Képviselőházi napló, 1892. III. kötet • 1892. május 3–május 31.
Ülésnapok - 1892-62
410 62. országos ülés 1892. május 28-án, szombaton. ben és miért? Ezért kérem a t. házat, hogy az interpellatiora adott válasz napirendre tűzessék. (Helyeslés a szélső baloldalon. Zaj a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház ! Tisza László t. képviselőtársam lehetőleg összebonyolította a dolgot, a helyett, hogy felderítette volna. Beszélt vegyes értekezletekről, melyeknek egyikében az én csekély nevemet is szíves volt felemlíteni. Elmondom tehát röviden mi történt. (Zaj és nyugtalanság a jobboldalon. Halljuk ! Halljuk! a szélsőbalon.) Vegyes értekezletekről itt szó nem lehet, mert a dolog rövid története ez. Mikor én a házba lépve, Klapka haláláról értesülve, kérdezősködtem, ki fog az nap elnökölni — mert még az ülés előtt volt — midőn az jutott tudomásomra, hogy gr. Andrássy Tivadar alelnök fog elnökölni, mert t. elnökünk akadályozva volt: hozzámentem és azt mondtam, hogy erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy akkor, midőn oly ember ha! meg, ki oly fontos tényező volt a nemzet küzdelmeiben és később e háznak tagja is volt, hogy erről a házban említés ne történjék; megtehetném én, mire el is voltam határozva, a mint némely barátommal meg is beszéltem, de illőbbnek tartom, sőt kötelességnek, hogy az hivatalosan történjék az elnöki székből. Ezt a t. alelnök úr belátta és megígérte, hogy maga, fogja ezt megtenni. Néhány perez múlva hozzám jött a második alelnök: Bokros Elek úr és arra kért, hogy miután a ministerelnök nincs még jelen, várjunk, a meddig ő megjön. Erre én röviden megjegyeztem., hogy én ugyan feleslegesnek tartom ezt, mert hiszen olyan magyar ministerelnököt nem képzelhetek, a ki ilyesmit ellenezzen; de miután ő azt felelte, hogy nem is fogja ellenezni, de illő, hogy tudomásával történjék ez, megbeszélve a dolgot néhány barátommal, beleegyeztünk abba, hogy az ülés megkezdessék és akkor, a mikor a ministerelnök úr megérkezik, fog az a háznak bejelentetni. Mikor a ministerelnök úr megérkezett, engem szobájába kéretett és azt mondta, hogy azért hívatott be, hogy megbeszéljük, mi most a teendő? Én röviden elmondottam, hogy két dolgot tartok szükségesnek. Először, hogy a haláleset hivatalosan jelentessék be a háznak és ebbe a ministerelnök úr rögtön beleegyezett. Másodszor szükségesnek tartom, hogy a temetés országos költségen történjék. Ebbe a ministerelnök úr szintén beleegyezett abban az alakban, hogy a honvédbizottság bízassék meg annak rendezésével. Ha jól emlékszem, bejött akkor az igen t. igazságügyminister úr is, (Élénk derültség a jobboldalon.) továbbá b. Podmaniczky és Tisza László képviselőtársaim. Mikor e két pont, a melyekre én a legfőbb súlyt helyezem, el volt intézve, fölmerült az a kérdés, hogy honnan történjék a temetés? Első szavam mindjárt az volt, hogy az akadémiából. Erre a ministerelnök úr azt mondotta, hogy tudtával az akadémia nem szokta odaadni nem akadémicus számára az akadémiát. (Nagy nyugtalanság és mozgás a szélső baloldalon.) Gr. Károlyi Gábor: Miért nem kérdezte meg? (Zaj a szélső baloldalon.) Thaly Kálmán: Én rám hivatkozott, a ki akkor Debreezenben voltam. Helfy Ignácz: Akkor azután gr. Csáky Albin minister úr, vagy talán maga a ministerelnök úr — nem emlékszem — fölemlítette a honvéd menházat. Erre azt mondtam, hogy az már inkább megfelel, mert összefűző kapcsot képez. De erre Tisza László t. képviselőtársam igen helyesen megjegyezte, hogy az nagyon távol van és ő mondta mindjárt, hogy legjobb lesz a kerepesi-úti halottasházból. (Mozgás és nyugtalanság a szélső baloldalon.) A mikor én e helyet nem tartottam méltónak ahhoz az alakhoz, a kiről szó volt, ő rögtön azt felelte: »Nem ismered a helyet; azt mi szépen föl fogjuk díszíteni, egyébiránt szép és díszes temetéseket rendeztünk már onnan, többek közt a Vetter tábornokét is.« Mikor én annak a férfiúnak nevét hallottam, a kit nagyrabecsülök és azon fényes kor egyik legfényesebb alakjának tartok, akkor én ebbe belenyugodtam. (Hosszantartó mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! bal felöl.) Újból a terembe lépve, közöltem e megállapodásokat Irányi t. barátommal s némely más barátommal és az ellenzék egy némely más tagjával, a nevekre nem emlékszem már. Bolgár Ferencz: Minket nem mertek megkérdezni ! (Zaj és mozgás bal felől.) Helfy Ignácz : Mindnyájan belenyugodtunk ; természetesen akkor egyikünknek sem lehetett sejtelmünk arról, hogy az átvitel oly módon fog megtörténni, mint az tényleg történt. (Mozgás a szélső baloldalon.) A mikor a rákövetkező reggel arról értesültünk, mindnyájunkat, a kik abba belenyugodtunk volt. felháborított az eljárás e módja. Ennek következtében azután, a mikor itt felszólalások történtek Horváth Gyula, Polónyi Géza barátaim részéről, ismét bevártuk, a míg a ministerelnök úr megérkezett s akkor újból behívott néhányunkat az elnöki szobába, mint Irányi, Apponyi, Horváth Gyula, Polónyi, Ugron Gábor t. képviselőtársaimat és engem ; ott voltak még Szilágyi és Csáky minister urak, b. Podmaniczky Frigyes és a ház t. elnöke. Itt történt azután az a második megállapodás, a mely szerint kimondatott, hogv a belváros ea'vik középületében állíttassák fel a ravatal. Ebből áll az a vegyes bizottság. (Hosszantartó nagy zaj jobb felöl. Felkiáltások: Szavazzunk ! Szavazzunk!)
