Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos ülés 1892. május 80-iln, hétfőn. 429 kötelező. Minden ily esetben a kormány eorrigálólag intézkedett és ez intézkedések sohasem irányultak egyoldalúan a katholicus vallás ellen, hanem minden esetben különbség nélkül minden felekezettel szemben érvényesíttettek. Ha elkeresztelési eset jutott a kormány tudomására, felhívta az illető egyházi főhatóságokat és megkereste, hogy az anyakönyvi kivonatot az illető lelkészhez juttassa. Úgy vélekedett ugyanis a kormány, hogy a törvényszakasz érvényesülésének alapfeltétele az, hogy az illetékes lelkész a gyermek születéséről tudomást szerezzen. És mint már a t. minister űr említette, éveken át számos esetben történt, hogy e felhívásoknak az illető egyházi hatóság meg is felelt és így a maga részéről is resj)eetáltä a törvény rendelkezéseit. Ekkor következett az 1885-diki Trefort-féle rendelet, mely ez eljárást általánosságban, kötelezőleg előírta és annak elmulasztását a kihágási büntető törvény 53. §-a szerinti kihágásnak minősítette. Ekkor következett az 1890 diki februári rendelet, mely kíméletesebb alakban, több coneessioval ugyanezt deeretálta. Es mindez esetben soha az egyház részéről dogmaticns akadály fel nem hozatott; az anyakönyvi kivonatok áttétettek a nélkül, hogy ez ügyben valaki dogmaticns kérdést látott volna. Miután azonban a februári rendelet kibocsátása után e rendelet úgy tüntettetett fel, mint a katholicus egyház dogmáiba ütköző és a kormány és a katholicus egyház vezérlő férfiai közt, mondhatom mindkét részről a legnagyobb jóakarattá! és békeszeretettel folyt tárgyalások nem eredményeztek oly megegyezést, mely lehetővé tett volna a katholicus egyház részéről oly anyakönyvezést, mely megfelel az 1868-diki törvénynek és nem ütközik a katholicus hitelvi felfogásába ; egyrészt a törvény biztosabb érvényesülése czéljából, de másreszt egyenesen a katholicus egyház békéje és nyugalma iránti tekintetből határozta el magát a kormány arra, hogy a vegyes házasságokból származó gyermekek anyakönyvezését az egyház kezéből kivegye és világi ható • ságok kezébe tegye. (Helyeslés jobb felöl.) Ez a tények rövid vázlata. És ha e tényállás alapján egy képviselő úr a minister urat Goethe Zauberlehring-jéhez hasonlítja: legyen szabad nekem találóbban Macchiavelli egyik mondását alkalmaznom ez esetre: a bajnak oka a hideglelés és nem az orvos. A baj oka az, hogy ma általában vallási dolgokban sokkal nagyobb az érzékenység, mondhatjuk sokkal nagyobb az intolerantia, mint azelőtt (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) és hogy most sokan egyházellenes merényletet látnak oly dolgokban is, melyeket azelőtt semmi másnak nem tekintettek, mint a fennálló törvény egyszerit consequentiájának. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) És bátor vagyok kérdezni Vajay István kép-; viselő úrtól: ha ő az Irányi Dániel képviselő úr határozati javaslatára azt mondja, hogy fentartja ugyan a hittani magyarázatot, de az általános politikai helyzet alapján elfogadja a határozati javaslatot; ha tehát ő e határozati javaslattal szemben tud distinguálni theologiai értelmezés és politikai exigentiák között, miért nem tud distinguálni akkor, mikor fennálló szentesített törvénynyel áll szemben? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) És ha Hock Jánns képviselő úr egészen helyesen és a történeti igazságnak megfelelően felhozta azt, hogy a katholicus egyháznak főereje abban rejlik, miszerint hitelveiből soha egy jottányit fel nem ad, de az államéletben néha szükségszerűen bekövetkező eseményekkel, mint történeti tényekkel megalkuszik- és ha megalkuvás a 68-iki törvény által alkotott helyzettel szemben tényleg meg is történt: miért válnék e megalkuvás épen most 25 év máivá lehetetlenné ? Méltóztassanak elhinni, hogy semmiféle kormányzati ténykedés sem magyarázza meg és nem igazolja azt a rendkívüli hevességet és szenvedélyességét, melylyel nem a katholicus egyház vezérlő tényezői részérő], hanem, elismerem, tekintélyes része által a kormány és az ismeretes rendelet a legutóbbi időben megtámadtatott. (Igaz! jobb felöl.) Hiszen az csak tagadhatlan, t. ház, hogy arra a merev katholicus álláspontra nézve, mely itt is néhány beszédben kifejezésre jutott, magának az 1868-diki LIII. tcz. 12. §-ának megalkotása nagyobb sérelem volt, mint minden rendelet, mely ezen alapon azóta kibocsáttatott. Es mégis tény az, a, mire Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam ráutalt, hogy ezen törvénynek sem megalkotásakor, sem közvetlenül megalkotása után soha oly heves és éles ellenzékkel nem találkozott a kormány, mint a legújabb időben ezen törvény végrehajtásánál. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Mert nem büntettek, nem volt törvénytelen rendelet! Berzeviczy Albert: A túloldalról felszólalt t. pap-képviselő urak bennünket megfenyegettek és azt jósolták, hogy hiába szüntetjük mi meg a polgári anyakönyvek behozatala által az elkeresztel ési kérdést, ki fog törni ennek helyébe az eigyóntatási, eíbérmálási, elnevelési kérdés. En megengedem, hogy a t. képviselő uraknak egy tekintetben igazuk lehet. Igazuk lehet anynyiban, hogy akármiképen fog rendelkezni a törvény, akár lesz szülői szabad megegyezés, akár lesz kötelező szabály, akár lesz polgári anyakönyv, akár egyházi anyakönyv, a míg lesz bármelyik oldalon felekezeti türelmetlenség