Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

420 6;i

' orsiágos ülés 1882. május 30-áu, ketíou. hogy már a jövő ülésszak elején méltóztatik beterjeszteni a zsidóvallás receptiojáról szóló törvényjavaslatát. Nézetem szerint ez ismét egy nagy lépés volna az elfogulatlan szabadelvűség útján, a melyen ezen számra nézve csekély és faji rokonság hiányában mindenesetre a saját erejére utalt nemzetnek haladnia kell, ha a jövőben vezérszerepet akar magának vindicálui és óhajtja, hogy érvényesüljenek jogosált aspiratioi és vágyai, melyek pártkülönbség nélkül minden igaz és jó magyar embernek a szíve mélyében gyökereznek. (Helyeslés. Úgy van! jobb felöl.) Czélszerűnek tartom a törvényjavaslatot azért, mert azzal, ha a törvényerőre emeltetik, megint kevesebb lesz egy felekezeti kérdéssel.;,Vannak még úgy is elég bajaink és vágyaink is, a melyeknek teljesülésére szükséges, hogy mindazok a kérdések, a melyek a nemzet erejét és actioképességét bizonyos mértékben — bár csak mellékesen is — bénítják, mellőztessenek. (Helyeslés.) Ezt czélszerűnek és szükségesnek tartom, de hogy ezt elérhessük — megvallom egész őszinteséggel — igen kívánatosnak tartanám, ha a 1868: Lili. tcz. 12. §-a annak idejében revisio alá vétetnék (Helyeslés.) és, hogy revisio következtében lehetővé tétetnék, hogy a mostanság kissé elmérgesedett felekezeti szenvedélyek lecsillapúlnának. Madarász József: Még mérgesebbé lesznek ! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! Elfogadom Irányi Dániel t. képviselőtársam határozati javaslatát; (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) elfogadom abban a reményben, hogy e határorozati javaslat szellemétől áthatva, sikerülni fog a magyar törvényhozásnak az összes felekezeti kérdéseket gyökeresen, az illetők megnyugvására, az ország javára és az elfogulatlan liberalismus dicsőségére megoldani, (Élénk helyeslés.) akkor majd elmondhatjuk, mélyen fellélegzve, hogy végre valahára a felekezeti kérdések reqaiiescant in pace. (Általános helyeslés.) Lázár Árpád jegyző: Hévizy János! Hévizy János: T. ház! Nem mondom, hogy az előbb elhangzott vita valami nagyon kellemesen hatott volna rám, de nem is teszek érte szemrehányást, hanem ki akarom jelenteni, hogy én papi állásomat nem hozom be a törvényhozásba. (Élénk helyeslés.) Ki akarom jelenteni, hogy a mint én szívesen szeretek meghallgatni bárkit az ő véleményének előadásában, úgy helytelenítem azt az irányt, mikor egyes t. képviselő urak talán másoknak nem tetsző nyilatkozatai után türelmetlenség hangzik e házban. (Helyeslés.) Kérem tehát a t. ház türelmét. Rövid leszek, nem élek vissza jogommal, nem élek vissza azért, mert a vége felé siető vallás és közoktatási költségvetés vitája talán már úgyis hosszadalmas sóhajtom, hogy az minél rövidebbé tétessék. (Helyeslés.) Én szeretném hogyha a költségvetés tárgyalásánál ezen felszólalásom alkalmával eltekinthetnék a pártpolitikai szempontoktól, eltekinthetnék azoktól az ellenzéki megfigyelésektől, melyek sok dolognál nagyon is jogosultak, de e téren, a vallás és közoktatás terén, helyökön nem levők. (Helyeslés.) Ha mégis erre a nagyon magas álláspontra nem tudok helyezkedni ma, annak ama viszonyban van az oka, a mely itt a t. kormány úgy egyesei, mint összessége, meg az őt támogató t. kormánypárt közt van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azt, a mit az előbb Hock János t. képviselőtársam megjegyzett, hogy a pártokat a vallás szerint látja tömörülni, (Égy hang a szélső baloldalon: Nem jól látja!) én kiterjeszthetem az ellenzékre, de nem terjeszthetem ki a t. túlsó oldalra, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a t. túlsó oldal nem tanúsít vallás szerinti csoportosulást, hanem mint kormánypárt áll e kérdéssel szemben is. (Felkiáltások a jobboldalon: Igaz! Úgy van! Helyes!) A t. tálsó oldal a hatalmi korongon egy vasgyűrű által vau összeszorítva, olyan vasgyűrű által, melyen az egyéni vélemény ruganyossága meg nem fér. Ha az egyéni vélemény aztán ki találja pattantani az egyeseseket annak a korongnak peremére: bizony azon egyeseknek igen nagy balancirozó képességgel kell birniok, hogy onnan le ne szédüljenek. Ezt tapasztaltam Tódor t. képviselőtársam felszólalásánál is. Ot nemcsak az ellennézeten levő ellenzék illette gúnyos közbeszólásokkal, hanem saját pártja is. Igaz, hogy ő nem helyezkedett azon általános pártpolitikai álláspontra, mint a túloldal összes tagjai. Mindaddig míg az egyéni gondolkodás fel nem szabadul azon párton, míg az egyéni vélemény nem respectáltatik : addig én a magyar állam tekintélyét, melyet pedig oly nagyon szeretnek hangoztatni, a minister úrnál nem látom biztos kezekben, mert akkor az ő jóakaratától, vagy szeszélyétől függ, hogy az megvédessék vagy esetleg sárba tiportassák. A kormánypárt alkalmazkodik az ő ministereihez, pedig én egészséges helyzetnek azt tartanám, ha a ministerek alkalmazkodnának a párt akaratához. (Úgy van! a szélsőbalon.) Mutatta ezt a legközelebb lefolyt szomorá vita a Klapkaügyben, a mikor a minister úrtól kérdezték meg, hogy mit szabad akarniok? (Ohó! jobb felől.) A helyzet ez lévén, a minister úr, miként ő mondja, jóhiszemtíleg észrevette, hogy az 1868: LELT. tcz. 12 §-a nincs végrehajtva. Az ő túlságos tettvágyának ez kapóra jött és kész volt a rendelettel, mely ráparancsol a szülőkre, ne merjék gyermekeiket sem