Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-45

38 45. országos ülés 1892. májns 4-én, szerdán. vonatkozólag a költségvetés adatait nézzük, úgy látom, hogy a ministerium főfoglalkozása tulajdonképen, legalább a pénzügyi keretben, a regiekezelés, mert ez teszi ki legnagyobb részét a költségvetési előirányzatnak és némi selyemgubókereskedés. Kern akarok a saját regie-kezelés ellen agitálni. Elismerem, hogy az erdőknek állami kezelését fontos közgazdasági érdek kívánja és különösen helyesnek tartom azt az intézkedést, hogy az eladott fakészletek eladási ára ismét kopár terűletek befásítására fordíttatik. Igazolható a kincstári birtokoknak állami kezelése is azzal, hogy ez oly mellékezélok elérésére szolgál, mint például a telepítések vagy pedig mintagazdaság létesítése. Sőt elismerem azt is, hogy a ménesbirtokok fentartása, ha nem is az egyöntetű lóállomány létrehozatalával, mert magyar faj szarvasmarháról beszélhetünk, de magyar lófajról nem, de a lóanyag emelése és különösen telivér anyag fentartásával jó szolgálatot tett. Csak constatálni akarom a nagy aránytalanságot, mely az egyes mezőgazdasági ágak gyámolítása közt fennáll. Különösen a lótenyésztésre nézve jegyzem meg, hogy az e tekintetben tett intézkedéseknek kétségtelenül meg van a maguk jó hatása és ez nem kicsinylendő eredmény; de semmi esetre sem áll ez arányban azzal, hogy az évi költségvetés keretében e czélra a rendelkezésre álló összeg mekkora hányada fordíttatik. (Úgy van! a baloldalon.) Különben is ez csak félrendszabálya, hogy a ministerium a községek egy részében jó apaállatokat oszt ki. (Úgy van! hal felől) Hiszen valamennyi községnek úgy sem adhat e ezt soha sem fogja elérni. Ez a rendelkezés nem lehet általános hatással az ország kis gazdáira nézve, nem lehet kellő eredménynyel abból az egyszerű okból, mert a legtöbb községnek nem is jut jó apaállat és mert az intézmény hatását ellensúlyozza az hogy az illető gazdák rosszul tartják lovaikat és két éves korukban már befogják úgy a jó, mint a rossz apaállat származékait. Igaz, hogy ezen is lehetne segíteni, hogyha az ide vágó rendszabályok szigorúan végrehajtatnának; hogyha oly intézkedések tétetnének, melyek a lótartó gazdák minél nagyobb hányadát hoznák abba a helyzetbe, hogy állataikat jól tarthassák és ezekben tőkéjöket minél tovább bennehagyhassák. Ez más lapra tartozik, én csak azért hoztam e kérdést fel, hogy illustráljam, hogy túlságos súlyt helyeznek egyes dolgokra, szemben a többi nagyon elhanyagolt gazdasági ágakkal, a melyek nem kevésbbé fontosak, mint a lótenyésztés emelése. Ilyen pl. a marhatenyésztés és a juhászat, melyek a gazdasági termeléssel tulajdonképen sokkal szorosabb összefüggésben vannak. Ha igazolt a lóállomások fentartása, épen olyan indokolt volna különösen a kisebb gazdák érdekében a bikaállomások létesítése, bérbikák kiadása, mert az eddigi eljárás, hogy t. i. a ministerium magántenyészdéktől vásárol bikákat és azokat a beszerzési áron adja el a községeknek, nem felelt meg a czélnak. Elismerte ezt a minister úr is. (Úgy van! bal felöl.) Nekem is voltak ebben az irányban szomorú tapaszlataim, de különben is ezen intézmény csekély horderővel birt, mert szűk körre terjedt ki. A mi a juhászatot illeti, szükségesnek tartom pár szóval refleetálni Miklós Ödön képviselő úrnak a husjuh-tenyésztést illetőleg mondott szavaira. Én ugyanis a husjuh-tenyésztéstől nem várok sok eredményt, mert méltóztassanak meggondolni, hogy a husjuhot nem lehet kihajtani a havasi legelőkre, Magyarországon pedig, a mi homok legelőinken, tarló mezőnkön és nyáron leperzselt szikes földeinken nem élhet meg, vagy ha megél is, sohasem lesz ez husjuh. Sokkal inkább merném ajánlani a hússertés-tenyésztést, melylyel a kisgazda is foglalkozhatik, (Ügy van! bal felöl.) Különben van még egy körülmény, a mely a husjuh-tenyésztéstől a nagybirtokost elriasztja. Hiszen a husjuhkivitel tekintetében mindenütt sorompókkal vagyunk elzárva a külföldi piaczoktól. Nem hiszem, hogy a földmívelők érdekeit ezen az úton. sokkal lehetne előbbre vinni. (Halljuk! Halljuk!) A gazda, t. ház, csak egy dologból pénzel nálunk, t. i. a fejős birkákból. Ez az a tenyésztés, a mi tényleg segíti a mezőgazdasággal foglalkozó földmívest. De ez összefügg a legelőrendtartással, a községi határ mikéntvaló felosztásával is. Azonfelül az is igaz, hogy a kiterjedt birkatartás bizonyos mértékben akadályozója a belterjes mezőgazdaságnak. Ez egy nagyon nehéz kérdés s ezért a megoldásra nézve nem is mernék ezen alkalommal javaslatot tenni. Az is igaz, hogy a kisgazdák érdeke rendesen összeütközik a birkatartó gazdák érdekeivel, a mi a községekben gyakran súrlódásokra ad alkalmat. Nagyon fontos volna tehát, ha erre nézve bizonyos modus vivendit, bizonyos kiegyeztetési módot találna a gazdasági kormányzat. Mint előadásomból látni méltóztatik a t. háznak, a földmívelésügyi ministerium működése meglehetősen a régi, a kitaposott nyomokon halad. Elismerem azonban, hogy ezen szűk keretben a t. minister xír nagy tevékenységet fejt ki és figyelmét mindenre kiterjeszti. Látom jelentéséből, hogy itt buzdít, ott serkent, oktat, hol szakközlönyök, hol vándortanítók által; segélyezi a gazdasági egyesületeket; ide bikát, oda szőlővesszőt, vetőmagot vagy facsemetéket ád; beleeresztet egy pár angolnát a Dunába; (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) sajtgyárat létesít Kras-