Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

428 68. országos alés 18»2. m.ljns Sö-áo, hétfőn. eindit, nec poenam injungit ei, pui contra legem fecit.« Tehát világos, hogy a római jogfogalmak szerint a lex inperfecta criteriumának egyik jelentékeny és lényeges része, hogy ellenkező kötés vagy cselekmény ne érvényteleníttessék: ebben hiányzik, mert a 12. §. második bekezdése világosan és határozottan kimondja, hogy a/, ezzel ellenkező mindennemű kötés vagy megegyezés érvénytelen. így tehát a 12. §. nem volt lex inperfecta nézetem szerint még akkor sem, mikor a kihágásokról szóló törvény büntető sanetiojával még nem lett ellátva. (Helyeslés jobb felöl.) Gyakran hallottuk egyes képviselő urak részéről, nevezetcsen Nagy István és még élesebben Vajay képviselő úrtól, hogy ez a törvény egyáltalában vésrre nem hajtható, mert ellenkezik az észjoggal, ellenkezik a szülők természetadta jogával és szükségkép állami omnipotentiára vezet. Már kérem, mindezek a fogalmak: észjog, szülőknek természetadta joga, állami omnipotentia, a törvény végrehajthatósága, vagy végrehajthatatlansága oly dolgok, a melyekre nézve a vélemények egyénenkint nagyon különbözők lehetnek. (Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék elgondolni, hová vezetne az, ha minden egyes törvényre nézve minden egyes ember a maga szempontjából construálná a maga véleményét ás csak azt a törvényt vélné megtartandónak, a mely az ő felfogása szerint mind e szempontokból a kritikáját kiállja V (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás, zaj a szélsőbalon.) Akkor minden egyes ember számára külön büntető codexet kellene behozni, mert íniiiűeo egyes emberre változnék a törvényszegés fogalma. (Helyeslés jobb felöl. Ellenmondás a sgélsöbalon.) Azonban a legtovább ment ezen sajátszerű magyarázatokban Hock János t. képviselő úr, a ki minapi, elismerem, igen szép beszédében azt mondta, hogy az 1868 : LM. tez. 12. §-ának szövege nem is zárja ki a szülők szabad elhatározását, mert az ő magyarázata szerint a ratio legis e szakaszban az, hogy a törvényhozás védelmezni akarja a, gyermeket, esetleg a szüleiket a reversalisok ellen, vagy — a mint •A képviselő úr kifejezte magát — a papok ellen, de a törvény nem akarta védelmezni a gyermekeket a szülők saját akarata ellen. Megengedem, hogy ezen értelmezés merész ség tekintetében — de csak ebben az egyben — semmi kívánni valót sem hagy hátra, (Derültség a jobboldalon.) de a t. képviselő úr által a ház színe előtt oly nagyon földícsért logika ítélőszéke előtt ugyan meg nem állhat; (Helyeslés a jobboldalon.) Kérdem, hol kezdődik és hol végződik az a szülői akarat, a mely ellen a képviselő úr állítása szerint a törvényhozás a t gyermeket védeni nem akarta ? Hát a reversa üst, ha az egyáltalában létrejön, nem-e a szülők akarata hozza létre? Megengedem, hogy talán pressio folytán jön létre, a szülők utólag talán meg is bánják, de valakinek beleegyezése és akarata nélkül tőle reversalist kivenni még sem lehet: tehát magában a reversalisban is benne van a szülők akarata. (Igizl Úgy van! a jobboldalon.) Vájjon ez ellen az akarat ellen sem akarja-e a t. képviselő úr a törvényhozás védelmét igénybe venni ? Avagy kérdem a t, képviselő urat: képzelhet-e olyan esetet, vagy felteheti-e azt hivatástársairól, a lelkészekről, hogy ők a törvény rendelkezése ellenére és a, szülők akarata ellenére is akarjanak egy gyermeket valamely vallás tanaiba beavatni és szentségeiben részesíteni ? Ilyen esetet bizonyára a t. képviselő úr sem tesz fel, sőt képtelenségnek is tart. De hogyan akarhatja akkor velünk elhitetni, hogy a törvényhozás e szakaszt csakugyan merő képtelenségek számára, a melyek elő sem fordátlhatnak, akarta volna megalkotni? (Helyeslés a jobbóldalon.) De eltekintve mindettől, hiszen ez a szakasz nem az égből csöppent le; hiszen annak megalkotását tárgyalások előzték meg, a melyek mindnyájunk előtt ismeretesek, a melyek benne vannak a képviselőház és főrendiház naplójában. Hiszen tudjuk, hogy nyíltan fel volt állítva a kérdés mindkét ház előtt: kívánják-e a szülők szabad egyezkedési jogát fenbagyni vagy nem? Erre nézve módosítások is nyújtattak be és mindkét ház a, szülői szabad megegyezés elvetésével a kötelező meghatározás meliett döntött. Ezek után csak nem lehet azt állítani, hogy a ratio legis és a törvényhozás intentioja az lett volna, hogy a szülők megegyezésének útja mégis fenhagyassék és a »sexus sequitur í3exuni« elve ne minden esetben alkalmaztassák, (Helyeslés jobbról.) így állván a dolog, a kormány álláspontja nem lehetett más 1868. óta, a minthogy nem is volt más, mint az, hogy e törvény e rendelkezését minden tudomására jutó esetben érvényesítse és ezt meg is tette. Nem áll tehát Hévizy János képviselő úr azon ellenvetése. hogy a törvény e rendelkezése 22 évig nem hajtatott végre. Actákkal szolgálhatunk annak bizonyítására, hogy igenis végrehajtatott. A kormány nem járt el, nem is járhatott el ez ügyben inquisitorius úton és így nem is juthatott tudomására sok esetnek, hanem a hol egy eset tudomására jutott, ott intézkedett. Történt ez elkeresztelések ügyében; megtörtént, hogy feljelentések tétettek iskolák részérő], hogy valamely gyermek nem azon vallásoktatásban részesí ttetik, a mely rá nézve a törvény értelmében