Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

420 6;i ' orsiágos ülés 1882. május 30-áu, ketíou. hogy már a jövő ülésszak elején méltóztatik beterjeszteni a zsidóvallás receptiojáról szóló törvényjavaslatát. Nézetem szerint ez ismét egy nagy lépés volna az elfogulatlan szabadelvűség útján, a melyen ezen számra nézve csekély és faji rokonság hiányában mindenesetre a saját erejére utalt nemzetnek haladnia kell, ha a jövőben vezérszerepet akar magának vindicálui és óhajtja, hogy érvényesüljenek jogosált aspiratioi és vágyai, melyek pártkülönbség nél­kül minden igaz és jó magyar embernek a szíve mélyében gyökereznek. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Czélszerűnek tartom a törvényjavaslatot azért, mert azzal, ha a törvényerőre emeltetik, me­gint kevesebb lesz egy felekezeti kérdéssel.;,Vannak még úgy is elég bajaink és vágyaink is, a me­lyeknek teljesülésére szükséges, hogy mindazok a kérdések, a melyek a nemzet erejét és actio­képességét bizonyos mértékben — bár csak mel­lékesen is — bénítják, mellőztessenek. (He­lyeslés.) Ezt czélszerűnek és szükségesnek tartom, de hogy ezt elérhessük — megvallom egész őszinteséggel — igen kívánatosnak tartanám, ha a 1868: Lili. tcz. 12. §-a annak idejében revisio alá vétetnék (Helyeslés.) és, hogy revisio következtében lehetővé tétetnék, hogy a mos­tanság kissé elmérgesedett felekezeti szenvedé­lyek lecsillapúlnának. Madarász József: Még mérgesebbé lesznek ! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! Elfoga­dom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) elfogadom abban a reményben, hogy e határo­rozati javaslat szellemétől áthatva, sikerülni fog a magyar törvényhozásnak az összes felekezeti kérdéseket gyökeresen, az illetők megnyug­vására, az ország javára és az elfogulatlan liberalismus dicsőségére megoldani, (Élénk helyes­lés.) akkor majd elmondhatjuk, mélyen fellélegz­ve, hogy végre valahára a felekezeti kérdé­sek reqaiiescant in pace. (Általános helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Hévizy János! Hévizy János: T. ház! Nem mondom, hogy az előbb elhangzott vita valami nagyon kellemesen hatott volna rám, de nem is teszek érte szemrehányást, hanem ki akarom jelenteni, hogy én papi állásomat nem hozom be a törvény­hozásba. (Élénk helyeslés.) Ki akarom jelenteni, hogy a mint én szívesen szeretek meghallgatni bárkit az ő véleményének előadásában, úgy helytelenítem azt az irányt, mikor egyes t. kép­viselő urak talán másoknak nem tetsző nyilat­kozatai után türelmetlenség hangzik e házban. (Helyeslés.) Kérem tehát a t. ház türelmét. Rö­vid leszek, nem élek vissza jogommal, nem élek vissza azért, mert a vége felé siető vallás és közoktatási költségvetés vitája talán már úgyis hosszadalmas sóhajtom, hogy az minél rövidebbé tétessék. (Helyeslés.) Én szeretném hogyha a költségvetés tárgyalá­sánál ezen felszólalásom alkalmával eltekinthet­nék a pártpolitikai szempontoktól, eltekinthetnék azoktól az ellenzéki megfigyelésektől, melyek sok dolognál nagyon is jogosultak, de e téren, a vallás és közoktatás terén, helyökön nem levők. (Helyeslés.) Ha mégis erre a nagyon ma­gas álláspontra nem tudok helyezkedni ma, an­nak ama viszonyban van az oka, a mely itt a t. kormány úgy egyesei, mint összessége, meg az őt támogató t. kormánypárt közt van. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Azt, a mit az előbb Hock János t. kép­viselőtársam megjegyzett, hogy a pártokat a val­lás szerint látja tömörülni, (Égy hang a szélső baloldalon: Nem jól látja!) én kiterjeszthetem az ellenzékre, de nem terjeszthetem ki a t. túlsó oldalra, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a t. túlsó oldal nem tanúsít vallás szerinti csopor­tosulást, hanem mint kormánypárt áll e kérdés­sel szemben is. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Úgy van! Helyes!) A t. tálsó oldal a hatalmi korongon egy vasgyűrű által vau összeszorítva, olyan vasgyűrű által, melyen az egyéni véle­mény ruganyossága meg nem fér. Ha az egyéni vélemény aztán ki találja pattantani az egyese­seket annak a korongnak peremére: bizony azon egyeseknek igen nagy balancirozó képesség­gel kell birniok, hogy onnan le ne szédüljenek. Ezt tapasztaltam Tódor t. képviselőtársam fel­szólalásánál is. Ot nemcsak az ellennézeten levő ellenzék illette gúnyos közbeszólásokkal, hanem saját pártja is. Igaz, hogy ő nem helyez­kedett azon általános pártpolitikai álláspontra, mint a túloldal összes tagjai. Mindaddig míg az egyéni gondolkodás fel nem szabadul azon pár­ton, míg az egyéni vélemény nem respectáltatik : addig én a magyar állam tekintélyét, melyet pedig oly nagyon szeretnek hangoztatni, a minister úrnál nem látom biztos kezekben, mert akkor az ő jóakaratától, vagy szeszélyétől függ, hogy az megvédessék vagy esetleg sárba tiportassák. A kormánypárt alkalmazkodik az ő ministereihez, pedig én egészséges helyzetnek azt tartanám, ha a ministerek alkalmazkodná­nak a párt akaratához. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mutatta ezt a legközelebb lefolyt szomorá vita a Klapkaügyben, a mikor a minister úrtól kérdezték meg, hogy mit szabad akarniok? (Ohó! jobb felől.) A helyzet ez lévén, a minister úr, miként ő mondja, jóhiszemtíleg észrevette, hogy az 1868: LELT. tcz. 12 §-a nincs végre­hajtva. Az ő túlságos tettvágyának ez kapóra jött és kész volt a rendelettel, mely ráparan­csol a szülőkre, ne merjék gyermekeiket sem

Next

/
Thumbnails
Contents