Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos ülés 1892. május 80-iln, hétfőn. 429 kötelező. Minden ily esetben a kormány eorri­gálólag intézkedett és ez intézkedések sohasem irányultak egyoldalúan a katholicus vallás ellen, hanem minden esetben különbség nélkül minden felekezettel szemben érvényesíttettek. Ha el­keresztelési eset jutott a kormány tudomására, felhívta az illető egyházi főhatóságokat és meg­kereste, hogy az anyakönyvi kivonatot az illető lelkészhez juttassa. Úgy vélekedett ugyan­is a kormány, hogy a törvényszakasz érvénye­sülésének alapfeltétele az, hogy az illetékes lelkész a gyermek születéséről tudomást sze­rezzen. És mint már a t. minister űr említette, éveken át számos esetben történt, hogy e fel­hívásoknak az illető egyházi hatóság meg is felelt és így a maga részéről is resj)eetáltä a törvény rendelkezéseit. Ekkor következett az 1885-diki Trefort-féle rendelet, mely ez eljárást általánosságban, kötelezőleg előírta és annak elmulasztását a kihágási büntető törvény 53. §-a szerinti kihágásnak minősítette. Ekkor követ­kezett az 1890 diki februári rendelet, mely kí­méletesebb alakban, több coneessioval ugyanezt deeretálta. Es mindez esetben soha az egyház részéről dogmaticns akadály fel nem hozatott; az anyakönyvi kivonatok áttétettek a nélkül, hogy ez ügyben valaki dogmaticns kérdést látott volna. Miután azonban a februári rendelet kibo­csátása után e rendelet úgy tüntettetett fel, mint a katholicus egyház dogmáiba ütköző és a kormány és a katholicus egyház vezérlő férfiai közt, mond­hatom mindkét részről a legnagyobb jóakarattá! és békeszeretettel folyt tárgyalások nem ered­ményeztek oly megegyezést, mely lehetővé tett volna a katholicus egyház részéről oly anyaköny­vezést, mely megfelel az 1868-diki törvénynek és nem ütközik a katholicus hitelvi felfogásába ; egyrészt a törvény biztosabb érvényesülése czél­jából, de másreszt egyenesen a katholicus egyház békéje és nyugalma iránti tekintetből határozta el magát a kormány arra, hogy a vegyes há­zasságokból származó gyermekek anyakönyvezé­sét az egyház kezéből kivegye és világi ható • ságok kezébe tegye. (Helyeslés jobb felöl.) Ez a tények rövid vázlata. És ha e tény­állás alapján egy képviselő úr a minister urat Goethe Zauberlehring-jéhez hasonlítja: legyen szabad nekem találóbban Macchiavelli egyik mondását alkalmaznom ez esetre: a bajnak oka a hideglelés és nem az orvos. A baj oka az, hogy ma általában vallási dolgokban sokkal nagyobb az érzékenység, mondhatjuk sokkal nagyobb az intolerantia, mint azelőtt (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy most sokan egyházellenes merényletet látnak oly dolgok­ban is, melyeket azelőtt semmi másnak nem tekintettek, mint a fennálló törvény egyszerit consequentiájának. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És bátor vagyok kérdezni Vajay István kép-; viselő úrtól: ha ő az Irányi Dániel kép­viselő úr határozati javaslatára azt mondja, hogy fentartja ugyan a hittani magyarázatot, de az általános politikai helyzet alapján el­fogadja a határozati javaslatot; ha tehát ő e határozati javaslattal szemben tud distinguálni theologiai értelmezés és politikai exigentiák kö­zött, miért nem tud distinguálni akkor, mikor fennálló szentesített törvénynyel áll szemben? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha Hock Já­nns képviselő úr egészen helyesen és a történeti igazságnak megfelelően felhozta azt, hogy a katholicus egyháznak főereje abban rejlik, mi­szerint hitelveiből soha egy jottányit fel nem ad, de az államéletben néha szükségszerűen be­következő eseményekkel, mint történeti tények­kel megalkuszik- és ha megalkuvás a 68-iki törvény által alkotott helyzettel szemben tény­leg meg is történt: miért válnék e megalku­vás épen most 25 év máivá lehetetlenné ? Mél­tóztassanak elhinni, hogy semmiféle kormány­zati ténykedés sem magyarázza meg és nem igazolja azt a rendkívüli hevességet és szenve­délyességét, melylyel nem a katholicus egyház vezérlő tényezői részérő], hanem, elismerem, te­kintélyes része által a kormány és az ismere­tes rendelet a legutóbbi időben megtámadtatott. (Igaz! jobb felöl.) Hiszen az csak tagadhatlan, t. ház, hogy arra a merev katholicus álláspontra nézve, mely itt is néhány beszédben kifejezésre jutott, magának az 1868-diki LIII. tcz. 12. §-ának megalkotása nagyobb sérelem volt, mint minden rendelet, mely ezen alapon azóta ki­bocsáttatott. Es mégis tény az, a, mire Feny­vessy Ferencz t. képviselőtársam ráutalt, hogy ezen törvénynek sem megalkotásakor, sem köz­vetlenül megalkotása után soha oly heves és éles ellenzékkel nem találkozott a kormány, mint a legújabb időben ezen törvény végrehajtásánál. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Mert nem büntettek, nem volt törvénytelen rendelet! Berzeviczy Albert: A túloldalról felszólalt t. pap-képviselő urak bennünket megfenyeget­tek és azt jósolták, hogy hiába szüntetjük mi meg a polgári anyakönyvek behozatala által az elkeresztel ési kérdést, ki fog törni ennek helyébe az eigyóntatási, eíbérmálási, elnevelési kérdés. En megengedem, hogy a t. képviselő uraknak egy tekintetben igazuk lehet. Igazuk lehet any­nyiban, hogy akármiképen fog rendelkezni a törvény, akár lesz szülői szabad megegyezés, akár lesz kötelező szabály, akár lesz polgári anyakönyv, akár egyházi anyakönyv, a míg lesz bármelyik oldalon felekezeti türelmetlenség

Next

/
Thumbnails
Contents