Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. orszásros ülés 1892. május 30 ári, hétfőn. 425 t. képviselőtársaim határozati javaslatait. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Berzeviczy Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) (Halljuk!) Legyen szabad, a menynyire azt az itteni temperatura és hangom ez idő szerinti állapota megengedi, a vitához néhány észrevétellel hozzájárulnom. De mielőtt ezt a vita főtárgyát képező egyházi és vallási kérdésekre nézve megtenném, mindenekelőtt a közvetlen előttem szólott képviselő úr fejtegetéseire leszek bátor reflectálni és pedig azokra a fejtegetésekre, melyek specialiter a közoktatási kérdéseket érintik. Csupán kettőre szorítkozom. A t. képviselő úr szíves volt felemlíteni az országos tornaverseny ügyét és azt is, mint a kormány kudarczát hozta fel. Én vele e tekintetben egyáltalán nem lehetek egy véleményben és bár a kormány soha sem szépítette a helyzetet és az országos verseny, mint első alkalommal rendezett hasonló ünnepély, minden részében nem sikerülhetett, mert ismeretlen faetorokkal számoltunk, minden esetre első kísérletnek — azt hiszem — elég buzdító és bátorító volt és kudarcznuk azt nem lehet mondani. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) A mi pedig azt illeti, hogy a kormány a tornaverseny után az igazgatókhoz kérdést intézett a verseny győzteseire nézve, ez annyiból áll, hogy a verseny befejeztével igaz ugyan, hogy feljegyzések vétettek a versenyek eldöntésérői és a győztesek neveiről, de a hosszú versenyek folytán kimerült személyzet a késő délutáni órákban és nagy hőségben sietve végezvén ezt, nem csoda, ha egyik-másik; feljegyzésnél némely hiba csúszhatott be és nem hibáztatható, hogy rectificálások végett az illető igazgatók megkérdeztettek, hogy azok adatai a versenyek színhelyén felvett adatokkai összhangba hozassanak. A mi továbbá a t. képviselő úr azon panaszát illeti, hogy a kegyestanítórend a görögpótló tanfolyam czíménúj terhekkel sújtatott beleegyezése nélkül, erre vonatkozó kérdését és panaszát én a közoktatási bizottságban úgy értettem, hogy egyáltalán új terhek ellen panaszkodik, melyeket a rend az iskolák fentartásánál ésúj intézetek átvételénél elviselni kénytelen és bátor voltam megjegyezni, hogy ily intézkedéseknél a kormány mindig csak a renddel egyetértőleg járhat el és reá akaratán kivííl semmiféle terheket nem háríthat. Azonban az természetes: ha a görögpótló tanfolyam behozatott, ha a görögpótló tanfolyamot maga a t. képviselő úr is helyesli, ha a görögpótló tanfolyam oly tantárgyak előadásával is jár, a melyek eddig a gymnasiumi tantervben elő nem fordultak, ezen másképen, mint új tanerők beállításával, nem lehet segíteni. Es természetes, ha a kegyes tanítórend a maga intézeteit azon a magas színvonalon akarja megtartani, KBPVH. NAPLÓ 1892 — 97. III. KÖTET. melyen eddig is állottak, e tekintetben nem a minister akaratának, hanem a tanterv és törvény követelményének kell megfelelnie. Áttérve most magára a vallásügyi vitára, általánosságban azt vélem eonstatálhatni, t. ház, hogy mindenesetre különbség van az ezúttal lefolyt viták és a két év előtt, az úgynevezett elkeresztelési rendeletet közvetlen követett vita között. Tagadhatlan, hogy habár egyes heves felszólalások talán előfordultak most is, annyi tárgyi ellentét nincs köztünk ez alkalommal, mint a két év előtti vitákban volt. És e körülménynek okát, azt hiszem, lehetetlen másban keresni, mint abban, hogy az a. rendszabálya inetyet a kormány a fenforgő controversiák eloszlatására kilátásba helyezett, tudniillik a polgári anyakönyvek behozatala, alkalmas e controversiák megszüntetésére és így ezen rendszabálynak puszta kilátásba helyezése is alkalmas volt már arra, hogy a kedélyeket lecsillapítsa. (Helyeslés jobb felől.) Azonban megengedem, hogy jelenleg is vannak köztünk úgy az elmultaknak és a jelen helyzetnek megítélését, mint a jövő teendőit illetőleg nézeteitérések, ellentétek. Ezekre vonatkozólag könnyebben jelezhetem álláspontomat azokra nézve, a melyek a jövő feladatait illetik, mert e tekintetben az ellentétek csekélyebbek úgy számra, mint jelentőségre nézve. Mindenekelőtt constatálhatom, hogy a polgári anyakönyvek intézménye ellen komoly elfogadható érv alig hozatott fel; a mi felhozatott, az mind úgyszólván, kizárólag a partialis anyakönyvekre vonatkozik. Ezeknek az érveknek különös súlya tehát csak az esetben volna, ha a kormány ezt mint egy végleges rendszabályt tervezné, mely hivatva van állandóan mindenkorra megkülönböztetést tenni a vegyes házasságból származott és a nem vegyes házasságból származott gyermekek közt. Miután arra nézve nézeteltérés alig lehet, hogy az általános polgári aiwakonyveket ez idő szerint és közigazgatásunk jelen állapota mellett behozni lehetetlen — e tekintetben ellenkező véleményt csak Helfy képviselő úr részéről hallottam és megvallom, a képviselő tírnak e nyilatkozata bennem azt a hitet keltette, hogy jelenlegi közigazgatásunk legalsó szervezetének, közegeinek mostani helyzetére, elfoglaltságának mérvére nézve kellő tájékozottsággal nem bír — miután, mondom, arra nézve, hogy a jelen állapotok mellett az általános polgári anyakönyvvezetés be nem hozható, nézeteltérés alig van: nem látok okot fenforogni arra, hogy ez a rendszabály miért ne hozassák be már most partialiter legalább a vegyes házasságból született gyermekekre nézve, ha ez által sikerül a felekezetek közti súrlódások és viszálkodások egyik főokát eltávolítani. (Helyeslés jobb felől.) 54