Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

426 fiS. országos ülés 1892. május SO-án, hétfőn. Horánszky t képviselő úr szíves volt a polgári anyakönyvek helyett egy más módozatot, egy más expedienst ajánlani, a mely mellett nem válnék szükségessé az anyakönyvvezetést az egyházak kezéből kivenni. E javaslatnak hibáit már a mélyen t. minister xír méltóztatott jellemezni; ezúttal főleg csak arra a körülményre kívánok utalni, hogy nézetem szerint a Horánszky képviselő úr javaslatának elfogadása és keresztülvitele esetében a polgári anyakönyvvezetéssel esetleg vele járható bajok valószínűleg bekövetkeznének, de az azzal járó előnyök elmaradnának. Mert mire vonatkoztatta Horánszky képviselő úr az ő főaggályát a polgári anyakönyveket illetőleg? Arra, hogy nézete szerint ma a közigazgatásnak, a polgári hatóságnak orgánumai némely helyen és némely fokon nem bírnak elegendő megbízhatósággal arra, hogy kezeikbe teljes megnyugvással lehessen az anyakönyvvezetést letenni. Ámde az általa ajánlott eljárási módozat mellett az az illetékes, de nem keresztelő lelkész az ő illetékességi körébe tartozó gyermekekre nézve az összes anyakönyvi adatokat honnan merítené? Egy politikai hatóságtól, egy polgári közegtől, melynek feljegyzéseit, eljárását a lelkésznek ellenőrizni semmiképen módjában nem áll. Így tehát, ha a polgári közegek eljárásukra nézve a kellő megbízhatóságot csakugyan nélkülözik — a mit kétlek — e megbízhatatlanságnak minden veszélyével szembe állanánk Horánszky képviselő úr javaslatának elfogadása esetében is; de a helyzet rosszabbodnék annyiban, hogy míg a polgári anyakönyveknél a teljes felelősséget az anyakönyvért és annak minden adatáért a polgári közeg viselné és így ez mindenesetre nagyobb garantia volna az anyakönyv helyes vezetésére nézve is; addig Horánszky képviselő úr módozata értelmében az anyakönyv adataiért a felelősség első sorban oly lelkészeket terhelne, kik az adatokat esetleg egy száz mértföldnyire eső helyről, egy előttük ismeretlen polgári hatóságtól szerezték. Nézetem szerint tehát ez a sarkalatos hibája van a t. képviselő úr által ajánlott modus vivendinek. Azonban kitüntette ezt az a vita is, a miről különben én soha sem voltam kétségben, hogy t. i. a polgári anyakönyvek behozatalán kivűl még más messzeható reformokra is van szükség a vallásügyek terén. Esitt legyenszabad az izraelita vallás receptio jára, illetőleg egyenjogúsítására vonatkozólag megjegyeznem, hogy nézetem szerint e reformot mindnyájan óhajtjuk, azt mindnyájan lehetségesnek, szükségesnek tartjuk és ezen reform legközelebbi jövőben leendő megalkotására nézve én annál kevésbbé látok akadályt fenforogni, miután most már tisztázva vannak az eszmék és egyetértünk arra nézve, hogy a receptiót ég egyenjogúságot általánosságban kimondó törvényczikkre van szükség és hogy az ebből kifolyó további jogviszonyok rendezése nem spícialiter a zsidóságra vonatkozó, hanem általán az interconfessionalis viszonyokat, illetőleg a személyi és családi jogot tárgyazó organicus törvényeknek lesz feladata. (Élénk helyeslés jobb felől) A zsidó vallás egyenjogúsítása és receptioja, nézetem szerint, nem kizárólag a zsidók érdeke, hanem érdekében fekszik a magyar nemzetnek az, hogy a nemzettest összeforrasztásának mindennemű még meglevő akadályai elháríttassanak. (Helyeslés jobb fólől.) A további reformok irányát határozati javaslat jelöli meg, a melyet Irányi Dániel t. képviselő úr nyújtott be és a mely e házban minden oldalról, tán egyesek kivételével és a kormány részéről is helyesléssel találkozott. Azon felfogás alapján, a melyet a t. vallásos közoktatásügyi minister úr kifejteni méltóztatott, részemről is hozzájárulok azoknak a fejtegetéseknek legnagyobb részéhez, a melyekkel gr. Apponyi Albert t. képviselő úr minapi fényes beszédében e határozati javaslatot támogatta és a melyekkel nézetem szerint minden szabadelvűén gondolkozó embernek egyet kell értenie. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Altalán azt tartom, hogy az a fogadtatás, melyben Irányi Dániel t. képviselő úr határozati javaslata ezúttal e házban részesült, nem igazolja a t. képviselő úrnak azt a panaszát, a meíylyeí beszédét kezdette, hogy t. i. a szabadelvű eszmék hazánkban 1867. óta hanyatlásnak indultak. Es mégis elismerem, hogy bizonyos tekintetben igaza van a t. képviselő úrnak, csak az a vádja nem egészen igazságos, a melyet úgy ő, mint Helfy Ignáez t. képviselő úr a kor jelenségeiből merítve a kormány és a többség ellen emeltek. Tagadhatatlan, hogy az általános európai koráramlat ma nem kedvez azoknak a szabadelvű eszméknek és intézményeknek, a melyek a 60-as években nálunk és mindenütt oly erőteljes lendületet vettek. (Helyeslés jobbról.) A társadalomban, a politikai életben és a sajtóban nyíltan és követeiden lépnek föl oly irányzatok, a melyek minden szabadelvű eszmének és intézménynek határozott ellenesei, (Úgy van! Úgy van! jobb felől.) habár néha a hamisítatlan szabadéivűség hirdetői gyanánt szeretnének feltűnni. (Élénk helyeslés és tetszés jobb felől.) De azt hiszem, hogy ezeknek az irányzatoknak keletkezése és megizmosodása miatt a kormánynak és többségnek szemrehányást tenni annál kevésbbé lehet, mert ezen irányzatok támadásaikat állandóan és consequenter a kormány ellen intézik. Én egyáltalán egyetlen egj létező politikai pártot sem akarok, mint pártot ez irányzatokkal