Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos ülés 1892, májas 30-án, hétfőn. 421 egyik, sem másik hitfelekezet számára felnevelni, melyet ők nem vallanak, annál kevésbbé vétessék fel idegen vallásba. A túloldal ezt nagy helyesléssel fogadta, de én nem adhatok a minister úrnak igazat. Nem vitatkozom a rendelet törvényes volta felett, de egyet constatálok: azt, a mit a miuister úr a múltkor tagadott, hogy a szülőknek igenis joga van saját csemetéjüket, lelkűkből való lelket, vérükből való vért abban a vallásban neveltetniök, melyben akarják. Az nem mentség, hogy a törvény úgyis módot nyújt a szülőknek, hogy azt a vallást fogadják el, a mely nekik tetszik. De ne feledjük, hogy a gyermekkori benyomások azok, melyek tovább megmaradnak lelkünkben. A vallás nem olyan, mint a hogy Schvarcz Gyula képviselő úr hasonlította: egy elkopott kabát, melyet könynyen fel lehet cserélni mással; az ott marad állandóan a mi lelkünkben. Az az idősebb ember, a kinek már gyermeke van, nem szívesen dobja el magától régi elveit, habár meggyőződött is a másik helyesebb voltáról; de nem állja útját annak, hogy gyermeke azon másik vallásfelekezetben neveltessék. Professori életemben tapasztaltam, hogy a normális iskolákban és gyinnasium 4—5—6 osztályaiban is voltak esetek, midőn protestáns vallású szülő gyermekét a katholieus hitéleti törvények szerint neveltette és viszont a katholieus szülő a protestáns hitéleti elvek szerint. Mikor a minister úr kiadta rendeletét, akkor visszakényszerítették ezeket a gyermekeket a szülőik vallásába és nem folytathatták azt a vallási tanfolyamot, melyben meglehetősen haladtak, mert nem birták privátim honorálni a lelkészeket. Ezért az új vallás tanulásába kezdettek. Tessék elképzelni azt a conglomeratumot, azt a visszariasztó keveréket, a mely előállott ezen vallások összetömörített képéből. Hánykolódik az ifjú hivésre hajló lelke azon vallások tanainak szirtjei között, váljon melyiktől szabaduljon, melyikhez húzzon. Nyivánvaló, hogy ez előbb utóbb vallástalanságra, a vallás iránti közömbösségre vezet. Vajay Isván: Igaz! Űgy van! Hévizy János: Pedig a vallás iránti közömbösség nem lehet az állam ezélja; nem azért, mert a magyar történelem megtaníthatja nemcsak a t. minister urat, de valamennyiünket, hogy Szent István, Szent László, Nagy Lajos Hunyady, Rákóczy, Bethlen, tehát ép azon nagy férfiak voltak, kiken régi dicsőségünk most is nyugszik; kiknek fegyverét nemcsak a hazaszeretet, hanem a vallásos hevület is élesítette. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) És ujabb dicsőségünk fénye nem volna oly ragyogó, hogyha a hívőknek összességében nem élt volna a hit, az isten iránti bizalom, hogy fegyvereinket győzelemre fogja vezetni a magyar szabadság védelmére. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy az állam a leghelyesebb álláspontra akkor helyezkedik, hogyha békét hagy a vallásoknak, hogy ezeket magukra hagyja. Én nem féltem a vallásokat a súrlódásoktól, nem féltem attól, hogy az egyik el talál fogyni és nem látom át szükségességét annak, hogy az állam miért akar dédelgetője lenni akár az egyik, akár a másik vallásfelekezetnek; miért i akar édes atyja lenni, holott mostohaságát tapasz: tálja mindegyik vallás. Hogyha az állam lemond az atyáskodásról, a hitélet pezsgőbben fog felforrni és a pezsgőbb hitélet megmenti híveit a közönytől s nem hagyja elragadtatni más vallásfelekezetek által. (Malijuk! Halljuk!) A 68-iki törvényt meg nem menti a t. minister úrnak rendelete, valamint az a két védelem sem, melylyel a 68-iki törvényt Schvarcz Gyula és Fenyvessy Ferencz védelme beszegte. Mert ha a törvény 22 évig végre nem hajtatott, ezzel consstatáltatott, hogy nem helyes, hogy nem nyugszik a helyes egyházpolitikai elveknek megfelelő alapon; valamint az is be van bizonyítva az által, hogy elévült és hogy nagy tévedés volt a 68-iki törvényhozóktól ezen törvényczikknek és különösen 12. szakaszának meghozatala. Ezt a tévedést helyrehozni és nem fentartani kell. Azok, a kik fenn akarják tartani, ugyanoly hibába esnek, mint azok, a kik meghozták. Ez megbocsátandó tévedése a 68-iki törvényhozóknak, de valóságos hatályos bűnné érlelik azok, a kik még most is fentartani akarják. Madarász József: Majd bíínbocsánatért megyünk! Én szívesen megadom a képviselő úrnak! Hévizy János: Minthogy a 68-iki törvény huszonkét évig nem volt végrehajtva, nem látom át, hogy két év előtt miért kellett ennek végrehajtását sürgetni. És a mikor a végrehajtás sürgetése után a katholicusság zöme papjai által — ezt különösen hangsúlyozom — a legalkotmányosabb úton, kérvényekkel fordult ide a házhoz: akkor nem szabad azt ignorálni, nem szabad nyolcz milliónyi katholicusság lelkészeinek kérvényét semmibe sem venni csak azért, mert azt papok ! adták be. (Helyeslés a szélsőbalon) Azok a papok ma a hitélet vezetői: azért, mert — sajnos — autonómiánk nincsen. Ha ez meg volna, akkor maga a hitközség, vagy maga az egyház teljes tömörségével lépne fel, a rendelet ellet vagy pedig a törvénynek revisioj a végett. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) És itt, t. képviselőház, nagy lelki nyugalommal tapasztaltam, hogy az 1868. törvény revideálása mellett nemcsak a katholieus papok, nemcsak a katholieus világiak, hanem a t. más