Hogy mit ] beszélnek az ungvári erdőkről, azt épen a i földmívelési minister úr iránt való nagy bizalj mámnál fogva bátor leszek elmondani, a czél: ból, hogy ha azokról eddig tudomással nem 11*
