Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-64

444 64. országos ülés 1892. májns 31-én kedden. hogy az iskolákat gyakran, legalább évenkint egyszer meglátogassák. Lássuk most már, miből áll ez a hivatalos iskolalátogatás? Mindenekelőtt a tanfelügyelők évnegyedes részletekben felveszik az útáltalányt. (Derültség bal felöl,) OJy csekély összeg ez, hogy egy iskolára alig jut egy forint, mert a nagyobb tankerűletekben 300 iskolánál és 500 osztálynál is több van. Már most, hogy valamit tegyenek a látszat kedvéért a tanfelügyelők, a jobb útvonalakon kirándulnak egyes vidékekre és ott betekintenek az iskolába, de csak úgy futva, sietve, mert sem az idő, sem a pénz nem futja; a nehezebben megközelíthető községek iskolái pedig várhatnak akár a világ végéig a tanfelügyelő látogatására, így azután, mivel a tanfelügyelőknek egyébként is érdekükben állana, de kivált a népiskolák tekintetében, hogy sokszor meglátogassák a vidéket, de miután ezt idő és költségtekintetéből nem tehetik, az iskolák administratioját tehát az irodából vezetik. De ezt is csak amúgy szegényesen, mert nincsenek kellőleg ellátva munkaerővel és minthogy emberfeletti inunkat a minister úr sem kívánhat tőlük, megelégszik a minister úr azzal, a mit igen csekély erővel elvégezhetnek és meg is kell neki elégednie, mert nem a tanfelügyelők a hibásak. A tanfelügyelőségeknek ezen szomorú működése már több, mint két évtizeden át tart. A t. minister úr, mint a költségvetésből látom, még most sem törekszik arra, hogy ennek a szomorú állapotnak véget vessen, hogy lehetővé tegye a tanfelügyelőknek kötelességük teljesítését és ha ez lehetővé lesz téve, azután számon kérje a mulasztást és megtorolja a visszaélést. De mindezideig ez nem történt, hanem folyik minden úgy, mint azelőtt, a mint azt a t. minister úr örökölte, tehát nagyon rosszul. Úgy hiszem, hogy ez így tovább nem maradhat, a tanfelügyelőségeket újból kell rendezni és szervezni. Ebből a czélból nemcsak én, hanem a szakemberek is a következőket ajánlják a t. minister úr figyelmébe. (Sálijuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Először is tanfelügyelőkké csak szakférfiakat nevezzen ki megfelelő erőgyakorlat után; mert, lehet valaki tudományosan képzett, de ebből még nem következik, hogy a tanfelügyelő hatáskörébe eső ügyeket szabályszerűen elvégezhesse, erre gyakorlat is kívántatik. Másodszor a tanfelügyelők és segédtanfelügyelők három rangfokozatba osztassanak be és fizetésük is fokozat szerint emeb kedjék. így azután lesz legalább egy kis munkakedv, ^ambitio. A tanfelügyelők neveztessenek főtanfelügyelőkuek, a segéd tanfelügyelők pedig egyszerűen tanfelügyelőknek. Harmadszor a nagyobb tankerületekben legyenek tollnokok és a szerencsétlen napidíj ások helyett gyakornoki állások szerveztessenek. Mindkét állásra azután jelesebb néptanítók, a kik kitüntették magukat, vagy jó sikerrel végzett okleveles tanítók, a kik erre az állásra vágyakoznak, alkalmaztassanak, a kik azután idővel tanfelügyelőkké is lehessenek. Negyedszer indítványoznám, hogy minden tanfelügyelői hivatal a jövő évre iskolalátogatási útitervet készítsem, a melyben a meglátogatandó iskolák és a kilométertávolságok jeleztessenek. Ezen útiterv az államépítésseti hivatal ellenjegyzése mellett június elején a közigazgatási hivatalok útján terjesztessék fel a ministeriumhoz, a hol a jóváhagyott útiterv szerint állapíttassák meg, nem az iitiátalány, hanem a megfelelő költség, a mely elegendő az ezen úton levő iskolák meglátogatására. Leérkezvén a jóváhagyott terv, a tanfelügyelőség a maga hatáskörében intézkedik az iskolák látogatására nézve, a melyet kölcsönös megegyezéssel a főtanfeíügyelő, a tanfelügyelő éä a tollnok végeznek, de szükséges, hogy egy közűlök otthon is maradjon. Az iskolalátogatást elvégezvén, számoljanak el az eljárt közegek eljárásuk eredményéről és terjeszszék fel} jelentésüket kapcsolatban a jövő évre szóló iskolalátogatási tervvel a ministeriumhoz. Ha ez így történik, akkor, t. minister úr, rendben lesz az iskolalátogatás ügye és nem dobatik ki a pénz hiába, vagy csak csekély eredménynyel, mint eddig történt. Ötödször. Rendelje el a minister úr azt is, hogy minden egyes iskolában hivatalos iskolalátogatási könyv legyen, a melyet az igazgatótanító, vagy a tanító őrizzen és a melybe a látogató tanfelügyelő az iskolában tapasztaltakat beírhassa. Hatodszor. Indítványozom, hogy köteleztessenek a törvényhatóságok arra, lrngy a tanfelügyelőségek részére hivatalos irodahelyiségeket adjanak, hogy ne kelljen annak a szegény tanfelügyelő hivatalnak minduntalan az irodájából vándorolni. S szükséges, hogy gondoskodva legyen arról is, hogy az iroda tűzveszélynek és más szerencsétlenségeknek kitéve ne legyen. Végűi indítványozom, hogy az irodai átalány —• a mely különben csekélység — szoros elszámolás és kellő ellenőrzés alatt álljon, nehogy az irodai felszerelések minden bírálaton alul maradjanak. Ezeket akartam a közoktatási ügy érdeké ben elmondani és a t. minister úr figyelmébe ajánlani, kijelentve, hogyha nem szerveztetnek újra .ily irányban a tanfelügyelőségek, akkor azok a jövőben sem fognak megfelelhetni feladatuknak. Én időrabló munkának láttam, hogy ez ügy körül most minő hivatalos humbuggal készítik a statisztikai kimutatásokat és a többi jelentéseket, de a közoktatás fejlődését nem fog-