Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

46. országos ülés 1892, május 5-én, csütörtökön. 81 is garantiát nyújtanak arra, hogy a mezőgazdasággal képesek és hajlandók szakszerűen foglalkozni. Ezek megoszthatatlan és albérletbe nem adható egységes gazdaságot képeznének. (Általános helyeslés.) Ez egyéni nézetemet különben kellő formában szakkörök véleményével akarom megerősíttetni; azoknak meghallgatása után leszek csak abban a helyzetben, hogy az actiora nézve javaslatot tehessek. (Általános helyeslés.) A gazdasági érdekképviselet kérdése is abban a stádiumban van, hogy a szakkörök foglalkoznak vele és nemsokára abban a helyzetben leszek, hogy javaslatomat az illető competens fórum elé terjeszthetem, aztán pedig törvényjavaslat alakjában a ház megítélése alá bocsáthatom. (Helyeslés.) Én is sürgősnek tartom a mezei rendőri és a gazdaságról szóló törvényjavaslatot és higyje el a t. ház, az a sürgetés, melyet minduntalan hallok, rám bnzdítólag hat. Azon törvényjavaslatok, melyek ma már mondhatom, készen vannak, legközelebb a nyilvánosság elé fognak terjesztetni (Helyeslés.) és akkor fog aztán kiderülni, vájjon e kérdéseket, kapcsolatban a közigazgatási reformmal, vagy attól külön válva kell-e megoldani. Én igen óhajtanám, hogy ha lehet, minél előbb segíthessünk ezen országosan érzett szükségen. Ezek után ismételve bátorkodom kérni a t. házat, méltóztassék költségvetésem minden tételét megszavazni és velem pártkülönbség nélkül közreműködni, hogy az ország anyagi fejlődését hathatósan elősegítsük, hogy legalább az anyagi téren elmondhassuk: extra Hungáriám non est vita! (Általános élénk tetszés és helyeslés.) Lits Gyula jegyző: Nedeczky Ödön! Nedeczky Ödön: T. ház! E sok szakférfiú által érdemileg folytatott tárgyalás részben igen örvendetes, mert ily szakszerűen a ház még e kérdéssel, mely mindenünknek alapját képezi, nem foglalkozott. (Halljuk! Halljuk !)Üe egyszersmind sajnos jelenség, hogy ily tüzetesen, foglalkozik, mert ez azt mutatja, hogy nagy baj volt. Szemben állunk egy óriási nagy mulasztással, a mely mezőgazdaságunkat csaknem a végenyeszetre vitte. Én, t. ház, osztozom a t. túloldalról felszólaltakkal is, a mennyiben ők is erősen hangoztatták ezen következményeket és azt, hogy ezek ma már elodázhatatianok; de a conclusiót nem tudom magamnak megmagyarázni, a mennyiben azon számos és mindenre kiterjedő követelésekkel szemben bizalmat szavaznak a t. minister urnak és ezt a szegényes költségvetést elfogadják. De nem értem magát Boros Béni t. képviselő urat sem, a ki kijelenti, hogy szükséges, hogy ezen költségvetés kiadási részében niegsokszoroztassék, mert hogyan van az, hogy a t. túloldalról azt hangoztatták a feliratban, hogy fejIdésünk minden te kintetben erőteljes és most ezt ÖKÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. HL KÖTET. a tételt egészen megrontják, midőn kijelentik, hogy ezen költségvetés nem elégséges és azt emelni kell. T. ház! A t. túloldalról, ha jól emlékszem, Miklós Gyula képviselő úr és többen is azt hangoztatták velünk szemben, hogy hagyjuk elanegatiö terét, működjünk közre önökkel és vállvetve dolgozzunk a haza javára. E helyről, t. ház, senki sem fog találkozni, a ki ezen kívánalmukkal szemben Önökkel vállvetve ne fogna dolgozni a haza javára és a ki a költségvetés fölemelését örömmel ne fogadná. Közgazdaságunk egész állapotára vonatkozólag szabad legyen azt a kérdést tennem, hogy mi a nemzet vagyona? A nemzet vagyona csak egy lehet és az a munka. A munka az, a miből a nemzet javakat állithat elő és ha a javakat a szellemi és anyagi erő és a helyes nemzetgazdászati politika támogatja, akkor elmaradhatatlan a polgárok jóléte. De ha azt kérdezzük, hogy megfelel-e a kormány a nemzet ezen követelményének, akkor azt találjuk, azt kell találnunk, hogy nem. A munkánál az első az emberi erő és azt találjuk, hogy mulasztások miatt ezen emberi erő a hazának számos vidékéről folyton kivándorol. (Igaz! Úgy van! hal felöl.) Kivándorol pedig azért, mert e hazában minden jóakarat daczára a munkát nem találhatja meg. És midőn ez így van, kérdezem: jogos-e azon eljárás, hogy a kormány a kivándorló munkásokat, a kik dolgozni akarnak, kivándorlásukban visszatartani kívánja? Nem jogos, só't szerintem mulasztást követ el, midőn az irányítást és gyámolítást kezébe_ nem veszi. Mint Miklós Ödön t. barátom, én is abban a szerencsétlen helyzetben valék Amerikában egy ily transport megérkezését látni, a kik felett az alkuszok, mint vásárban a barmok felett, a nyelvet sem ismerve, megalkudtak. És mi az oka, hogy ezen jóindulatú polgárai a hazának ott oly szerencsétlen helyzetbe jutnak? Az oka az, hogy azon szolgasági erény, mely e hazában oly jól tenyészik, abban a szabad államban megvetés tárgyát képezi és így azok munkástársaik által is megvettetnek. Nem azt várnám én egy kormánytól, hogy polgáraitól a meg élhetés eszközeit elvonja, hanem hogy hazájokon kivűl is a távolból is istápolja őket. Mert én igazat adok Miklós Ödön t. képviselőtársamnak abban, hogy a munkaerő tőkét képez. De a tőkét erőszakkal lekötni nem lehet; ily eszközöket még nem találtak fel. De méltányossággal és helyes beosztással és kellő felhasználással azt igenis biztosítani lehet. Kérdem, ha kezdettől fogva kormányaink helyes nemzetgazdasági politikát követtek volna, nem gyarapodott volna-e a munkaerő akkor, a midőn vasutaink építésénél nem csupán külföldi munkásokat használtak 11