Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.

Ülésnapok - 1892-62

62. országos ülés 1892. mäjus 28-áii, szombaton. 409 mondok neki — hogy mindazokat a tévedéseket, a melyeket az a fiatal ember, a ki a gyüjtőlapnak ezeket a jelentéseket tehette, elkövetett •— mert tőlem ugyan egy betilt sem kapott senki — helyreigazítsam; de ez csak a »Magyar Hírlap«-nak mai tudósítására vonatkozhat! k. (Helyeslés jobb felől.) Horváth Gyula: A többit aláírtam én s azokért felelek. (Mozgás hal felől.) Pázmándy Dénes: T. képviselőház! Köszönettel tartozom a t. képviselőháznak, hogy az előttem szólóit két tagtársat meghallgatni méltóztatott, mert tényleg attól függött elhatározásom, bogy a ministerelnök válaszát tudomásul vehetem-e, vagy nem? (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk ! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy milyen elővigyázattal voltam épen ezen interpellatiom megtételénél, mert tudom azt, hogy Magyarországon nem a tények, nem is az azoknak természetes logikája szexint ítéltetnek meg a dolgok, hanem szőrszálhasogatásokkal, apró kifogásokkal döntetnek el: (BtrüVség. Igazi Úgy van! a jobboldalon.) annak igazolásaid bátor vagyok felemlíteni, hogy az a sokat említett kefelevonat, melyet Tisza László t. képviselő ár kicoirigait, itt van a kezemben az ő saját kezű széljegyzeteivel s javításaival együtt. Semmit sem mondtam imént felszólalásomban, a mi ebben, nemcsak a mi a »Magyar Hírlapban nyomtatva van, de a mi benne ki van javítva és széljegyzetekkel van ellátva, benn nem volna. Ebben pedig az áll, hogy s — erre nézve nem tudom, hogy a késő idő, vagy más körülmények hatottak arra közre, hogy ez a jelentésbe, melyet a t. tagtárs úr elfogadott, belekerült »Pulszky Ferenczhez fordult« s ez harmadik személyben van... Tisza László: Nem én! Pázmándy Dénes... a id kijelentette, hogy készséggel engedi át a múzeum csarnokát. Ke játszunk a szavakkal, t. ház, ele az, hogy a Tisza László képviselő úr elküldi egyik bajtársát a múzeum igazgatójához, annyit tesz, hogy hozzáfordult, mert az, hogy maga ment-e oda, vagy pedig egyik bajtársát, vagy rendezőjét küldötte, mellékes. Ő tehát tényleg megkérte a múzeum igazgatóját és a mikor a múzeum igazgatója azt monda, hogy semmi akadálya nincs ennek és átengedi: ekkor maga ment el gróf Csáky Albin ministerhez és ennek engedélyét elhozta. A t. képviselő úrnak sajátkezű széljegyzésében pedig az áll, hogy hivatkozva arra, hogy egy nagy szobor áll a középen és a madár-kiállítási szekrények oldalt, a ministerelnök úr nem egyezett bele, hogy a temetés onnan rendeztessék. Már bocsánatot kérek, ha nem egyezett bele, az annyit tesz, hogy eltiltotta (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Ellen- j KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. III. KÖTET. mondások a jobboldalon.) és hogy ő utasítást adott. (Mozgás jobb felöl.) Ha tehát azt moűdja a t. ministerelnök úr itt a házban^ hogy az a másik állítás sem való, mintha eltiltotta volna a múzeumból való temetést: ez homlokegyenest ellenmondás nemcsak a logika, de a magyar nyelv ethymologiája szerint is. {Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezenkívül benne van Tisza László t. képviselőtársam jetentésében, hogy: gróf Csáky Albin írott engedélyét tőle átvette a ministerelnök és őt a megállapodás szerinti eljárásra utasította. Ha azt mondja a t. tagtárs úr, hogy őt a ministerelnök úr utasította, akkor az nemcsak befolyt a rendezésbe, de rendezte is a temetést. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélsőbalon.) Engedelmet kérek, ne játszunk itt a szavakkal, mert ez törvényhozó testűlet, nem pedig színpad. Itt nem utasítások szerint kell a szerepeket elmondani, hanem a valóságot kell előadni, úgy, a mint az történt. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) Az ellentétek ezek után sincsenek felderítve. Ma sem tudja itt a házban senkisem, hogy mikép történt az egész dolog s mi az igaz. A ministerelnök úr válaszát tehát nem fogadhatom el, hanem épen azért, hogy a dolog kideríttessék, kérem, hogy a választ napirendre tűzni és tárgyalni méltóztassék. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Ez annál is inkább szükséges, mert itt oly egyénekre történt hivatkozás, kik a háznak nem tagjai. Már pedig érdekünkben van ezeket is meghallgatni. Ott van Pulszky Ferencz, a nemzeti múzeum igazgatója, ki magas rangú közhivatalnok és a kormány felszólítására itt meg fog jelenni. Ott van Mogyoródy ezredes és vanvak még többen. (Zaj a jobboldalon.) Módot kell tehát adni arra is, hogy azon tagjai a háznak, kik ebben az vigynevezett értekezletben részt vettek, nyilatkozzanak, mit mondtak ott, mert az egészen más, ha a ministerelnök úr behívja őket és egyes dolgokra nézve véleményüket megkérdezi, mint a mit mond a t. képviselő úr, hogy^az ő utasításai és határozatai folytán jártak el. Én nem képzelem, hogy a t. képviselő urak, kik ott voltak, erre nézve a ministerelnök úrnak vagy bárkinek felhatalmazást adtak volna. Nekik nyilatkozniok kell tehát, hogy mik beszéltettek meg az értekezleten, micsoda utasítások voltak azok, a melyek adattak vagy hogy egyáltalán befolytak-e ezekbe a dolgokba, mert ha a ministerelnök úr a felelősséget ráhárítja a honvéd bizottság elnökére, ez pedig egy nem létező vegyes képviselőházi conferentiára, így azután természetesen soha sem lehet kitudni, mi a való, ki a felelős és mennyi52