Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-63
416 63. országos ülés 1892. május SO-án, hétfőn. jék az állam törvényeihez, a mely egyforma mértékkel méri ki a jogot mindkettő között. A 68-iki törvény nem nyújt előnyt a protestánsoknak a katholicusok felett, hanem csak védi a protestánst a katholicus hitelv azon követelései ellen, a melyek a protestánsra nézve úgy sem bírnak érvénynyel s azért, ha azt a hitelvet alkalmazná az állam, vagy alkalmazni engedné a protestánsra is, nem arra szolgálna eszközül, hogy az a hitelv sértetlen maradjon követőinek köréhen, hanem arra, hogy annak következményeit alkalmazza más felekezet követőire. Az állam kötelessége a hitelvet a maga követőinek körében tiszteletben tartani, a mennyiben az a hitelv az állam érdekével nem ellenkezik; de kötelessége a más vallásúakat viszont védeni azon hitelv követelményei ellen. Itt tehát a katholicus hitelvvel szemben nem egy protestáns hitelv áll, hanem a vallásbeli egyenjogúságnak alaptörvénye. Ha tehát katholicus polgártársaink a szülők szabadakaratának jogát akarják kivívni, ne csak ide az országgyűléshez folyamodjanak, hanem eszközöljék ki a róm. katholicus egyháznál, mert ott van a nehezebb és súlyosabb akadály. Es ha egyszer azt megszüntetik, ám kérjék itt és ha előáll az a helyzet, hogy csakugyan lehet szabad akaratról, kölcsönösségről, szabad egyezségről és viszonosságról beszélni, meg vagyok róla győződve, hogy a protestánsok kész szívvel meg fogják szavazni s hozzájárulnak, mert a protestantismus csak örvend azon, ha az igazi szabadságot mentől jobban terjedni látja, hisz az igazi szabadság a protestantismus alapelve is s életérdeke is. Az 1868-ik évi törvénynek ilyen megváltoztatása tehát szintén nem oldja meg a kér dést közmegelégedésre. Nincs itt, szerény nézetem szerint, más mód a megoldásra, mint a bevett vallások szabad gyakorlata az egyenjogúság és a viszonosság alapján. Ez teljes is, őszinte is és szabadelvű is. Csakhogy azzal is előre legyünk tisztában, hogy a római katholicus hitelvi álláspontból ez ellen ép úgy lehet kifogásokat tenni, mint az eddigi intézkedések ellen, a mint azt Hock János t. képviselőtársam múltkori felszólalása mutatja. A kérdés lényegének felismerésére, horderejének kiszámítására, (Halljuk! Halljuk!) a közvélemény irányzásának eszközeire igen éles világot vetett Hock János képviselő úr múltkori felszólalása, de különösen magatartása. Felült ő is a logikának azon veszedelmes kocsijára, a melyet maga említett, de bizony az a kocsi őt, mint képviselőt, igen hamar összetörte ; abba a helyzetibe jutott, mint az általa említett elkeresztelt gyermek, a kit kétféle hittanra Tanítanak és ha annak a gyermeknek két lelke volna, két becsületes ember lehetne belőle, de fájdalom, csak egy van; csakhogy egy lelke van ám a t. képviselő úrnak is s azért meggyőződése is csak egy lehet valamely igazságról és a logika, az a veszedelmes logika azt követelné, hogyha Ő, »mint magyar, mint a törvényhozás egy tagja szívből örvend a vallási egyenjogúságnak és ezzel lényegileg egyetért, szavazzon is rá és ha«, mint pap formaliter még sem szavazhatja meg, ez azt bizonyítja, hogy ő, mint képviselő is azon hitelvhez tartja magát, mely szerint első sorban katholicus és § 'csak azután és csak a mennyiben amaz; megengedi, hazafi. S miután a római katholicus hívek számára követeli a lelkiismereti szabadságot az államtól és a többi hitfelekezet tagjaitól, de a maga számára a saját egyházában nem meri e jogot követelni és igénybe venni, sőt itt, mint képviselő is papi kötelességeihez alkalmazkodik, a mi által hozzájárul ahhoz és ő is segít abban, hogy a katholicus egyház állam legyen nem az államban, hanem az állam felett. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Teljesen igazat adok Hock János t. képviselő, társamnak abban, hogy »ilyen esetben a logikának— tehát az állam logikájának is— csak két okoskodása lehet. Vagy az egyik, vagy a másik kényszer előtt hajlik meg, de mind a két érdeket egyszerre egyformán ki nem elégítheti.« Nem elégítheti ki mindkét logikának érdekét a t. képviselő úr sem, mert ha az erkölcsi incompatibilitás sxtlyos terhe alatt vergődve, ő itt a képviselőházban mint pap akar szavazni, akkor a logika azt követelné, hogy a templomban majd képviselői meggyőződése szerint prédicáljon. (Derültség a szélső baloldalon.) A mely helyzetbe jutott a t. képviselő úr, ugyanazon helyzet súlyával kénytelen küzködni minden római katholicus lelkész is és nem lehet oly megoldást gondolni, a mely ellen ők hitelvi szempontból kifogást ne tehetnének, ha csak a magyar állam el nem fogadja a katholicus egyháznak hitelvi íálláspontját, ha csak a magyar állam meg nem hajlik a római katholicus egyház előtt s a maga törvényeit a római katholicus egyház dogmáihoz nem alkalmazza. Ez, t. képviselőház, nézetem szerint, a kérdésnek lényege és magva. Kicsiny ez a mag, de méltóztassanak meggondolni, ha ezt a kicsiny magot a törvényhozás most elülteti, micsoda nagy fa növekedik majd ebből idővel és az a fa micsoda gyümölcsöt fog teremni! Erre akarom én mai felszólalásommal a t. képviselőházat figyelmeztetni. Akár most, e kisebb kérdés megoldásánál a törvény szigorú végrehajtásával számol le vele az állam, akár a sokkal nagyobbnál, a vallásbeli egyenjogúság kérdésénél, de evvel a kérdéssel egyszer csak le kell az államnak számolni és békéje igazán csak akkor lesz, ha ebben a mérkőzésben az állam marad a győztes. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
