Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos ülés 1892. május 30-án, hétfőn. 419 igazságot ismer csupán az erkölcsi rendben, azért nem mondhatja ki elvűi, hogy minden vallás egyformán jogosult elvileg is. Tehát lényegében a javaslatot nem perhorrescálom törvényhozói szempontból, de nem helyeselhetem, mint kath. pap. (Mozgás a jobboldalon.) Ezt akartam kifejteni beszédemben és e részben nem voltam következetlen, sokkal következetlenebb a t. képviselő úr, midőn a szeretet nevében feláll és hirdetni kezdi, hogy a bevett vallásfelekezeteket pedig mindenesetre a magyar állam területén szabad vallásgyakorlattal kell felruházni, de ezt a szeretetet megtagadja akkor, a midőn a zsidó receptioval ellentétes álláspontot foglal el, mert hisz hangsúlyozza, hogy csupán a beve:t vallásfelekezetre terjesztessék az ki. Befejezem rövid felszólalásomat azzal a megjegyzéssel, hogy a t. képviselő úr nem elégedett meg azzal az állásponttal, a melylyel én megelégedtem, hogy t. i. saját egyházam álláspontját védtem, a másét pedig nem támadtam. 0 védelmezte a magáét és támadni kezdte a mienket. Egyebek közt oly szavakat is vegyített beszédébe, milyenek »frigiai sapka és barát esulia«, a melyekkel az egyházat akarta dehonestálni. Veres József: A kérvényezőket! Hock János: Érre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy a barátcsuháról nem szabad oly lenézéssel nyilatkozni a képviselő urnak, mert hiszen az egész protestantismus a barátcsuhá! ól indult ki. Veres József: T. ház! Személyes kérdésben, félremagyarázott szavaim helyreigazítása czímén kérek szót, előrebócsátva, hogy nem akarok a rövidség czíme alatt hosszú beszédet tartani. Bizonyítás nélkül csak állításomat fejezem ki, a mit az imént nem akartam bizonyítani, hogy t. i. a reversalisok a 68-iki törvény előtt sem voltak érvényben. Hivatkozom mindazokra, a kik az 1830—40 iki országgyűlések tanácskozásairól tudomással bírnak, speciálisan pedig magára a képviselő úrra nézve, hivatkozom a katholicusok előtt oly nagy tekintélyben álló egyházi jogtudósra, Porubszkyra, a ki határozottan kimondja, hogy azok sem közigazgatási, sem igazságszolgáltatási bíróság előtt érvénynyel nem birtak. Hivatkozom egy concrót esettel a nyitrai püspökre, a ki egyszer egy ily reversalis aláíróját bíróság alá állította s az illetőt az alsó fokú bíróság elítélte ugyan, a felsőbb azonban felmentette. De következetlenséggel nem lehet vádolni engem azért, mert az egyenjogúságot csupán a bevett vallásfelekezetekre kívánom szorítani; ez természetes, ha logice akarok beszélni, mert saját tapasztalásomból ismerem p. o. a nazarénusok azon elvét, hogy fegyvert fogni és esküt mondani nem szabad. Tévedett a képviselő úr akkor is, a midőn sarokba szoríthatni vélt engem azzal, hogy a zsidók receptioját nem pártolom. Határozottan kimondottam már 1885-ben, a midőn az antisemitismus a legjobban virágzott és leghevesebb harczait vívta, hogy: »én leszek az első, a ki a zsidó vallás befogadását elfogadom, ha előbb eleget tesznek — a mint az egyenjogúság megköveteli — azoknak a feltételeknek, a melyeknek eleget tettek a keresztyén felekezetek, hogy hitelveiket, szervezetüket a törvényhozásnak benyújtják.« Ezt az álláspontot foglalom el most is. Ha ezeknek a feltételeknek eleget tesznek, akkor bevett vallásfelekezet lesznek és reájuk is ki terjesztetik a jog viszonosság és jogegyenlőség. (Helyeslés. "Ügy van! a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház: Félremagyarázott szavaim értelmének helyreigazítása czímén kérek szót. (Derültség jobb felől) Csodálkozom, hogy a t, túloldali többség ezen nevet. Talán az én mandátumom is ér annyit, mint a t. túloldali képviselő uraké, reá mutatva különösen Körösi Sándor t. képviselőtársamnak ama szavaira, a melyekben a debreezeni mandátumok tisztaságára hivatkozott. Mondom, talán az én mandátumom is ér legalább annyit, hogyha szavaim félremagyaráztattak, azoknak értelmét a t. ház engedelmével helyreigazítsam. (Halljuk! Halljuk !) Azt a közbeszólásomat, a mely tévesen értelmeztetett s a melyért másnap, mint a hírlapokban olvastam, elnöki megrovásban részesültem, de a melyre nézve akkor megadtam a magyarázatot, mondom, ezt a közbeszólásomafc Hock János t. képviselő úr ma ismét szóba hozta, még pedig hűíelenűl idézve, mert xígy a gyorsírói feljegyzésekben, mint a hírlapokban is az cn közbeszólásom egyes számban volt mondva és Hock János t. képviselő úr ezt ma többes számban idézte, mintha az összes katholicusokra értettem volna. Kijelentem, hogy ezen közbeszólásommal sohasem gondoltam ilyen képtelenségre. Megmagyaráztam ezt másnap. Hogyha a t. képviselő úr elég malitiosus arra, hogy oly dolgot idéz, a melyet kimagyarázott és helyre igazított azon közbeszólásnak legilletékesebb magyarázója, azon nyilatkozatnak megtevője : ki kell jelentenem most újra, hogy az semmi esetre, sem volt értve általánosságban, hanem csak a középkori szellemben beszélő Tódor József t. képviselő úrra és arra is tréfásan. Széll Ákos jegyző: Gr. Gyürky Ábrahám ! Gr. Gyürky Ábrahám: T. ház! Örömmel hallottam a t. vallás- és közoktatásügyi minister úrnak azon nyilatkozatát és igéretét, 53*