Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-64
64. orsüágoa llés 1892, májas 31-én, kedden. 445 ják előmozdítani. Végül még egyre vagyok bátor figyelmeztetni a minister urat. És ez az, hogy Magyarországon, hála Istennek, az egyházaknak is vannak iskolái, vannak egyházi iskolai hatóságok. Kérem tehát a minister urat, hogy az egyházi iskolákra való állami főfelügyeletet úgy rendezze be, hogy a közös czélra karöltve törekedhessenek. Mert én abban a meggyőződésben élek és a történelem is ezt bizonyítja, hogy az egyház és az állam, a templom és az iskola vannak hívatva arra, hogy hazánkban úgy a politikai, mint a nemzeti egységet fentartsák. Ezek után a tételt elfogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Lázár Árpád jegyző: Okolicsányi László! Okolicsányi László: T. ház! Mikor e padokról először szólalok fel, nem szándékozom a t. ház figyelmét hosszasan igénybe venni, csak néhány rövid megjegyzést teszek tanügyi administrationk legfontosabb közegeire, a népnevelési tanfelügyelőségekre vonatkozólag. Hogy a tanfelügyelőségeknek oly nagyfontosságot tulajdonítok, azt nem szükséges talán indokolnom azok előtt, a kik e közegek hivatását ismerik és ismerik azon nagy jelentőséget, tnelylyel a népoktatás ügye bír minden államban az általános művelődés szempontjából, de bír különösen nálunk speciális nemzeti szempontból is. (Úgy van! bal felől) Talán épen azt kellene indokolnom, hogy a tanfelügyeségek nálunk miért nem bírnak olyan nagy sulylyal, miért nem részesülnek olyan nagy tekintélyben, mint a minő hivatásuk nagyfontosságának megfelelne. Ennek okát pedig egyedül abban látom, hogy e közegek hivatásukat teljességgel be nem töltik és jelen szervezetük mellett nem is képesek betölteni. Tudom, hogy ezzel nem mondok semmi ujat Hisz számtalanszor felhangzott már a panasz itt e házban és a házon kívül és épen most Berger t. képviselő úr ugyanezt hozta fel. 0 a tanfelügyelők iskola látogatására fekteti a fősúlyt. Szerintem is ez a tanfelügyelők legfőbb kötelessége. És ő is épúgy, mint én, a törvény azon rendelkezését, hogy a tanfelügyelő köteles kerületében levő összes népiskolákat évenkint legalább egyszer meglátogatni, csak minimumnak tekinti, (Úgy van! bal felől.) Schvarcz Gyula t. képviselőtársam múltkor hallott nagyszabású és szakszerű beszédében annyira ment, hogy panaszul rótta fel már azt is, hogy a tanfelügyelő urak évenkiot egyszer vagy legfeljebb kétszer látogatnak el az iskolába. Ha már ebben lát panaszra okot, mit szóljak] én, a ki csak irigyelni tudom t. képviselőtársam optimismusát és azt merem állítani, hogy a tanfelügyelőknek igen nagy része évenkint nem kétszer, hanem még egyszer se látogatja az iskolák nagy részét. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) Ez ugyan az, a mit Berger t. képviselőtársam hozott fel és engedje meg nekem a t. ház, hogy néhány adattal röviden kimutassam, hogy ez az iskolalátogatási kötelesség teljesítése teljesen lehetetlenség is. A tárgyalás alatt levő költségvetés szerint az egész országban, a budapestieket is beszámítva, létezik hatvannégy tanfelügyelő és huszonhét segéd tanfelügyelő, kiknek szintén kötelességük volna az iskolákat látogatni. Összesen 91 közeg. Ezzel szemben az igen t. minister úrnak a ház előtt fekvő jelentéséből megtudjuk, hogy a tanfelügyelők felügyelete alá helyezett összes népoktatási tanintézetek száma 1890-ben 17.579-et tett ki, beszámítva a polgári iskolákat és a tanítóképezd éket is. Tehát kilenczvenegy tanfelügyelőre fejenkint százkilenezvenkilencz iskola esik. Ha már most az időt tekintjük, mely az iskola látogatásra rendelkezésre áll és azon feltevésből indulunk ki, hogy a népoktatási törvénynek, az iskolák tartamára, a szorgalmi időre vonatkozó rendelkezése mindenhol megtartatik, habár tudjuk, hogy sok helyen a nyolez hónapi szorgalmi idő nem tartatik meg, ezen nyolez hónapnak 242 napja közül, a vasárnapokat és az ünnepnapokat, a karácsonyi és húsvét ünnepeket, körülbelül 60 napot levonva, a 193 iskola látogatására mindössze 182 nap marad. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az országban a tankerületek iskoláinak száma nem oszlik meg ezen egyenletes átlag szerint, hanem vannak tanfelügyelőségek, melyekben az iskolák száma messze a százon alól marad és vannak ismét olyanok, melyekben magasan túlhaladja a. fenn említett átlagot. Vannak tanfelügyelőségek, még pedig nagy számmal, melyekben 3—400 iskola van, sőt hogy egy kiválót említsek, Biharmegyébeu 629 iskola van. ítélje meg mindenki saját belátása szerint, hogy mi módon lehet ezeket az iskolákat száznyolczvankét nap alatt meglátogatni s meglátogatni különösen úgy, a mint a népoktatási törvény intentioja szerint az iskolalátogatás ezéíját magyarázni kell, hogy az a tanfelügyelő az iskola állapotáról, a, tanítók kötelességteljesítéséről, a tanítás eredményéről lehetőleg közvetlen tapasztalás útján alkosson magának véleményt. Lehetetlen az, különösen, ha még figyelembe veszszük azt, hogy ha a tanfelügyelőknek a legfőbb feladata is az iskolalátogatás, de nem kizárólagos feladata.