Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-63
430 e ** országos fiiés 1892. május 30-án, hétfőn. és a míg lesz oly felfogás, a mely minden vegyes házasságból származó minden gyermeket egy egyháznak vindicál és a hithtíség megszegését látja abban, ha a szülő megengedi, hogy csak egy gyermeke is a másik hitestárs vallásához tartozzék és abban neveltessék: addig egészen bizonyos, hogy a felekezetek között kisebbnagyobb súrlódások lesznek és ha az állam ezeket tétlenül nem fogja nézni, lehet, hogy lesznek kisebb-nagyobb confíictusok az állam és az egyházi hatalom között is. De a mint az a szenvedélyesség, melylyel az ügy tárgyaltatott, már most szűnő félben van, rövid idő ' múlva, azt hiszem, meg fog az szűnni egészen és helyet fog adni a dolog higgadtabb felfogásának és annak a józan belátásnak, hogy a felekezeti ellentétek ily fölösleges kiélesítésével és az állani és egyház közötti conflictusok ily fölösleges felidézésével utóvégre valami más is károsodik, nemcsak egy rendelet, egy törvényszakasz vagy a kormány tekintélye, melyet, megengedem, néhányan szívesen látnának károsodni: károsodnak e mellett maguk az egyházak is, melyek így magasztos hivatásra szánt legjobb erőiket meddő torzsalkodásra fecsérlik (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és károsodik mellette a haza, mely nem azért látta örömmel nyugalomra vonulni az éveken át dűlt nemzetiségi viszályokat, hogy azok helyett most a nemzet egységét és erejét vallási villongások gyöngítsék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen felfogás alapján vagyok bátor a költségvetés első tételét elfogadásra ajánlani. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbóldalon.) Vajay István :T. ház! Személyes kérdés czímén kívánok szólni. Igen t. képviselőtársam, az államtitkár úr volt kegyes az én személyemet megemlíteni és hozzám egy kérdést intézni. Természetes, hogy ez a kitüntetés velem szemben azon kötelességet rójja rám, hogy ezen kérdésre úgy, a mint a dolog előttem áll, egész tisztelettel válaszoljak. Hogy miért lehet az egyik kérdésnél distinguálni a theologiai értelmezés és az általános politikai helyzet között, annak oka egyszerűen az, hogy addig, a míg én az általános politikai helyzet alapján a vallások szabad gyakorlatát elfogadom, nem látok oly veszélyt fenforogni, hogy pl. az én hitelvem és egy foreirozott kormányrendelet összeütközésbe jusson. Sőt ellenkezőleg, ezen elvből kifolyónak látom azt, hogy a vallások szabad szárnyra eresztessenek : ekkor aztán fejtse ki mindenik a maga részéről attractionalis képességét. A melynek több erkölcsi ereje van, az boldogulni fog; a melynek pedig nincs erkölesi ereje, vagy aránylag kevesebb, az magától úgy is elenyészik. (Egy hang jobb felöl: Comburantur! Derültség.) Ez az egyik különbség. Á másik pedig, hogy miért állott elő a conflietus ? Bizonyára nem a különböző felekezetek papjainak egymás iránti féltékenységéből kizárólag. Hanem két ok miatt. Először, mert a szülők magok a törvényt nem létezőnek, magukra nézve nem kötelezőnek tekintik. A szülők maguk viszik oda az egyes úgynevezett nem illetékes lelkészekhez gyermekeiket s nem a lelkészek csalogatják oda a szülőket. (Ellenmondások és mozgás a jobboldalon.) Mindig a szülők szabad akarata szerint történik az intézkedés, a mely szülői szabad akaratot a lelkészek egy része föltétlenül helyesel és acceptál, a másik része pedig perhorrescal azért, mert attól fél, hogy megfogynak számban és erőben. Ez a másik ok: t. i. a protestáns féltékenység. Ennek, t. i. a szülők természetes joga leigázásának a kivihetösége tehát tisztán lehetetlen, mert egymással homlokegyenest ellenkező elvek ütköznek össze, már pedig az elvek egymás irányában türelmetlenek és a mikor az egyik elv a másik megsemmisítésére törekszik, akkor győz az erősebb. A személyek lehetnek egymás irányában türelmesek, de az elvek nem. És valahányszor az állam részéről történik intézkedés, ha egy elv ellen intéztetik támadás, a melynek feladását, ha megengedjük, létjogunkról mondunk le, mindannyiszor ezen elv elől meg kell hátrálnia és vele szemben meg kell semmisülnie a legerősebb állami akaratnak is. (Helyeslések bal felől.) Ezeket kívántam a t. államtitkár úrnak hozzám intézett kérdésére válaszolni. Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Zárszó illeti még Irányi Dániel t. képviselő urat, mint tiznél több képviselő úr által aláírt határozati javaslat benyújtóját és az előadó urat. Előbb azonban még a cultusminister úr kivan nyilatkozni. (Halljuk! Hal'juk!) Gr. Csáky Albin vallás és közoktatásügyi minister: T. képviselőház \ Nem akarok ismétlésekbe esni, még kevésbbé akarok plágiumot elkövetni, azért mindössze csak az utolsó napok folyamán hallottakból kiszedve egyes észrerevételt, egyes nyilatkozatot, arra fogom megtenni megjegyzéseimet, természetesen csak azon nyilatkozatokra és észrevételekre, melyeket szerintem válasz nélkül hagyni nem lehet. (Halljuk/ Halljuk !) Első sorban kénytelen vagyok Hock János t. képviselő úrnak két dologra nézve felvilágosítással szolgálni. A t. képviselő úr jónak látta egy levelet felolvasni, melyet a pápai államtitkár, Rampolla bibornok úr, gondolom, a bécsi nuntiushoz inté-
