Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-63
68. orsiágos Blés 1802. május 30-An, hétfon. 431 zett s a mely levélben említés van téve arról, hogy Szapáry grófnak, a magyar ministerelnök nek egy propositioja tárgyal tátott, illetőleg hogy ezen propositió a szentszék részéről nem volt elfogadható. És mintán részemről kijelentettem volt, hogy a kormány mindvégig megmarad azon az állásponton, a melyet 1890-ben elfoglalt, de igenis szívesen fogadta a modus vivendi-re vonatkozó előterjesztéseket: a t. képviselő úr a két állítás közt ellentétet látván, azt monda: »Ime, már megint más politikát tíz a ministerelnök és mást mond, Vagy más politikát tíz a közoktatási mínister.« A t. képviselő úr téved, semmiféle ellentét, semmiféle ellenmondás a két tény között nincsen. A dolog természetében fekszik, hogy a lefolyt másfél év alatt sok mindenféle modus vivendi-vel kellett a kormánynak foglalkoznia, oly modus vivendi-vel, a mely illetékes tényezők által a kormány elé terjesztetett. A dolog természete és fontossága megkívánta azt is, hogy a kormány minden egyes ilyen propositiót a lehető legnagyobb körültekintéssel fontolja meg, a lehető legnagyobb szorgalommal és figyelemmel foglalkozzék vele. Es így történt ismét egy modus vivendire vonatkozólag, melyet lényegében a kormány a maga részéről elfogadhatónak tartott, hogy hozzátette észrevételeit, megjelölte azon föltételeket, melyek alatt ezen modus vivendí tényleg életbeléptethető is volna. Ezen a magyar kormány észrevételeivel és föltételeivel ellátott modus vivendi azután a maga utján, az egyházi hatóságok útján, a római szentszékhez is eljutván, ott természetesen megint a szentszék által megbírálás tágyává tétetett és csak errevonatkozhatik aztán az a megjegyzés, hogy 5jgr. Szapáry ministerelnök propositioi nem fogadhatók el. Tehát eredetileg nem a mi propositionkról van szó, hanem oly előterjesztésről, mely egy elénk terjesztett modus vivendire vonatkozólag a mi feltételeink kapcsán Rómában tétetett. Ezen kivtíl a t. képviselő ár még jónak látta azt is, hogy a boldogult herezegprímásnak, Simor Jánosnak egy privát levelére hivatkozzék, a a melyet ő hozzám az r elkereszteled rendeletre vonatkozólag intézett. Úgy hiszem, még emlékeznek rá a t. képviselő urak, hogy mikor 1890-ben itt ugyanaz felhozatott, én a magam részéről mindig azt mondottam, hogy a boldogult herczegprímás maga mindig ellenezte ez ügynek rendelet utján való rendezését. Nem tartom szükségesnek elmondani az ő okait; nem tartom szükségesnek hivatkozni azokra, a miket én mondottam neki, még kevésbbé tartom szükségesnek a Hock János úrtól bemutatott levéllel szembeállítani azt a levelet, melyet akkor a a boldogult herezegprímásnak válaszúi írtam. Ue hogy magyarország akkori herczegprímásának sem voltak hitelvi scrupulusai e kénlésre vonatkozólag azt, gondolom legjobban, legfényesebben bizonyítja azon körlevél, tehát nyilvános rendelet, melyet ő az 1890. április 12-én tartott püspöki conferentia után egyházmegyéje papságához intézett. Ezen érseki körlevél végén (Halljuk! Halljuk!) a boldogult herczegprímás ezt mondja (olvassa.) »Mature itaque pensatis et ad trutmam revolutís omnibus circumstantiig, ac difficultatibus in eo coalitum fűit, ut de prolibus, de quibus loquitur et ágit minísteriale reseriptum, testimonium esaretur et ad locum in ministeriali reseripto designatum transponatur secundum schema subnexum.« Ez szerintem kétség kivűl helyezi azt, hogy még a boldogult herezegprímásnak sem volt hitelvi scrupulusa és akadálya, mert ha az lett volna, nincs köztünk senki, a ki ráfoghatná, hogy hitelvi serupulussal szemben tett volna ily rendelkezést. (Igaz! Úgy van! jobb felöl.) Már most, t. ház, még egy pár felvilágosítással tartozom Vajay István t. képviselő úrnak. A képviselő úr többek közt azon merész állítást tette e házban, hogy a közoktatási minister kezelése alatt álló alapok és alapítványok milliói korteskedési czélokra, haszzáltatnak. (Derültség jobb felöl. Halljuk! Halljuk!) Nem tudom hogy a t. képviselő úr engem értett e, hogy én használtam fel ez összegeket kortes czélokra, vagy pedig hívatalbeli elődöm. Ha az utóbbira értette akkor legalább is különösnek kell jeleznem az oly gyanúsítást, a melylyel szemben az illető magát már nem igazolhatja s melylyel szemben az illető rá nem mutathat a tényállásra, a mely meghazudtolná e gyanúsításokat. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Ha pedig a t. képviselő úr reám értette, akkor aztán jót állok neki és mindenkinek, hogy ily korteskedésnek absolute semmi nyomát sem fogja találni egész működésemben. Egész működésem e tekintetben, mint minden másban, nyitott könyv, lapozgathat benne a képviselő úr s bárki is bátran, nem fog ily adatra jutni, mert nincs s ennélfogva nem is találhat ilyet. (Helyedés jobb felöl.) A t. képviselő úr azután még egy sokkal merészebb állítással áll elő, azt mondván, hogy minő különös jelenség az, íme a kormány és a kormánypárt a protestantizmus védőjéül szegődik. Miért és miben szorul a protestantismus védelemre ? Thaly Kálmán: Csorbítja alkotmányunkat! Gr. Csáky Albin, vallás- és közoktatásügyi minister: Uj törvényjavaslatról van-e szó, akarunk-e új törvényes intézkedéssel a protestantismusnak kedvezményekéi biztosítani. Úgy tudom, hogy nem, hanem úgy látom, hogy egy fennálló törvény további fentartásáról van szó, (Igás! Úgy van! jobb felöl.) egy oly törvénynek,
