Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-46

ycj 46. országos Illés 1892. május 6-én, csütörtökön. mívelésügyi tárczába tartozik ez a technikai tevékenység, a földmívelésügyi tárcza technikai személyzetének a dotatiojába — nem szabad fukarkodnunk ott, a hol a technikai személyzet társadalmi állásáról van szó. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Küzdje ki magáuak mindenki az őt megillető helyzetet. Nem akarok egyes osztály részére külön privilégiumokat osztogatni; de ha meg van a szükségesség arra, hogy a technikai erők mindenütt legmagasabb polczokon is érvé­nyesüljenek, akkor meg is kell adni a módot, meg is kell nyitni az utat arra, hogy az meg­történhessék ; természetesen mindjárt a szak­oktatásnál kezdődőleg. Nem szabad technicusainkat egyoldalúkig kiképezve a világba bocsátani, hanem oly módon kiképezve, hogy társadalmi állásának, adinini­strationalis szükségletének és a mezőgazdaság különféle követelményeinek meg tudjon felelni. (Általános élénk helyeslés.) Ezek azok az egyes észrevételek, a melye­ket Miklós Ödön igen t. barátom előadására tenni bátorkodtam s azért nagy elismeréssel tartozom gr. Bethlen Balázs előadása iránt is, a ki már maga rámutatott a technikai képzettségnek nagy jelentőségére és eulturmérnöki intézményünk fontosságára. Es, t. ház, midőn a eulturmérnöki intézmény ügyével itt végezünk, akkor ismét visszatérek arra, hogy itt nem 100.000 frttal és nem is százezrekkel, hanem milliókkal kell a talajjavítás nagy czéljához közelednünk s ezekkel a milliókkal a kitűzött czélt elérni. Végííl még egy kérésem van a t. minister úrhoz s ez az, hogy midőn előttem szólott kép­viselőtársaim a műtrágyagyárak szükségességét hangoztatták és kívánták, hogy a mezőgazdasági ipar körébe a műtrágya gyártását is be kell venni, akkor egy elengedhetlen követelményt érintettek. Mert a jó mezőgazdaság okszerű trá­gyázás nélkül képzelhetetlen s annál kevéskbé, mert ha a mezőgazdaság azon ágait akarjuk emelni, a melyek a rétöntözépsel kapcsolatban vannak, természetes, hogy épen oly fontos kér­dést képez a trágya előállítása. De lehetetlen fel nem hoznom itt egy körülményt és lehetet­len, hogy a t. minister úr figyelmét egy jelen­ségre fel ne hívjam, melyre vonatkozólag a gazdasági egyletek már több oldalról hozzáfordul­tak. (Halljuk!) Utóbbi időben nagy városok környékén, hol óriási mérvekben halmozódik fel a marhatrágya, concentrált marhatrágya-gyárak keletkeztek. Ezek tevékenysége és működése abból áll, hogy a felhalmozódott marhatrágyát vízöntözéssel össze­gyúratják, formákban összerakják, 20—30-40 holdnyi területen kiterítve a napon megszárítják, azután többé-kevésbbé nagy gondossággal meg­őrlik, kitisztítják és azután elárusítják. Az így meg­őrölt trágyából némelyik a szalmát kiszitálja, másik ezt sem teszi, hanem zsákba rakatja és eladja. Ily módon mi történik? Először is a jó összeálló ter­mészetes trágyát vízzel keverik, azután kiteszik a nap és eső hatásának, tehát teljesen kilúgozzák és az így kilúgozott és megszárított trágyát megőrlik, zsákba tes?ik, néha a szalmának egy részét kirostálják. És aztán mily áron árulják az ily módon denaturált, megrontott trágyát? Tízs r eres, százszoros áron. Míg az eredeti, termé­szetes, kitűnő trágyát ingyen kapta a gazda, mert a városok egészségügyi viszonyainál [fogva ki kellett azt szállítani a városból, vagy ha épen ingyen nem is, de az elszállítási, a fuvaro­zási költségeit megkapta, addig az ígynevezett concentrált trágyát, mely sokkal rosszabb, 2—4 forintért, tehát vaggononként 200—400 forintért, adják. És ki fizeti ezt? A vevő mezőgazda, mert az ily módon áruba bocsátott trágya illetéktele­nül felemelt értéke százezerekre, milliókra megy. Megfizeti ezt az illető városok lakossága is, mert a mikor ez eljárás megengedtetik és 30—40 hold­nyi területen így lúgozzák ki a trágyát, meg­fertőztetik a levegőt és ragályos epidémiák okoz­t-tnak. Ezelőtt az ily trágya, mihelyt az istálló­ból kivitetett, a vasutakon azonnal elszállítta­tott, most pedig örökösen permanentiában tartják azt, hogy a városokban a diphtheritist és egyéb járványokat meghonosítsák. (Általános élénk helyes­lés.) De nem a mezőgazda hasznára, mert merem állítani, hogy a ki egyszer ilyen concentrált marhatrágyt.t kipróbált, az azt többé nem fogja használni, mert az, ha nem is szédelgés, mégis könnyen tévútra vezethető eljárás. (Helyeslés.) Én nem akarom a szabad ipar fejlődését gátolni, de meg akarom óvni mezőgazdáinkat a károsodástól és azért helyesnek tartom, ha gazdasági egyleteink a minigterhez folyamodtak, ő intézkedjék ez ügyben. Ha a közegész­ségügyi szempontok megengedik, ám bocsássák árúba az ily trágyát, de az nem engedhető meg, hogy concentráltnak nevezzék azt, mert hiszen az nem is concentrált, hanem ellenkezőleg ki­lúgozott trágya. (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Bevégzem beszédemet. (Halljak! Halljuk !) Én azt hiszem, hogy nem concludálha­tok másra, mint arra, hogy oly minister részére, a kinek minden igyekezete arra irányúi, hogy mezőgazdasági viszonyaink jelen állapotán segít­sen, bizalommal adhatunk rendelkezésére nagyobb összeget legjobb belátása szerint való felhasz­nálásra. (Általános helyeslés.) Azt nem tudom, hogy mi módon fogja ezt eszközölni és hogy a t, ház mi módon fogja e kérdést megoldani, de minthogy — a mint már rámutattam — képesek vagyunk milliókat is megszavazni, a nélkül, hogy ez által államháztartásunk egyensúlyát veszélyeztetnők s a mint látjuk, egyes eultura-

Next

/
Thumbnails
Contents