Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-63

63. országos Blés 1892. mAjns 80-án, hétfőn. 417 Hogy t. képviseltársam a maga logikájának a kocsiját milyen helytelen irányban indította meg, arra nézve három csattanós esetet említek fel. (Halljuk! Halljuk) Az első esetben hamis idézetben olvasta fel a törvény 12. §-át így: »A törvéDvnyel ellenkező bármely szerződés vagy rendelkezés ezentúl érvénytelen és semmi esetlen sem bírhat jogerővel,* Ebből a t. képviselő úr nyütan azt következtette, hogy azelőtt az ilyen szerződés érvényes volt. Szórói-szóra így szól a törvény, csak egy parányi »is« szót hagyott ki a törvény felolvasásakor, »ezentúl is« az. Ámde ezen piczi szónak az elhagyásával a törvénynek az éltelmét épen ellenkezőre változtatta. (Igaz ! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A másik eset ez. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy »ennek a szákasznak ratioja védeni akarta a gyermeket a felekezeti proselytáskodás, a reversalisok, a papok ellen, de nem akarta a gyermeket védelmezni saját szülei ellen.« Itt meg elhallgatja a nyomban utána következő 13-ik szakaszt, mely így szól: »Á gyermek vallásos nevelését sem a szülők bármelyikének akarata, sem a házasságnak törvényszerű felbomlása nem változtatja rneg.« Ha tehát az apa vagy az anya megváltoztatná is a maga vallását, a gyermeket a saját szülei ellen is védi a törvény a vallásos nevelés tekintetében. A harmadik eset pedig ez: A t. képviselő úr Eötvös Józsefnek el nem fogadott javaslatával is — a mely a szülők szabad rendelkezésének bkonyos tért hagyott fenn — azt akarja bizonyítnni, hogy a törvénynek a ratioja a szülők szabad akarata volt. Ámde ott meg elhagyja megint azt, hogy az a javaslat is a 14. §-ban így intézkedik: »A szülők szabad rendelkezését korlátozni, vagy annak akaratjuk ellenére érvényesítését követelni sem a világi hatóságok, sem a, hitfelekezeti egyházak feljogosítva nincsenek.« A hitelvi akadály tehát Eötvös József javaslatánál is előfordult volna. Elkeresztelheti én tőlem a t. képviselő úr az ilyen eljárást oly néven, a milyen neki tetszik, én azonban ennek kíméletből nevet nem adok, csak csodálkozni tudnék rajta, ha véletlenül épen jóhiszeműségnek találná elkeresztelni. Bámulatomat fejezem ki azonban a felett, hogy ily ügyet itt a képviselőházban, ily fogásokkal mer valaki tárgyalni. Két fontos ügy lehet fenyegetve a mostani vita által: a római katholicus hitelv és a vegyes vallású házasfelek családi békéje. A római katholicus egyházra nézve egyetértek Hock János t. képviselőtársammal, mikor azt mondja, hogy az az elvéből soha fel nem ad. Merev, szigorú, hajthatatlan és következetes. De abban KáPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. III KÖTET. meg ő ad majd nekem igazat, ha hozzáteszem, hogy csak elvben, mert igenis opportunus, simulékony, alkalmazkodó is tud lenni nagyobb bajok elkerülése végett. Mondja ki az állam a maga akaratát határozottan, a római katholicus egyháznak joga és kötelessége keresni módot, hogy ezen akarathoz alkalmazkodjék. Az erős akaratnak csakis a még erősebb akarat imponál; de a legerősebb akaratnál is többet ér a tett. Eélre kell itt dobni minden kisszerű, minden félrendszabályt. Ezt a, gordiusi csomót megoldani nem lehet; bátor és erős kézzel tehát ketté kell vágni és erre nézve a római katholicus egyház történetében van példa. Nagy Frigyes — az igaz, hogy az Nagy Frigyes volt — a boroszlói püspökkel egyetértve elrendelte, hogy a vegyes házasságból születendő gyermekek neraök szerint szüleik vallásában neveltessenek g hogy minden egyéb határozat felfüggesztésiek. XIV. Benedek pápa a boroszlói érseknek erre olyforma feleletet adott, mely azt jelentette, hogy az intézkedést positive nem helyeselheti, de igenis elnézheti. Mintha hallanók a szavakat: »Tolerati posse sed non approbari.« »A mi tudomásunk és türelmünk elégséges kell, hogy legyen a te lelkiismereted megnyugtatására, a mennyiben ez nem ellenkezik sem az isteni, sem a természeti törvénynyel, hanem csak az egyházjoggal.« Tehát: Roma loeuta est. A másik, mi fenyegetve van, vagy a mi fenyegetve lehet, a vegyes vallású háztartások családi békéje. Részemről ezt sem féltem.. Hiszen a házasfelek családi békéje nem hitfelekezeti tételek alapján nyugszik, hanem a szívnek és a krisztusi vallásnak örök, természeti, isteni törvényén, a szereteten: az oly "saládok tagjai a családi szeretet szárnyaival emelkedjenek fölül a hitfelekezeti állásponton, mely magában véve igen tiszteletre méltó, az igazi vallásosság álláspontjára, a mely még inkább tiszteletre méltó, legyenek a gyakorlati kereszténység: szeretet és türelem előharezosai, ez boldogítani fogja őket és megtartja közöttük a békét, a hitbeli aggályokat pedig eloszlatja a hit legbuzgóbb, leglogieusabb apostolának, Pálnak ily kijelentése : »Megmarad a hit, a remény, a szeretet, de e három közt legnagyobb a szeretet«. Ezen okoknál fogva az 1848-iki törvény szellemében és értelmében pártolom Irányi t. képviselő úr javaslatát. (Helyeslés, a bal- és szélsőbalon.) Elnök: T. ház! Hock János képviselő úr személyes kérdésben és félremagyarázott szavai értelmének helyreigazítása, végett kíván szólni. (Eálljuk ! Halljuk !) 55